November 6-án Balatonalmádiban rendezett Tervezői Fórumon szakértő mesélt a hőszivattyúk telepítésének feltételeiről, és a gyakorlati tapasztalatokról. A hg.hu ott volt és jegyzetelt.
Az energiaforrások kiválasztásánál az egyik energiaforrás, amit Magyarországon előszeretettel használnak, a nyílt vizes rendszer, az úgynevezett szívó-nyomó kutas technológia. A rendszer kiépítésénél szükség van egy fix forrásra, amin keresztül a hőszivattyút táplálják; ezeket a kutakat minimum 5, de legalább 15 méterre kell elhelyezni egymástól. Az üzemeltetési tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ez az a távolság, amin regenerálódni tud a rétegvízben az a vízmennyiség, amit előírnak a hőszivattyúhoz.
A nyílt-vizes kutakat hidrogeológusokkal kell terveztetni, és engedélyeztetni is szükséges. A tervező feladata, hogy meghatározza a kút vízhozamigényét, utána a geológustervező az adott helyszínrajz, helyrajzi szám alapján meghatározza, hogy melyik az a víztartó réteg, ahonnan a szivattyú stabilan, a leghosszabb ideig kinyerhető vízmennyiséget tud produkálni. Miután az engedélyezési terv elkészült, azt a vízügyi hatósággal engedélyeztetni kell, és csak ezt követően indulhatnak el a fúrási munkálatok.
A nyílt-vizes rendszerek előnyei
A rendszer egyik legnagyobb előnye, hogy az összberuházási költség viszonylag alacsony, másodsorban, mivel a nyílt-vizes rendszereknél viszonylag magas – 12-15 C-os – közeghőmérsékletről beszélünk, ezért a hőszivattyúk teljesítménytényezője (az ugynevezett COP-értéke) is magas.
A hátrányok
Ez az energiaforrás sajnos sok hátránnyal rendelkezik: az egyik a kútvíz kémiai összetétele, amit elvileg már tervezési szinten látni kell, a valóságban ez a kémiai összetétel az első próba-vízkitermelésnél derül ki – és ekkor lehet az adott vízügyi hatóságnál vízkémiai kimutatást kérni, ami alapján megállapítható, hogy milyen keménységgel, milyen vastartalommal bír a víz. Mivel a víz kémiai összetétele szélsőséges eredményeket is hozhat, ezért a nyílvizes hőszivattyúkat mindenképpen el kell választani egy hőcserélővel. Vagyis közvetlenül a hőszivattyúba a kútvizet beleengedni nem lehet – ez előírás és garanciális kérdés is egyben. A nyílt-vizes hőszivattyúk csak előírt hőcserélőkkel üzemeltethetők.
Ezeknek az energiaforrásoknak egy további hátránya, hogy egy rétegvizet kezd el kitermelni, amire akár a szomszéd is rátelepítheti saját hőszivattyús rendszerét – abban pillanatban csökken a hőszivattyú vízkitermelő képessége. Vagyis, amennyiben a térség vízkitermelése megváltozik, a pillanatnyilag stabil vízkitermelés egy, öt vagy akár tíz év múlva csökkenhet. Fontos hangsúlyozni, hogy az ezzel az energiaforrással kapcsolatos bizonytalansági tényezőket mind fel kell vázolni a megrendelő számára.
Az előírásokról
Magyarországon is előírás, hogy egy nyílt szívókúthoz minimum kettő darab nyeletőkút kell, aminek pontos megítélése a kivitelezési fázisban derül ki,. Vagyis, amikor megfúrják a szívókutat, mellé telepíteni kell nyeletőkutakat is, ami az elmenő vízmennyiség felfogását biztosítja.
További hátrány, hogy ez az energiaforrás állandó felügyeletet kíván, akár egy szakcéget, akár a kivitelező céget meg kell bízni azzal, hogy ezeket ellenőrizze, éves szinten vizsgálja, hogy egy nyeletőkút hozza-e azt az elnyelési képességet, amit előírtak. Ezeket a nyelető kutakat érdemes 4-5 évente átkompresszoroztatni, felfrissíteni.
Az elfolyó termálvíz-hasznosítások
Szintén a nyílt-vizes technológiákhoz tartozik az elfolyó termálvíz hasznosítás. Ennek a rendszernek két megoldása lehetséges: közvetlenül a termál kutat hasznosítják, vagy az elfolyó termálvizet vezetik el a hőszivattyús rendszerbe. Ezeknél a rendszereknél jóval magasabb hőmérsékleti tartományok vannak, mint amit elbír a hőszivattyús rendszer – 25 foknál magasabb hőmérsékletet nem lehet beengedni a hőszivattyúba. Ebben az esetben is egy hőcserélővel kell leválasztani a hőszivattyút.
Az úgynevezett áramláskapcsolók használata is rendkívül fontos. A hőszivattyúra közvetlenül csatlakoztatható áramkapcsolót kell alkalmazni, ha ugyanis a termálvíz tömegárama csökken, és eléri azt a minimum értéket, az a hőszivattyúnál komoly problémákat okozhat.
Vertikális talajszondák
Magyarországon a leginkább használatos rendszer a vertikális talajszondák rendszere, amik teljesen zárt rendszerként működnek. Ez a legstabilabb energiaforrás, de hátránya, hogy – az előzőekhez képest -, magas a beruházási költség. A költség főleg Magyarországon jelentős, ahol eltérő geológiai viszonyok vannak: ugyanakkora egységteljesítményű energia-kivitelnek teljesen eltérő, akár többszörös költsége is lehet. Viszont zárt rendszer, és teljes garanciát lehet rá vállalni.
A zárt vertikális talajszondáknak engedélyezési kötelezettsége van, enélkül hőszivattyús rendszert Magyarországon telepíteni nem szabad. Ezenkívül a Geotarifa igénylésének is alapfeltétele, hogy a geotermikus szondák engedélyeztetve legyenek, és a használatbavételi engedély is meglegyen.
Minden geotermikus szondát az illetékes bányakapitányságon kell engedélyeztetni. A bányakapitánysági engedélytervet, amelyet egy geológusnak kell összeállítani, az alábbi dokumentációkat kell tartalmaznia: tulajdoni lap, földhivatali térképmásolat (koordinátákkal), tulajdonos közvetlen hozzájárulása a geotermikus szonda telepítésére, tervezői megbízás, helyszínrajz, épület és a telek alaprajza, építési engedélyszám. Az engedélyezési terv lefutási időtartama hat hónap, a primer oldali engedélyezési terv költsége használatbavételi engedéllyel, körülbelül 300 000,-Ft (amiben benne van minden jellegű illeték).
Hozzászólások