Zöldebb

Egy jól megtervezett, jól szigetelt épület még önmagában nem elegendő ahhoz, hogy alacsony legyen az üzemeltetési költség. Az épületgépészet az épület motorja: rajta múlik, hogy az épület adta lehetőségekkel milyen hatékonyan tudunk élni. Egy jól megtervezett, szakszerűen kivitelezett és helyesen üzemeltetett épületgépészeti rendszer alacsony üzemeltetési költséget, magas komfortszintet tesz lehetővé mégpedig környezetbarát módon. Mivel a magas komfortszint nem feltétlenül jár együtt a hatékony energiafelhasználással és a környezetvédelemmel fontos hogy valamennyi szempontot egyszerre szem előtt tartsuk.

A legtöbb energia lakóépületekben a fűtésre fordítódik. Ez az összes energiaigény 75%-át teszi ki. Ezt követi a használati melegvízellátás energiaigénye, mely 11%-ot képvisel. A főzés 7%-ért, a háztartási gépek, a szórakoztató elektronika és a világítás együttesen szintén 7%-ért felel. Persze az üzemeltetési költségek általában nem így oszlanak meg, hiszen más a földgáz, a távhő, a villamos áram és az egyéb energiahordozók díja.

Sokat tehetünk azért, hogy meglévő vagy új épületgépészeti rendszerünk hatékony legyen. A szóba jöhető intézkedések négy kategóriába sorolhatók. Az első kategóriába a költségmentes vagy szinte költségmentes intézkedések tartoznak: a rendszeres karbantartás és tisztítás, az éjszakai takarékos üzem használata, a légtelenítés, a belső levegő és a használati melegvíz hőmérsékletének alacsonyabban tartása, az ablaknyitás racionális mértékű csökkentése, a használaton kívüli szórakoztató elektronikai berendezések teljes kikapcsolása (standby mode helyett), a feleslegesen égő lámpák lekapcsolása, szellőzésnél rendszeres szűrőcsere, légkondícionáló berendezések bekapcsolása helyett árnyékolás és éjszakai ablaknyitás, stb.

A második csoport a viszonylag kis költségű, nagy hatékonyságú intézkedések köre. Ebbe tartoznak az energiatakarékos világítótestek, az energiatakarékos villamos háztartási gépek, a viztakarékos szerelvények beépítése, valamint a programozható és szabályozható fűtés kialakítása. Ezen intézkedések kis költséggel elvégezhetők, a megtérülési idő a néhány hónaptól az 5 évig terjed, de a háztartás összenergia felhasználása csak kis mértékben csökkenthető általuk.

A harmadik kategóriába a nagyobb volumenű, munka- és anyagigényes, közepes beruházási költségű, közepes hatékonyságú beruházások tartoznak, melyek képezik a megtakarítási potenciál nagyobb részét. Ide tartozik például a kondenzációs kazánok alkalmazása vagy a hővisszanyerős szellőzés kialakítása, sok esetben a napkollektoros rendszerek. Ezek az intézkedések középtávon megtérülnek ugyan, de érdemes utánanézni, hogy nem vehető-e igénybe valamilyen állami vagy egyéb támogatás, ami jelentősen javítja a gazdaságosságot.

A negyedik kategóriába a nagy beruházási költségű intézkedések tartoznak. Ezek azok a megújuló energiaforrásokat hasznosító rendszerek, melyek épület léptékben alkalmazhatók: a napkollektorok, a biomassza (pellet és faelgázosító) kazánok, a hőszivattyúk és a fotovoltaikus rendszerek. Ezeket pusztán megtérülési idő alapján általában nem érdemes beépíteni, mégis sokan megteszik környezetvédelmi szempontok miatt vagy a szolgáltatóktól való függőség csökkentése érdekében. Bizonyos esetekben, amikor a szokásos energiaforrások nem állnak rendelkezésre (pl. egy tanyán) lehet hogy egy megújulós rendszer a leggazdaságosabb megoldás. Általában azonban célszerű állami támogatást is igénybe venni, ahhoz hogy a beruházás gazdaságossági szempontból is megállja a helyét.

A megújuló energiaforrások mind új, mind meglévő épületek felújításánál alkalmazhatóak. Mivel az ilyen rendszerek beruházási költsége igen magas, célszerű kisebb rendszerekre törekedni, mely leginkább úgy valósítható meg, hogy az igény oldalt csökkentjük előbb. Vagyis gazdaságossági szempontból és az erőforrásokkal való jobb gazdálkodás érdekében célszerű, ha az energiahatékonysági (épületburok javítása szigeteléssel, ablakcserével, stb.) intézkedések megelőzik a megújuló energiás intézkedéseket.