Design

Majoros Zita, a belvárosi Printa ötletgazdája és tulajdonosa a betűk és Budapest szerelmese, grafikáiban az utánozhatatlan Budapest-életérzést, a saját, személyes városi történeteinket örökíti meg. A Printa mára a VII. kerület egyik kulturális központjává vált: alkotótér, bemutatótér és találkozóhely egyben. Zita kreatív üzletének termékei, kollekciói és kiállításai hiánypótlóak: a Printában készülnek a város legjobb szitanyomatai, galériájukban neves külföldi grafikusok mutatkozhatnak be a fiatal hazai tervezők mellett, designerekkel közösen készítenek újrahasznosított tárgyakat, műhelyükben szitázni tanulhat bárki - az pedig tényleg csak hab a tortán, hogy náluk ihatjuk a belváros legfinomabb kávéját is.

Zita - aki már nálunk is volt a 7 grafikusa - Szerbiában született, a Képzőművészeti Egyetemen és a MOMÉ-n tanult tervezőgrafikát. Üzlettársával együtt 2009 végén alapították meg a Rumbach Sebestyén utcában működő Printa Akadémiát, az első budapesti concept store-t, ami három kulcsfogalom köré épül: print, ökodesign és tanulás. A multifunkcionális stúdióban nemcsak grafikákat, egyedi ruhakollekciókat, designtárgyakat és printeket árulnak, hanem workshopokat, kiállításokat és szitanyomó-kurzusokat is tartanak, ráadásul időközben a bolt - a hozzáértők szerint Budapest egyik legjobb kávéját kínáló - Várady Tibor barista által működtetett kávézóval is bővült. 

Eheti 9 kérdéses interjúnkban Zita sokat mesélt tanulásról és inspirációról, elárulta, hogy mik a Printa titkos tervei, sőt, még azt is, hogy hol és mit iszik legszívesebben szabad szombat estéin!

Farkas Annát már jó ideje kerülgetjük A 7 grafikusa sorozattal, de nagy büszkeségünkre most végre bemutathatjuk azt a grafikust, aki az ajánlások alapján a hazai szakmai körökben a legnépszerűbbek közé tartozik.

Farkas Anna – anagraphic.hu, facebook.com/anagraphic

Anna 1996-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán diplomázott. Saját stúdióját Anagraphic néven három évre rá alapította meg. 2006-ban többedmagával létrehozta a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságát, amelynek jelenleg is elnökségi tagja. Fő profilja a logók, emblémák, katalógusok és kulturális kiállítások arculatának grafikai tervezése; munkái a legnevesebb hazai és nemzetközi szakmai kiadványokban szerepeltek.

Generációk nőttek fel a képregényein és a karikatúráin, nem is meglepő, ha az ország újságolvasó lakosságának a Marabu szó egyáltalán nem a gólyafélék családjába tartozó Leptoptilos crumeniferust, hanem inkább egy rajzolt dodót jelenti. Képregényeket is készít, de saját bevallása szerint igazán a szigorúan szubjektív karikatúrákhoz ért. Ezzel nem is vitatkoznánk: az újságban a Marabu grafika a csattanó amiért odalapozunk, a lényeg a hírek között, vagy ahogy Marabu fogalmaz: a hangulatjavító.

Marabu 1962-ben született, hobbiként kezdett el rajzolgatni az 1980-as években, mivel akkoriban a képregényekre még nem igazán volt vevő. Az első publikált képregénye a szombathelyi Brrr Zseni Dániel TKF diáklapjában jelent meg 1985-ben, 1987-ben a Galaktika oldalain jelentkezett Hörpölin és Hupcihér fantasztikus kalandjaival, a sajtóban rajzai 1988 óta jelennek meg. A rendszerváltás után megnőtt az igény a politikai karikatúrára is, így 1990 óta rendszeresen publikál napilapokban és magazinokban, a legismertebbek a HVG-nek és a Népszabadságnak készített rajzai, de láthattuk munkáit a Hócipőben, a Kreténben, a Krampuszban, a Ludas Matyiban vagy a Népszavában is. Eleinte Sz. L. R. szignóval (Szabó László Róbert) jelentek meg a rajzai, a Marabu művésznevet 1992 óta használja. 2007-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott "képi megjelenítés" kategóriában. 2010-ben három rajzolótársával elindította a Párkocka comic strip oldalt, korábban pedig saját blogját, a Marabu BlogLapot is rendszeresen frissítette.

Eheti 9 kérdéses villáminterjúnk mellé megpróbáltunk minél több képregényt mellékelni, hangulatjavítóként. Illetve nem a rajzolásról, hanem a kedvenc zenéiről és a legfontosabb tapasztalatairól kérdeztük Marabut, aki azt is elárulta, hogy mit kezd majd a hatalmas vagyonával, ha egyszer összegyűjti.

Néhány évvel ezelőtt még sci-fi-be illőnek tűnt, az okostelefonok elterjedésével azonban már egyre ismertebb technológiának számít az augmented reality, azaz a kiterjesztett valóság. Ma, amikor már az alsósok is kamerás, GPS-képes mobilt kérnek - és kapnak - karácsonyra, minden feltétel adott ahhoz, hogy tömegek kezdjék el használni a korszakalkotónak tartott rendszert, aminek lényege, hogy összekapcsolja a digitális világot a valósággal. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy a mobiltelefonunk kameráját “szemüvegként” használva (vagy akár a high-tech új generációs autó szélvédőkön) az élő képen olyan, háromdimenziós hatású információkat jeleníthetünk meg, amelyek csak a virtuális világban léteznek - nem is kérdés, hogy a technológiában hatalmas lehetőségek rejlenek.

fent: A Mercedes legújabb fejlesztése, a DICE augmented reality szélvédő-koncepció

A QR-kódok hirtelen felívelő, majd lassan lejtmenetbe váltó karrierjéhez (amiről korábban hosszabb cikket is írtunk) hasonlóan az augmented reality esetében is egyre inkább az a kérdés: meg tudjuk-e találni azokat a formákat és célokat, amelyek miatt valóban igény lesz erre az eszközre, vagy az újdonság varázsának elmúltával céltalan látványossággá és üres reklámfogássá válik majd? Érdemes-e megkeresnünk, letöltenünk és telepítenünk az AR-alkalmazást, végül beszkennelni egy kódot, ha az erőfeszítéseinkért cserébe csak a kávéscsészénk körül korcsolyázó rajzfilmfigurákat kapunk (mint a Starbucks kávézólánc legutóbbi karácsonyi kampányában), vagy találhatunk valóban hasznos új tartalmakat is a virtuális világban?

Ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy jelmezes koalákat rajzolni a cukiságfaktor szabálysértő doppingolásának számít. Terjék Zsófival azonban kénytelenek voltunk kivételt tenni, mert a szerkesztőség szíve elolvadt. Alább Zsófi rövid cv-je is olvasható, saját szavaival.

Terjék Zsófi - koalapowah.blogspot.com

„Kiskoromban elsősorban hercegnő, később karbantartó szerettem volna lenni, végül, krónikusabb bajuszhiány miatt, inkább a rajz felé fordult az érdeklődésem. Kockákat, azt gyűlöltem rajzolni, festeni annál inkább. 2007-ben, az érettségim évében kezdtem el rajzolni, a Dísz Tér Rajziskolában professzionális keretek között. Itt délutánonként szakmai irányultsággal kapcsolatos beszélgetéseket folytathattunk le, ahol hamar kiderült, hogy a divattervezés-festés után hozzávetőleg bármilyen rajzzal kapcsolatos életet el tudtam képzelni magamnak. 

Az utóbbi évek talán legnagyobb hazai startup sikersztorija a mára nemzetközileg ismert Prezi online prezentációs rendszer karrierje. Az egyik alapító, Somlai-Fischer Szabolcs építészként végzett, ma pedig a cég San Franciscó-i és budapesti irodái között ingázva vezeti a céget. Eheti 9 kérdéses interjúnkban azonban kivételesen nem a Preziről, hanem - többek között - a szabad szombat estéiről és kedvenc zenéiről kérdeztük Szabolcsot, aki két világmegváltó tervét is elárulta nekünk - a többit pedig megtudhatjuk tőle holnap reggel, a januári Creative Mornings előadásából.

Szabolcs, akit külföldön Adamként ismernek, stockholmi és budapesti tanulmányokat követően építészként diplomázott, majd saját céget alapított, Aether Architecture néven. Az itt zajló munka eredményeként jött létre 2004-ben a 10. Velencei Építészeti Biennále nemzetközi sikert hozó kiállítása, a ReOrient. Három évvel később részt vett a Kitchen Budapest fejlesztőlabor megalapításában, amelynek 2009-ig programigazgatójaként dolgozott.

Saját ötletét továbbgondolva ebben az évben hozta létre a Prezit, Halácsy Péterrel és Árvai Péterrel közösen. A hamarosan széles körben ismertté váló online, felhő-alapú online prezentációs eszközt először a TED, illetve a Sunstone Capital karolta fel; 2011 december végén pedig bejelentették, hogy az Accel Partners is beszáll a finanszírozásba. A Prezi jelenleg Budapesten és San Franciscóban működtet irodákat (a budapestit korábban a hg-n is bemutattuk), Szabolcs pedig a két város között ingázva a cég designigazgatója, de január 20-án, pénteken reggel 8:30-tól a januári Creative Mornings előadójaként lehet majd találkozni vele a Toldi Moziban. (A részvétel ingyenes, regisztrációra szükség van.)

Ha valakinek hónapokon keresztül zombicsigákkal harcoló hangyák töltik be mindennapjait, az öt év Képzőművészeti Egyetem után elég meglepő. Vagy épp hogy nem? A 7 grafikusa sorozat 95. epizódjában: Faludi Róbert.

Faludi Róbert - prankentertainment.com, robertfaludi.blogspot.com

Óvodás korában elsősorban rajzfilmrendezőnek, esetenként pedig darukezelőnek szeretett volna felnőni. A helyzetet édesapja döntötte el, amikor szerzett egy Sinclair Spectrum számítógépet, és (már kisiskolásként) éjjel-nappal együtt játszottak. A grafikához való vonzódást tehát egyértelműen a játékok világa határozta meg Róbert számára, ennek dacára 2006-ra becsülettel elvégezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakát. Mivel azonban a meditációs céllal rajzolt grafikákból megélni nem lehet, már egyetem alatt elkezdett játékgyártó cégeknek dolgozni. Emellett belépett a Magyar Képregény Akadémiába, több pályázaton is részt vett és képregényantológiákban is szerepelt, finn és magyar kiadóknál.

Nyilvánosságra hozta a londoni Design Museum a 2012-es Brit Insurance Design of the Year nevezettjeit. Az angolszász világ talán legkomolyabb designdíjának finalistái között, akárcsak a korábbi években, szép számmal találunk ismert neveket éppúgy, mint olyanokat, akik még szakmai körökben sem keltettek feltűnést. Legalábbis idáig, hiszen a Brit Insurance Design of the Year döntőseinek listáján szerepelni belépőjegy a siker kapuján.

Ezt az eddigi évek nyertesei is visszaigazolták, bár akadt köztük olyan, nevezetesen Shepard Fairey Obama-posztere, amely már a díj előtt is bejárta a világsajtót. A 2008-as nyertes, Yves Béhar XO-1 laptopja azonban még kísérleti fázisban volt, amikor elnyerte a díjat, nem is szólva a 2010-es győztesről, Min-Kyu Choi forradalmi dugvillájáról, amely koncepció-mivolta ellenére győzött. 2011-ben viszont kész termék, a világ első designer tervezte energiatakarékos égője nyerte a díjat; a Plumen Lightbulb 001 a Hulger számára készült Samuel Wilkinson műhelyében. Idén a nevezetteket ismét a Design Museum februárban nyíló kiállítása mutatja be, a kategóriagyőzteseket és a fődíjast pedig április 24-én hirdetik ki.

A hg.hu is beszáll a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola négynapos rendezvénysorozatába: január 20-24. között az Design Terminálban három rendhagyó villámtalálkán várjuk a fotó és médiadesign, a grafika és a film, valamint textil- és kerámia iránt érdeklődőket a BKF tanáraival. A bizonytalanok, a magabiztosak, a kezdők és a haladók, a hobbiművészek és az elkötelezett szakbarbárok többek között Gőbölyös Luca, Július Gyula és Baráth Hajnal jótanácsait hallgathatják meg a rájuk jutó 15 percben.

A hg.hu Villámtalálkáin eddig stylistokkal vártuk az érdeklődőket. A jól bevált receptet ezután sem adjuk fel, de az Art Kickoff rendezvénysorozat erejéig új témákat próbálunk ki. A fotográfia és médiadesign témájú villámtalálkára január 21-én, szombaton 18-19 óra között várjuk az érdeklődőket, tervekkel, portfólióval, munkákkal felszerelkezve. A résztvevő művésztanárok: Gőbölyös Luca, Seres Szilvia és Murai András. A képzés iránt érdeklődőknek érdemes korábban érkezni, hiszen 10-13 és 14-18 óra között a Fotográfia szak külön programot is rendez a szakvezető Gőbölyös Luca és Szabó Dezső vezetésével; a vállalkozó szellemű látogatók barátaikkal vagy kedvenc tárgyaikkal a helyszínen kialakított profi műteremben válhatnak modellé.

Amikor először találkoztunk a Dubaiban működő sentiomedia designstúdió munkáival, csak egy dolgot nem értettünk - azon kívül, hogy hogyan kerül egy magyar digitális fejlesztőcsapat a Közel-Keletre -: vajon miért nem mutattuk még be a hazai tervezők világszínvonalú eredményeit és sikereit korábban a magyar olvasóknak? Interjúnkkal most ezt az elmaradást igyekszünk pótolni.

A sentiomedia csapatát jelenleg Malárik Attila programozó, Kristály Zsolt kreatív technikus és Sághegyi Péter kreatív igazgató alkotja, akik a magyarországi műszaki tanulmányaik után más-más külföldi országokban kezdték el karrierjüket játékfejlesztőként és digitális szakemberként, majd közös stúdiót alapítottak Dubaiban. Legutóbbi sikerük az Absolut Vodka Absolut Articulation pályázatára készített interaktív installációval megnyert első helyezés, de terveztek már alkalmazást a Volkswagennek, digitális fényfestő játékot céges bulira, érintőképernyős infógrafikát az abu-dzabi reptérnek, és az ő munkájukat dicséri a neves Quint művészeti magazin digitális változatának megtervezése is.

Interjúnkban nem csak látványos fejlesztéseikről és stúdiójuk működéséről, hanem a hazai és a nemzetközi digitális szakma helyzetéről, múltjáról és trendjeiről is kérdeztük a designereket.