Építészet

Újabb német városban kezdődik el a második világháborút követő újjáépítések revíziója. A barokk belvárosát lassan egy évtizede rekonstruáló Drezda után az európai pénzügyi központként számon tartott, felhőkarcolóiról is ismert Frankfurtban tették le a régi-új óváros alapkövét január 23-án. A 130 millió eurós (kb. 40 milliárd forint) DomRömer-projekt keretében, 7000 négyzetméteren állítják helyre a középkori eredetű utcaképet várhatóan 2016-ig. A körülbelül ötven házhelyre mindössze nyolc esetben épül vissza biztosan a háborút megelőzően ott állt épület pontos mása. Ennek ellenére, Drezdához hasonlóan, itt is hatalmas viták övezik a projektet, amelyre Budapestről is érdemes odafigyelni.

Frankfurt belvárosa 1949-ben

Frankfurt, csak úgy, mint Németország más nagyvárosai, alaposan megszenvedte a második világháborút. A szövetségesek 1943 októbere és 1944 márciusa között hat alkalommal is célzott légitámadásokat hajtottak végre a város ellen. A bombázásoknak köszönhetően a háború végére alig maradt állva ház a középkori eredetű óvárosban. Az egykori koronázó város mégsem járt azonban annyira rosszul, mint a Kelet-Németországhoz került Drezda, ahol a kilencvenes évekig prériként éktelenkedett az egykori belváros hűlt helye. Itt a belváros templomait és a néhány viszonylag épen megmaradt polgárházat helyreállították az ötvenes évek végére, a foghíjakat pedig idővel szép lassan kitöltötték. Radikálisabb beavatkozásra a hatvanas évek végén került sor. Frankfurt 1963-ban írt ki átfogó építészeti pályázatot az óváros újjáépítésére. Ezekből a tervekből fejlődött aztán ki az egykori tyúkpiac és a környező utcák és házak helyére építendő hatalmas, modern épület ötlete, a városi közműcégek egyesített székháza számára.

High-tech építészet a „vissza a természethez” alapelv jegyében – így lehet összefoglalni a Lance Armstrong alapította jótékonysági szervezet, a Livestrong székházának legfontosabb ismertetőjegyeit. Az alapítvány célja, hogy javítsa a rákbetegek esélyeit – így nem volt kérdés, hogy az épületnek is az egészség jegyében kellett létrejönnie. A régi raktárból átalakított ház minden ízében megfelel a kritériumnak: a Lake Flato építésziroda által megálmodott létesítmény mentes minden felesleges sallangtól, ugyanakkor minden zuga az életörömről szól – nem csoda, hogy számos díj mellett 2011-ben az Amerikai Építészek Szövetsége (AIA) beválasztotta az év tíz legjobb zöld épülete közé is.

Lance Armstrong maga is tudja, mit jelent a borzalmas betegség: 1996-ban áttétes rákkal diagnosztizálták. Csodával határos módon azonban felépült, és kevesebb mint három évvel a diagnózis után, 1999-ben (majd utána még hatszor) megnyerte a Tour de France-t. A jótékonysági szervezetet 1997-ben hozta létre; számos programja mellett nagy sikernek bizonyult a sárga karkötőkkel fémjelzett kampány – a jellegzetes darabból 2005-re 55 millió darabot adtak el világszerte. 

Nemrég adtunk hírt Logrono középkori városfalának kortárs újraformálásáról, és máris itt a következő szép építészeti példa a spanyol város környékéről. Homokkőbe és sötétre pácolt fába öltöztetett, félig a földbe süllyesztett épületek rejtik a sokszáz hordó bort a spanyolországi város mellett épült La Grajera borászatban (Bodega La Grajera), amely mindössze néhány méterre található az El Camino de Santiago zarándokúttól. 

A borászat tervezői, a Virai Arquitectos szakemberei szerint a ház igyekszik megtalálni az egyensúlyt a funkció hirdetése, a láthatóság és a tájba való illeszkedés között.

Ha a múzeumokról általánosan elmondható, hogy nehéz, sőt egyre nehezebb helyzetben vannak, akkor talán egyetlen kivételt a kastélymúzeumok jelentenek. A gödöllői királyi kastélyban például befejeződött a rekonstrukció újabb üteme, újabb és újabb állandó kiállítások nyílnak, és a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának kezelésében lévő többi kastély is sorra megújulva várja a látogatókat. Erre egyrészt a turisztikai célú fejlesztések pályázatai adnak lehetőséget, de a kastélymúzeumok töretlen, sőt egyre növekvő népszerűsége mást is jelez: a főúri tulajdonosok egykori életének, életterének megidézése, az abba való betekintés lehetősége különlegesen érdekes a látogatók számára.

A kastélyok felújítása azonban csak a kezdet: a fenntartás legalább ekkora feladat, hasonlóképpen annak a kitalálása, milyen módon, formában, szervezeti keretek között, kinek a fenntartásában szolgálja a látogatókat egy-egy kastély. A múzeumi funkció kézenfekvő, különösen ha az eredeti berendezés teljesen vagy legalább részben fennmaradt, vagy hitelesen rekonstruálható.

Norman Foster angol sztárépítész frissen átadott vancouveri felhőkarcolója, a Jameson House a Foster+Partners iroda első kanadai lakóépülete. A vegyes funkciójú, azaz egyszerre lakó- és kereskedelmi célokra használható 35 emeletes toronyház különlegessége, hogy a legmodernebb megoldásokat felvonultató high-tech felhőkarcoló 1920 körül épült, neoklasszicista műemlékek helyreállításával készült el - így a város új gazdasági és kreatív szakmai központját megteremtő Jameson House Ridley Scott Szárnyas Fejvadászának díszletei közé is tökéletesen beillene.

A látványos épület alapját a két huszas évekbeli "beaux arts", azaz a két világháború közötti jellegzetes neoklasszicista stílusú épülettömeg adja: a kiemelt műemléki kategóriába sorolt Ceperley Founsfell-házat az utolsó részletig, a Királyi Pénzügyi háznak pedig a homlokzatát az eredeti állapotukra állították vissza.

Zrumeczky Dezső, Kós Károly egykori alkotótársa a múlt század fordulójának jeles, de méltatlanul elfeledett építészei közé tartozik. Bár csak tíz éve adatott alkotómunkára, a 95 évvel ezelőtt, 1917. január 31-én fiatalon elhunyt építészt életműve sokkal többre méltatná.

Zrumeczky Dezső 1883. augusztus 17-én született a Dabastól nem messze fekvő Inárcspusztán, egykor jómódú, de lassan elszegényedő család sarjaként. Birtokaik elvesztése után a család Kispestre költözött, így Dezső a belvárosi reáliskolában tanult (az intézmény utódja a mai Eötvös József Gimnázium). Műegyetemi tanulmányainak idején a család már komoly anyagi gondok között élt. Zrumeczkynek saját magát kellett eltartania; az ekkori rossz körülményeknek tulajdonítják, hogy a tüdőbaj végül fiatalon legyőzte. Mérnöki oklevelét 1907-ben vette át. 

Napjaikban a cégek társadalmi felelősségvállalásában, a pozitív arculat megteremtésében már megkerülhetetlen szempontot jelent a fenntarthatóság. Egy új székház, irodaház építéséről szóló híradásban általában hangsúlyos kiemelik, milyen energiatakarékos, zöld elemeket vonultat fel a ház. Bár néha ezek inkább csak gesztus értékűnek tekinthetők, az irány azonban mindenképp jó – számos esetben pedig komoly megtakarítást lehet elérni ezen eszközök alkalmazásával, a környezet terhelése és az energiafelhasználás terén egyaránt.

Sajátos terepet jelentenek a benzinkutak; a benzinalapú autózás ugyanis hagyományosan az egyik legkörnyezetszennyezőbb „iparág”. Mégis, úgy tűnik, a kúthálózatokat működtető cégek is rákpatak az új irányra, és sorra valósulnak meg az – igaz, egyelőre inkább kísérleti terepnek tekintett – „zöld benzinkutak”. Egyelőre sajnos nem az üzemanyag, csak az épületüzemeltetés terén megvalósított fenntarthatósággal. Az elektromos autók remélt elterjedése persze változtathat a képen – a kísérleti töltőállomások egy része kisebb-nagyobb mértékben éppen ezt az irányt követi.

Nem mondhatni, hogy Európában mindennapos egy új operaház építése, pláne, ha olyan híres városról van szó, mint Firenze. Ennek ellenére a reneszánsz fővárosának új operaházában különösebb csinnadratta és sajtóvisszhang megtartották a nyitókoncertet, Zubin Mehta vezetésével, 2011 decemberében. Különösen feltűnő ez, ha arra gondolunk, a Snøhetta oslói operaházát vagy épp Zaha Hadid guangzhoui épületét milyen felfokozott várakozás és pozitív fogadtatás övezte. Persze, erre az Olaszországról alkotott sztereotípiáknak megfelelő válasz is van: az épület ugyanis a nyitókoncert után nagyjából egy évre újra bezárt, a munkák befejezéséhez még 109 millió euróra lenne szükség.

Természetesen nem arról van szó, hogy az opera őshazájának egyik legfontosabb városában eddig ne lett volna ilyen előadóhely. A ma Városi Színház, azaz Teatro Comunale néven ismert épületet a 19. század közepén emelték, nem sokkal azelőtt, hogy Firenze néhány boldog évre az Olasz Királyság fővárosa lett. Az idők folyamán számtalan alkalommal átépített színházat 1929-ben megvásárolta a város, de története továbbra is bővelkedik fordulatokban: 1933-ban átépítik, a háború alatti bombázásokban súlyosan károsodik, majd a helyreállítást követően az 1966-os árvízben ismét megsérül. A 2000-es évektől a város többször is eladásra hirdette az épületet, hogy árából finanszírozni tudják az új kulturális és előadóművészeti központ beruházását. Ezt szánták az itáliai egységállam létrejöttének 150. évfordulóját övező programsorozat egyik gyöngyszemének. Bár az eladás a mai napig sikertelennek bizonyult, így a színház továbbra is működik, közben állami pénzből elkészült a központ első üteme, az új auditórium – legalább annyira, hogy az ünnepi év utolsó napjaiban helyet adhatott egy koncertnek.

Bumeráng alakú nyitott karjai a világ népei felé való nyitottságot jelképezik – így magyarázzák az alkotók, miért éppen két U alakú irodaház lett a világ második leggazdagabb embere és felesége által alapított szervezet, a Bill & Melinda Gates Alapítvány székháza. A Seattle-ben épült főhadiszállás maga is inkább egy multinacionális cég, semmint jótékonysági szervezet irodaközpontjára emlékeztet.

A hűvös irodaházi miliőben csak itt-ott csillan meg oldottabb hangulat, amely utal az alapítvány céljaira: az oktatás, egészségügy és mezőgazdaság körülményeinek világméretű jobbá tételére.

Részben a válság hatására építészettörténetileg is kuriózumnak számító házak egész sora került piacra. Keveseknek adatik meg, hogy olyan épületben töltsék mindennapjaikat, amelyek pontos felépítéséből műegyetemi és művészettörténész hallgatók vizsgáznak izzadva - ám most itt a lehetőség! Alkalmi ingatlanosként összegyűjtöttünk tíz fontos házat a magyar építészet történetéből, amely most épp eladók.

Almásy-palota, Szép u. 3., Budapest
Építész: Pollack Mihály

A Nemzeti Múzeum tervezőjének egyik apró, korai remekműve a Szép utca és a Reáltanoda utca sarkán álló, gróf Almásy Ignác megrendelésére készült városi palota. Az 1817-re elkészült épület a század végére a Szapáry-család tulajdonába került; az itt felhalmozott családi műgyűjtemény, a rendkívül értékes itáliai reneszánsz festményekkel együtt 1907-ben egy tűzvészben nagyrészt elpusztult. A több mint háromezer négyzetméteres épület több mint két éve eladó, momentán 750 millió forintos eladási áron szerepel az ingatlan.com adatbázisában.