Építészet

A bécsi szecesszió alig negyvenesztendősen elhunyt, mégis világhírű mestere, Joseph Maria Olbrich emlékét és munkásságát idézi meg a Leopold Museum szeptember 27-ig látogatható kiállítása. A szecesszió névadó épületét, a Wiener Secessionnak a bécsiek által kedélyesen „arany tökfejként” emlegetett otthonát.

„Der Zeit ihre Kunst, der Kunst ihre Freiheit” – „A kornak a maga művészetét, a művészetnek a maga szabadságát”. A bécsi Secession épületének bejárata felett olvasható ez a büszke sor, a magyar származású bécsi író-újságíró, Hevesi Lajos szavai. Joseph Maria Olbrich ezzel az épülettel robbant be a köztudatba. Még nem volt harmincéves, de már irigylésre méltó előzetes karrierrel dicsekedhetett: Otto Wagner, a korszak legnevesebb bécsi építészének irodájában részt vett a városi vasútvonalak építészeti terveinek kidolgozásában. Hogy például a Karlsplatz jellegzetes állomásépületében pontosan mi köszönhető neki, sokáig vitatták az építészettörténészek; a legvalószínűbb, hogy az ornamentikus díszítésekért felelt.

Mára halmozottan problematikus helyzetbe került a budai vár: az egykori királyi palota lepusztult és részben alkalmatlan jelenlegi funkciójára, környezete pedig gondos gazdára és új beruházásokra vár. A történetben fordulópontot hozhat a Vagyonkezelő által kiírt pályázat. Zoboki Gáborral, a Zoboki, Demeter és Társaik építésziroda vezetőjével a Várral kapcsolatos elképzeléseiről, terveiről beszélgettünk.

A Budapest egyik fő turisztikai látnivalójának számító Várnegyedben ma is egymást érik a második világháború óta tátongó sebhelyek, a Mária Magdolna-templom rommezejétől a szinte teljesen elpusztult Szent György térig. A Várkert Bazár méltó hasznosítását ugyancsak nem sikerült megoldani. Szorosan e problémákkal összefüggésben kell kezelni olyanokat, amelyekről kevesebb szó esik. A Víziváros déli része ma periférikus terület, valódi funkciók nélkül, mint ahogy a Tabán helyén létrehozott, a tervezett fürdőváros helyett végül is befejezetlenül maradt közpark is óriási lehetőség csupán. A főutcán és a Duna-parton hömpölygő autósforgalom élhetetlenné teszi a környéket, tömegközlekedéssel pedig a Vár igen nehezen megközelíthető. Rendezetlen a két meghatározó budai csomópont, a Moszkva tér és a Déli pályaudvar helyzete is.

Egyes felmérések szerint a műemléki státuszra érdemes vagy épp védett épületek egyharmada tűnt el Moszkvában az elmúlt húsz év alatt, a spekulatív befektetők gátlástalanságának következtében. Helyükre nemegyszer a sztálinbarokkot idéző felhőkarcolókat és apartmanházakat húztak, harmadvonalbeli orosz építészek tervei alapján – de az is előfordul, hogy nyugati sztárok adják a nevüket a romboláshoz, mint Norman Foster és a bontásra szánt Tretyakov-galéria esetében. Kevés a jó példa a kortárs épületekre; és még kevesebb az olyan, amely a város hagyományait is szem előtt tartja. A Danilovszkij Fort azonban ide sorolható.

A közeli főút után elkeresztelt irodaház léptéke és formavilága talán szokatlanak tűnik Magyarországon – de korántsem az a tízmilliós Moszkvában. A helyszín a külváros lassan fellazuló, benépesülő iparnegyede, ahol a méretes épülettömb nem lóg ki a kaotikus környezetből, inkább elegáns távolságtartással viszonyul ahhoz.

Áll a Bem téren egy nem túl feltűnő épületegyüttes, amely sokkal nagyobb szerepet tölt be a jelenkori magyar történelemben, mint első blikkre gondolnánk. A második világháború óta innen bonyolítják Magyarország külkapcsolatait: eleinte főleg a szovjet, az utóbbi évtizedekben pedig elsősorban az Európai Unió felé; és ebből a komplexumból intézik az államközi kapcsolatokat a Föld majd kétszáz országával is. Betekintést nyertünk oda, ahova külsősként csak államtitkárok és miniszterek járnak: a Külügyminisztérium palotájába.

A terület egyik első ábrázolását egy 17. századi metszeten láthatjuk. A minaretekkel tagolt településképen jól látható a középkori városfal, és rajta (folyóparti szegletében) a „Kakas-kapu” bástyája (ágyútornya). Ma már nehéz elképzelni, ám az észak-budai Duna-part mellett ősidőktől lakott, Vízivárosnak nevezett terület még kétszáz évvel ezelőtt is Buda külvárosa volt. A Külügy tágas belső csarnokból nyíló, elegáns könyvtárába ma a Budát egykor védelmező fal középkori rondellájának szakszerűen feltárt és konzervált maradványai feletti üvegpadlón léphetünk be. 

Világméretű jelenség, hogy a városok központjaiban található üzletek, egyéb szolgáltatók nem bírják a versenyt az internetes kereskedelem fejlődése, a plázák és a gazdasági válság hármas szorításával: egyre több a bedeszkázott, összefirkált kirakat – gondoljunk csak a Rákóczi útra Budapesten!

A környék egyre jobban lepusztul, és a folyamat ördögi körként gyorsul. A Brit-szigetek sem kivétel ez alól, ráadásul olyan áruházláncok összeomlása, mint a Woolworth, amelynek szintén sok belvárosi üzlete volt, tovább rontja a helyzetet. Sok brit városban jellemző, hogy a korábban pezsgő főutcán, a high streeten egyre több az üres bolt, a "Kiadó" tábla. 

A pécsi Zsolnay-gyár épületegyüttese a sikeres magyar ipar történetének, de a magyar képző- és iparművészetnek is fontos és patinás helyszíne. A történetének legjelentősebb átalakulásán átmenő területen a Európa 2010-es Kulturális Fővárosának egyik kulcsprojektje, a Zsolnay Kulturális Negyed születésébe pillanthattunk be a napokban.

A pécsi Zsolnay-mauzóleum az 1900-as évek elején készített archív felvételen

A 2010-2011 során szakaszosan elkészülő terület kisebbik része új szerepet kap: egyetemi kampusz lesz, nagyobbik részén pedig olyan kulturális negyed formálódik, amelybe továbbra is illeszkedniük kell a védett és ipartörténetileg fontos építményeknek. A felújítás-átépítés alatti épületek értékét tovább növeli az, hogy legtöbbjüket korabeli Zsolnay-termékek díszítik. Az itt gyártott építészeti kerámiaelemeket, csempéket, míves plasztikai alkotásokat magukhoz a gyárépületekhez is felhasználták, így a gyár nemcsak termelőüzem, hanem „bemutatóterem” is volt. Északi kapuján belépve ezért érezhetjük magunkat egy pillanatra a budapesti millenniumi földalatti megállócsarnokában, de az északi raktárépületen a gyár nagyszabású bécsi munkájának, az Equitable biztosítópalota csarnokának díszfülkéi és burkolócsempéi is láthatók.

Bár a cím kissé nagyzolónak tűnhet, mégis helytálló: valóban az általunk ismert univerzum tíz legnagyobb költségvetésű, folyamatban levő építkezését gyűjtötte össze a brit szaklap, az Engineering News-Record – az egyik projekt helyszíne ugyanis nem a földgolyó, hanem az űr. A tíz beruházás összértéke 510 milliárd dollár, ami forintra átszámítva a 110 221 000 000 000 számjeggyel írható le.

Talán az sem meglepő, hogy javarészt évtizedekre ütemezett mérnöki beruházások megvalósításáról van szó, a helyszínek pedig főleg ázsiaiak – az Egyesült Államok a lassan beinduló gazdaságélénkítő közberuházások ellenére önálló helyszínként nem szerepel a listán, mint ahogy Európa sem. Vén kontinensünknek azonban lehet esély a felzárkózásra, ha energiavízióit, például a szaharai erőműrendszer kiépítését vagy az országhatások átrajzolásával járó önálló európai energiamezők létrehozását megpróbálja valóra váltani.

A YMCA rövidítés kapcsán valószínűleg mindenkinek a Village People zenekarának agyonjátszott slágere ugrik be. De vajon hányan tudják azt, hogy mi köze mindennek a Színház- és Filmművészeti Egyetemhez? A YMCA-t, vagyis a Young Men’s Christian Association-t 1844-ben alapították meg Londonban, és az egyezés a popbanda számának címe, és a keresztény ifjúság „hitébresztő” szervezete közt egyáltalán nem véletlen. Persze amikor 1980-ban az amerikai diszkóegyüttes világszerte ismertté tette a rövidítést, a magyarországi szervezetet már jó néhány évtizede a kommunista állami ifjúságnevelési rendszer nemkívánatos elemévé nyilvánították, és ezáltal ellehetetlenítették.

A Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) 1883-ban alakult meg a YMCA magyar megfelelőjeként. Hivatalos formát 1904-ben nyert, összefogva az országszerte gombamód szaporodó helyi egyesületeket, és egyúttal kapcsolódva a világot átfogó szövetséghez. A KIE felekezetközi, alapvetően protestáns szellemiségű ifjúsági szervezet volt, mely a vallásos nevelés mellett, az élet egyéb területein is igyekezett a fiatalok általuk egészségesnek tartott szellemi és fizikai nevelését biztosítani. A budapesti szervezet keretén belül jött létre például az első magyar cserkészcsapat. A XX. század első felére a legtekintélyesebb protestáns ifjúsági szervezetté vált a táboroztatásokon túl, népfőiskolát, kiadót és könyvesboltot is fenntartó KIE.

Július 12-én, 88 esztendős korában elhunyt Günter Behnisch német építész, a dekonstruktivizmus kiemelkedő képviselője, a müncheni olimpiai komplexum tervezője. A drezdai születésű mester halálával a 20. századi német architektúra kiemelkedő alakjától búcsúzunk.

Günter Behnisch a drezdai Lockwitzban született 1922-ben. Gyermekkorát javarészt itt töltötte, majd 1934-ben családjával Chemnitzbe költözött. 1939-ben besorozták a Wehrmachtba, ahol tengeralattjáró-kapitányként a brit frontra került. Egy, a Zeitnek adott interjúban utóbb elismerte: élvezte a munkát a tengeren, és a náci bűnökről csak a háború után szerzett tudomást. Miután brit hadifogságba került, csak 1947-ben jutott haza Németországba. Szinte véletlenül lett építész: egy olaszországi szállodában kezébe akadt szakkönyv hatására jelentkezett a stuttgarti műszaki főiskola építészkarára, majd 1952-ben megalapította saját irodáját, amely több név- és vezetőváltást követően ma Behnisch Architekten néven működik.

Június elején a Kortárs Építészeti Központ városi sétáinak egyike a budai Vár alatti Duna-partra vezette a résztvevőket. Bár a magas vízállás miatt a tavaly előkerült ciszternák látogatása elmaradt, az évtizedek óta üresen álló Várkert Bazár így is tartogatott élményeket – bár leginkább lehangolóakat.

A ma Várkert Bazár néven ismert épületegyüttes 1876-79 között épült fel Ybl Miklós tervei alapján. A kor legnépszerűbb építésze ennek köszönhetően kapta utóbb a megbízást a királyi palota átépítésére, amelyet azonban már nem fejezhetett be. A Várhegy keleti oldalát lezáró, szélesen elterpeszkedő rámpás építményt két oldalról a királyi testőrség és a szolgaszemélyzet számára készült lakóépületek fogták közre, míg az utcaszinti árkádok mögé eredetileg üzlethelyiségeket terveztek.