1. kerület

A Tűzraktér - alkotóház, független kulturális gyülekezőtér, összművészeti centrum - már több mint öt éve a budapesti kulturális élet egyik fontos központja. Miután a VI. kerületi közgyűlés gazdasági okokra hivatkozva április végén határozatban szólította fel a Tűzrakteret üzemeltető alapítványt arra, hogy ürítsék ki és hagyják el a több száz művész próbatermeinek, műtermeinek és rendezvényeknek 2008 óta otthont adó Hegedű utcai épületet, a szervezők felismerték: a központ a jelenlegi helyszínen sajnos nem működhet tovább. Abban is biztosak volt: nem hagyhatják, hogy mindez a kulturális színtér megszűnését jelentse, ezért úgy döntöttek, új vizekre eveznek. Szó szerint: szeptemberben a budai Király fürdőben megnyitják a Vízrakteret.

A Civilek a Várért egyesület az Ország tüdeje zöld csoportosulással karöltve békés demonstrációt szervez 2011. augusztus 13-án szombaton. A felvonulással a civil érdekek érvényesítése melletti elkötelezettségüket szeretnénk demonstrálni a budavári Szent György tér fejlesztésével kapcsolatban. A felvonulás 16 órakor a volt Moszkva térről indul és előreláthatólag 17 órára ér a Szent György térre.

Június 4-én pontosan negyedszázada, hogy úja útjára indult a Budavári Sikló. A városvédő mozgalom haditetteként is értékelhető beruházás, amely végre rendbe rakta az évtizedek óta pusztuló pályát, új életre keltette a főváros egyik régi jelképét – igaz, fénykorával ellentétben ma kizárólag turisták használják.

A Sikló ugyanis, bár ma nem sok budapesti fejében fordul meg, hogy a mindennapokban használja, eredetileg tömegközlekedési eszköznek épült. A 19. század második felére a budai Vár jelentős politikai-közéleti helyszínné vált, számos kormányzati épülettel és udvari rendezvénnyel. A növekvő forgalmat az 1852-re kiépülő Hunyadi János út, és az 1865-re elkészült Alagút csak részben enyhítette.

Lassan igazi lifestyle- és designközponttá alakul a Víziváros déli nyúlványa, a budai Lánchíd utca, ahol a designhotel és a meglévő presztízsüzletek mellett újabb különlegesség várja a vásárlókat néhány hete. A Baldaszti’s étterem és gourmet üzlet belsőépítészetéhez és arculatához igazi hazai nagyágyúkat kért fel Baldaszti Péter tulajdonos: a Geppettót, Baráth Dávidot és a Je Suis Belle-t.

A Geppettót 2010-ben kereste meg Baldaszti és üzlettársa az étterem és gourmet üzlet belsőépítészeti munkáival. Az elképzelés olyan, európai színvonalú hely létrehozása volt, amely a külföldi csúcsáruk forgalmazása mellett kiváló minőségű magyar termékek felkutatását és nagyközönségnek való bemutatását is céljának tekinti. A megrendelő hosszú távra tervez és brandet szeretne teremteni – a Geppettónek tehát arra is gondolnia kellett, hogy a hely akár európai hálózattá is bővülhet a jövőben.

Ha valamelyik, hát az első kerület nincs híján műemlékeknek. A maga 3,4 négyzetkilométerével Buda legkisebbjének számító kerület több mint 200 műemlékkel büszkélkedhet. Ott van mindjárt a Vár, ahol találunk Árpád-kori falmaradványt, középkori és reneszánsz részletekkel összeépült lakóházat, barokk palotát, klasszicista nyomdaépületet, historizáló látványosságot. A Várhegy Duna felőli oldala pedig a Víziváros, ahol szintén sűrűn vannak a műemlék-táblák – gondoljunk csak a Batthyány térre, a Fő utca templomaira, a Király fürdőre vagy a rakpart palotáira.

Ám ha azt hinnénk, itt vége a sornak, tévedünk: a Vár másik oldalán, a Naphegy dombján is van mire rácsodálkozni – itt ráadásul kevésbé egyértelmű a helyzet: bájos, de korántsem felülmúlhatatlan villák, romantikus hangulatú utcák rejtik a következő védett épületeket.

Áll a Bem téren egy nem túl feltűnő épületegyüttes, amely sokkal nagyobb szerepet tölt be a jelenkori magyar történelemben, mint első blikkre gondolnánk. A második világháború óta innen bonyolítják Magyarország külkapcsolatait: eleinte főleg a szovjet, az utóbbi évtizedekben pedig elsősorban az Európai Unió felé; és ebből a komplexumból intézik az államközi kapcsolatokat a Föld majd kétszáz országával is. Betekintést nyertünk oda, ahova külsősként csak államtitkárok és miniszterek járnak: a Külügyminisztérium palotájába.

A terület egyik első ábrázolását egy 17. századi metszeten láthatjuk. A minaretekkel tagolt településképen jól látható a középkori városfal, és rajta (folyóparti szegletében) a „Kakas-kapu” bástyája (ágyútornya). Ma már nehéz elképzelni, ám az észak-budai Duna-part mellett ősidőktől lakott, Vízivárosnak nevezett terület még kétszáz évvel ezelőtt is Buda külvárosa volt. A Külügy tágas belső csarnokból nyíló, elegáns könyvtárába ma a Budát egykor védelmező fal középkori rondellájának szakszerűen feltárt és konzervált maradványai feletti üvegpadlón léphetünk be. 

Három roppant segítőkész kutatóintézeti igazgatón keresztül jutottunk csak be az Akadémia budai fellegvárába. A magyar da Vinci-kód helyett azonban egy kolostort találtunk, ahol a haza élenjáró tudósai a hajdani templomban és a szerzetesi cellák sokat látott falai között pallérozzák elméjüket. A sors iróniája: a budavári klarisszákat II. József épp azért oszlatta fel, mert nem foglalkoztak tudományokkal.

Egykor a klarissza rend három kolostora is a mai Budapest határain belül működött. A papi szemináriummá, majd hosszabb ideig zálogházzá, míg napjainkban az ELTE igazgatási épületévé lett pesti kolostoruk és templomuk történetéről és állapotáról már beszámoltunk. Az óbudairól, tekintve hogy az már a török korban elpusztult, és csekély maradványait csak a hetvenes években tárták fel, nem fogunk beszámolni e sorozat keretein belül. Az elvesztett templomok tematikájába viszont a klarisszák budai kolostora tökéletesen illeszkedik.

A budapestUNDERGUIDE személyre szabott, lokális életbe integráló utaztatással foglalkozó szervezet a tavalyi céges karácsonyi ajándékokra szánt összeget inkább egy fontos köztéri alkotás felújítására fordította. A Budapest Galéria segítségével választották ki a Clark Ádám téren álló 0. kilométerkövet, és a hétvégi jó időben meg is valósították a nagy takarítást.