Jó példaként, önerőből indította el a Suppré-Neopaint csapata a TűzfalRehab köztéri festészeti projektet idén áprilisban, a Király és a Kazinczy utca sarkán álló hatalmas romos tűzfal felújításával, amit teljesen ingyen, hat nap alatt festettek ki. Abban bíztak, hogy a látványos és hamar népszerűvé vált kezdeményezéssel felhívhatják a döntéshozók figyelmét is a belváros frekventált pontjain omladozó tűzfalak elhanyagolt állapotára, és a további felújításokhoz megnyerhetik az önkormányzatok támogatását. Azóta azonban kiderült: hiába minden utánajárás és igyekezet, a szervezők nem hogy segítséget nem kapnak, a végeláthatatlan engedélyeztetési eljárások és a papírmunka gyakorlatilag lehetetlenné teszik a köztéri festést. A hétvégén a Király utca - Design utca klaszter közbenjárásával, a Királyi vásár keretében a csapat felújíthatott volna egy újabb tűzfalat, de a projektet végül az utolsó pillanatban lefújták - sajnos úgy tűnik: a hivatalok által felállított falakon még a Neopaint sem tud javítani.
A kül- és beltéri épület-építményfestések iránti igény jellemzően nem a közszférában, hanem a nyugati cégek magyarországi terjeszkedésével jelent meg; az önkormányzatok a mai napig nem igazán ismerték fel ennek jelentőségét. Jó példa erre a panelrehabilitáció: az elmúlt években panelépületeik százait szigetelték és színezték újra, de elenyészően kevésről lehet azt mondani, hogy az új arculat a városképet is pozitív irány mozdította elő (ld. pl. Színekkel újul meg a Havanna című cikkünket). Pedig ezekhez az összegekhez hasonló nagyságrendűt évtizedeken belül nem lehet majd előteremteni. Karakán főépítészek, előrelátó önkormányzatok hiányában egyelőre a civilek kilincselnek azért, hogy saját pénzükön megvalósíthassák ötleteiket – és nem ritkán hiába.
