5. kerület

A Széchenyi István tér, amelyet a budapestiek néhány hónappal ezelőttig Roosevelt tér néven ismertek, egyszerre emblematikus és neuralgikus pontja a fővárosnak. A műemlékekkel és szállodákkal zsúfolt környék Pest egyik legfontosabb köztere, a gyalogosok számára mégis alig hozzáférhető; jelenlegi állapotában nem több forgalmi csomópontnál. Miklós Csonti, a kanadai University of Waterloo egyetem magyar származású, végzős diákja nagyszerű diplomamunkában dolgozta fel a tér történetét, és különleges megoldást kínál a jövőre is. Hullámzó nádas és vízparti piac a Lánchíd lábánál? Miért is ne?

Csonti Miklós koncepciója a Széchenyi tér átalakítására, madártávlati látványterv

Csonti Miklós Tisza-parti gyerek, mint ezt a dolgozat bevezetőjében maga is büszkén említi: 1983-ban a vajdasági Zentán született. Családja a polgárháború elől menekült 1991-ben Svédországba, majd 1993-ban Kanadába költöztek. Miklós 2003-ban az ontariói Waterloo egyetemén kezdte meg építészeti tanulmányait, a képzési sajátosságokból eredően minden négy hónap egyetemi időszak után négy hónapot egy-egy építészirodában töltve. Így dolgozhatott többek közt a Kohn Pedersen Fox New York-i, az Arquitectonica miami és párizsi, vagy a Diamond Schmitt Architects torontói irodájában. A neves műhelyekben szerzett tapasztalatok mellett Rómában is töltött egy szemesztert, harmadévesként, 2006-ban pedig Budapestre is eljutott, ahol négy hónapot a Műegyetemen tanult. Ekkor kezdett el érdeklődni a város és a folyó kapcsolata iránt. 2009-ben egy évnyi munka után, amelyből tanulmányait finanszírozta, beiratkozott a mesterképzésre, majd 2010-ben újabb négy hónapra visszatért Budapestre. Ez a négy hónap kutatással telt, de barátnőjével egy kéthetes folyómenti bringautat is vállaltak, hogy lássák a Dunát „működés” közben. Diplomamunkáját 2012 áprilisában védte meg; azóta Torontóba költözött.

A jövő héten már tudni fogjuk, nem csak sejteni, hogyan néz ki a Kossuth tér két év múlva. Eddig szórványos információk láttak napvilágot a tér átalakításával kapcsolatban, miután a beruházás (látszólag) olyan szupertitkos, mintha nem is látogatóközpont, hanem a TEK új bázisa épülne a téren. A kiválasztott, köztiszteletben álló tervezőiroda, valamint a 2007-es pályázat nyertesének bevonása pozitív fejlemény, de nem feledteti az eddigi eseményeket és azt, hogy továbbra sem tudni: ki és milyen alapon hozza a döntéseket az ország legfontosabb teréről.

A S73 pályázatnyertes koncepciója 2007-ből a Kossuth tér átépítésére

Azt, hogy miért rossz a Kossuth tér ma, a legfényesebben egy londoni látogatás mutatja meg Parlamentünk brit pédaképénél. A Westminster-palotába az épület mellé rejtett biztonsági központon keresztül juthatunk be, legrégebbi termében, a hatszáz éves Westminster-csarnokban szabadon lehet sétálni, de benézhetünk a parlament mindkét házának ülésére, és természetesen van étterem és ajándékbolt is – sőt, a brit állampolgárok számára egyes, a turisták elől elzárt területeket is megnyitnak. A budapesti Kossuth téren viszont ma is a szabadtéri ácsorgás jelenti az évi többszázezer látogatónak kínált legtartalmasabb időtöltést. Tíz éve van tapintható szándék arra, hogy ez megváltozzék, de az utóbbi időkig a 2007-es pályázaton és az azt követő értelmetlen politikai huzavonán kívül semmi sem történt. Az elmúlt időszakban viszont felgyorsultak az események. A Steindl Imre Program először 2011 végén bukkant fel a hírekben – pár hónapon belül pedig erre hivatkozva már el is tűnt a tér egyik szobra, több tucat fával egyetemben.

Öt éve járt személyesen Budapesten Zaha Hadid, hogy bemutassa a francia ORCO számára készített, Szervita téri terveit. A szépen induló történetből a magyar valóság és a sztárépítészet találkozásának tán legnagyobb kudarcélménye lett, ráadásul főleg rajtunk kívülálló okokból: a beköszöntő válság miatt.

A mai közgyűlésen a főváros várhatóan elfogadja azt az előterjesztést, amely felhatalmazza az OTP Ingatlan Zrt.-t a József nádor téren álló, a névadót ábrázoló szobor ideiglenes elbontására. Ezzel többéves halasztás után újra elindulhat a projekt, amelynek szakmai előkészítését az önkormányzat még 1994-ben kezdte.

A Kortárs Építészet Központ által szervezett, a főváros száz éves házait felkutatni és bemutatni kívánó Budapest100 program egyik rejtélyes épülete a Ferenciek terén álló Párizsi Udvar. Átadásának pontos időpontját ugyanis nem ismerjük: a homlokzatán található „MCMIX" mozaikfelirat 1909-es dátuma a tervezés évére, és nem az átadáséra utal – de valószínűsíthető, hogy a ház 1912-re készült el, azaz épp idén százéves. Budapest egyik legszebb, historizáló és szecessziós jegyeket őrző palotája nemrégiben azzal került a média figyelmének középpontjába, hogy az V. kerületi önkormányzat más épületekkel együtt értékesíteni kívánta. A most várhatóan újra piacra kerülő palotának nemcsak a történetét járjuk végig, de bejutottunk a nagyközönség elől elzárt részekbe is.

A Brudern-ház archív képen. Kép: BTM Kiscelli Múzeum, Fényképtár, ltsz.: 762.51; via lajtaarchiv.hu

Ha fel akarjuk kutatni az épület elnevezésének eredetét, egészen 1817-ig kell visszamennünk. Ekkor emelték, Pollack Mihály tervei alapján a Ferenciek tere északi részén álló épületet, báró Brudern József megbízására. Úgy tartják, hogy Pollack az 1810 körül épült párizsi Passage des Panoramas épületét tekintette mintának - a Brudern-házat ezért kezdték el (akkori helyesírással) „Párisi-házként” emlegetni. De szerepet játszhatott ebben az is, hogy az akkoriban újszerű épületet a francia forradalmi építészet hatását lehetett felfedezni. A kétemeletes Brudern-ház az ország egyik első üzletháza volt, ötvösök, majd cipősök árultak benne a rajta keresztül vezető kis utcácska két oldalán sorakozó 32 üzletben. 1820-ban ez volt az egyetlen ház, amelyet kivilágítottak a királyi pár látogatása alkalmából.

A Váci1 üzletház megnyitása a jövő évre csúszott, két üzlethelyiség azonban már várja a vásárlókat. A Szamos Gourmet Ház november vége óta a felújított belső terekbe enged bepillantást, a múlt héten megnyitott Hard Rock Cafe pedig a világhírű amerikai lánc első hazai üzlete.

Pénteken átadták a Budapest Szíve Program keretében megújult Károly körutat és a Március 15. teret. Az Európai Unió támogatásával megvalósult beruházás célja a történelmi városközpont központi szerepének erősítése a gyalogos közlekedés elsőbbségének biztosításával, valamint a közterületek magas építészeti minőségű fejlesztésével.

Az Orczy Kultúrkert Egyesület kezdeményezésére, az Országgyűlés Hivatalának támogatásával mindenkinek esélye nyílik arra, hogy ő hozza működésbe a Parlament új díszkivilágítását, majd a Vadászterem erkélyéről nézze meg az augusztus 20-i tűzijátékot, az Ország Tortájából csemegézve.

Augusztus 20-án kapcsolják be a Parlament új díszkivilágítását, amely a közbeszerzési pályázatot elnyerő Lisys Fényrendszer Zrt. tervei alapján és kivitelezésében valósult meg. Míg momentán az országház Duna felőli oldalán csak a kupolát, illetve a fontosabb oszlopsorokat világítják ki sötétedés után, addig a jövőben a teljes épület fényárba borul majd.

Néhány nappal ezelőtt került nyilvánosságra, hogy a kormánypártok 2014-ig kiköltöztetnék a kormányt a Parlament épületéből, a jelenleg fővárosi tulajdonban levő Kossuth Lajos teret pedig állami kezelésbe véve újítanák fel. A tér felújítása az elmúlt évtizedekben többször napirendre került; ami most újdonságnak számít, az az a kitétel, miszerint a tér visszakapná „1944 előtti képzőművészeti kialakítását”. Hogy ez pontosan mit jelent, egyelőre nem tudni: a téren ugyanis 1944 előtt teljesen más szobrok álltak, mint ma. 

A Kossuth tér a két világháború között, leaszfaltozva. Kép: fortepan.hu

A mai Kossuth tér a 19. század elején még beépítetlen, gödrös terület volt; a környék lakossága szeméttelepként használta. Feltölteni a század közepén kezdték; ekkor kapta első nevét: Tömő tér. Miután itt jelölték ki az új parlament helyét, és 1898-ra nagyjából felépült Steindl Imre nagyszabású, gótikus épülete, ettől az évtől Országház tér névre hallgatott. 1918-ban, az őszirózsás forradalmat követően rövid ideig a Köztársaság tér nevet viselte, majd újra Országház tér volt, egészen Horvay János 1927-es Kossuth-szobrának felavatásáig. Ekkortól ismert mai nevén. A legfajsúlyosabb épülete máig a Parlament maradt, amellyel szemben 1895-ben felépült Bukovics Gyula Agrárminisztériuma, majd 1897-ben Hauszmann Alajos Kúriája – utóbbi a 2. világháború után rövid ideig a Nemzeti Galéria otthonaként szolgált. Ma Néprajzi Múzeum. A tér északi és déli oldalán bérházak kaptak helyet; az utolsó foghíjon készült el a Magyar Kereskedelmi Kamarának a 2-es metróvonal lejáratát is magába foglaló székháza, Pintér Béla tervei alapján, 1972-ben.