9

Lucy Liu, Selma Blair és Charlize Theron hordja a ruháit, amelyek Tokiótól New Yorkig a világ számos nagyvárosában kaphatók - Nanushka, azaz Sándor Szandra az egyik legismertebb magyar divattervező. Sikereit céltudatossággal, profizmussal és rengeteg munkával érte el, és bár Londonban tanulta a szakmát, sosem volt kérdés számára, hogy a saját vállalkozását itthon kezdi el felépíteni. A Nanushka brand Szandra gyerekkori becenevéből született 2005-ben, és a kis budapesti showroom megnyitása után hamarosan már külföldi megrendeléseket szereztek.

Nanushkát viselni életérzés: a jellegzetes, monokróm színvilággal, a tradicionális szabásvonalak és a finom, mégis merész megoldások harmóniájára épülő ruhák nem az aktuális, pillanatnyi trendeket követik, a formák és sziluettek sokkal inkább örökérvényűségre törekszenek. 

Szandra márkájának népszerűségét minden bizonnyal annak is köszönheti, hogy a tervezésnél számára az elsődleges szempont a kényelem és a hordhatóság - a Nanushka ruhák cseppet sem hétköznapiak, mégis bármilyen hétköznapon szívesen viselné őket az ember.

Saját bevallása szerint véletlenül kezdett el épületeket fotózni - az azonban egyáltalán nem véletlen, hogy az építészek szerint Bujnovszky Tamás képei többet mondanak el a házaikról, mint amit a szemlélő a valóságban láthat. A legnevesebb magyar építészeti fotós elismertségét nem csak a számtalan publikációja és a legfontosabb hazai tervezők épületeiről készített munkái mutatják: idén februárban a Fővám téri metrómegállóról készített sorozatával a Sony World Photography Awards nemzetközi versenyében a világ legjobb épületfotósai közé választották - a kiállítás éppen ezen a héten nyílt meg Londonban.

"Amikor először találkozom egy épülettel, igyekszem minden előítélet nélkül szemlélni, majd fotózás közben próbálom megragadni hangulatát, kiemelni hangsúlyait, melyeket a nap körbejárása folytán állandóan változó fény-árnyék viszonyok folyamatosan alakítanak. A kihívást az jelenti, hogy a ház teljes lényegét egy másik vizuális nyelven, néhány képbe sűrítve kell újrafogalmaznom" - írja Tamás a honlapján. Elsősorban megrendelésre dolgozik, így a fő inspirációt a határidő jelenti számára, de ez nem akadályozza meg abban, hogy elég időt szánjon egyéni kiváncsisága kielégítésére. Művészi eredményei ebből születnek.

Rendszeresen publikál hazai építészeti lapokban (Atrium, Magyar Építőművészet, Metszet, Octogon), külföldön az ArchDaily, Dezeen és Designboom online lapokban, valamint az A10, a Wallpaper és az Area magazinokban is. Három éve a régi-új Magyar Építőművészet fotószerkesztője. Néhány éve több száz fotóját adományozta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményének. 

9 kérdésünkre Tamás nem csak mondatokkal, hanem egy fotóválogatással is válaszolt, így ezúttal a képekkel együtt mutatjuk be villáminterjúnk szereplőjét.

"Kevés fiatal magyar designer mondhatja el magáról, hogy alkotásait lelkes japán turisták fényképezték a British Múzeumban és a Tate Modernben, Kiss Miklósnak azokban sikerült a bravúr."  - írtuk nyáron, azóta pedig már valószínűleg sokan tudják, miről is van szó: bár papíron festőművész, a gyakorlatban pedig főként grafikus, Kiss Miklós nevét mégis a legtöbben a Goldenroach, vagyis Aranycsótány nevű akciója kapcsán ismerik. A Goldenroach - amelynek keretében Miklós a legnagyobb európai múzeumokba csempészi be műalkotásait, az aranyozott bronzból készült apró csótányfigurákat - nem pusztán polgárpukkasztás, hanem tudatosan felépített konceptuális munka, és ahogy az ötletgazda fogalmaz: a self-branding fontos része. 

Arról persze nem csak a méltán híres csótányok tehetnek, hogy bár Miklós a hazai grafikusok fiatalabb generációjához tartozik, máris a szakma legjobbjai között tartják számon. A sokoldalú tervező az utóbbi években egyre nagyobb sikereket ér el itthon és külföldön is, amelyekről mindig örömmel adunk hírt - arra pedig külön büszkék vagyunk, hogy a tavaly októberben rendezett első hg.hu Design Award grafika kategóriájának első díját neki adhattuk át az amerikai Indiecouture magazin arculatáért. 

Miklós Dunaújvárosban született, a Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott, jelenleg többnyire alkalmazott grafikával foglalkozik. Kifinomult tipográfiával és aprólékosan kidolgozott jellegzetes, minimalista stílusú munkáival számos kiadványban és arculatban találkozhatunk, de a designer nem csak két dimenzióban gondolkodik: tervezett már birkabundába öltöztetett lámpát, egy napszemüveg-üzlet enteriőrjét, egy gumiszerviz felújítása során pedig kreatív gumiabroncs-bútorcsaládot készített. Mi legutóbb a Szelet pizzéria közkedveltté vált arculata kapcsán írtunk róla, eheti 9 kérdéses villáminterjúnkban azonban kivételesen nem a csótányok hogylétéről és az arculattervezésről faggattuk Miklóst, hanem inkább rávettük, hogy elárulja a legfontosabb terveit, és felsorolja - majdnem - az összes példaképét is.

"Think While You Shoot" - ez volt a Ludwig Múzeum tavaly őszi sztárprogramjának, a Martin Munkácsi képeit bemutató kiállítás címe, de a mondat - gondolkodj, miközben fotózol - akár lehetne Perlaki Márton művészetét legjobban összefoglaló mottó is. Perlaki más szakértők mellett személyes hangvételű tárlatvezetést is tartott a kiállításon, de nem csak ezért juthat eszünkbe róla a XX. század egyik legfontosabb magyar származású fényképésze: Munkácsi forradalmasította a divatfotót, ő mutatta meg, hogy több van ebben a műfajban mosolyogva pózoló csinos lányoknál. Perlaki Márton, az egyik legsikeresebb fiatal hazai divatfotós pontosan ugyanezt vallja: finom, átgondolt, klasszikusan harmonikus, mégis mindig innovatív és formabontó képein a folyamatos kísérletezés, a tehetség és a kitartó munka látszik - a The Room egyik alapítója és képszerkesztője nem véletlenül dolgozhat többek között olyan neves lapoknak, mint a Wallpaper, a Time vagy a Citizen K. Marci augusztus óta New Yorkban él, így a 9 kérdésünk közül azon az egyen biztosan nem kellett gondolkodnia, hogy hová utazna most egy repülőjeggyel.

Marci már több mint tíz éve foglalkozik fotózással, 2011-ben pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőri szakán is lediplomázott. Tóth Alival, Virág Anikóval és Gábor Balázzsal 2004-ben alapították meg a The Room magazint, ami akkor még csak ötszáz példányban készült, és kettős célja volt: a USE tervezőinek diplomakollekcióját akarták bemutatni, és szerettek volna egy fórumot teremteni annak az experimentális, progresszív képalkotási stílusnak, amit - akkoriban itthon szinte egyedülállóként - képviseltek. Az első szám Marci fotóival nagy sikert aratott, az azóta félévente megjelenő magazin pedig már a 14. számnál tart, és hatvan százalékát külföldön adják el Tokiótól Párizsig. 

Marci azt vallja, hogy a divatfotó lényege látásmódok és a trendek folytonos változása, ugyanakkor képein sajátos nyugalom, átgondolt komponálás, klasszikus fény-árnyék hatások használata, az örökérvényűség keresése tükröződik. 2005-ben és 2006-ban is az év divatfotósának választották itthon, az editorialok mellett reklámkampányokat is készít, legutóbb pedig az egyik legnevesebb designmagazin, a Wallpaper számára fotózott divatanyagot - ennek kapcsán a stylistokkal, Virág Anikóval és Tóth Alival mi is beszélgettünk -, de villáminterjúnkban most kivételesen nem a munkáról kérdeztük Marcit, aki nyár óta New Yorkban él és dolgozik.

A képregény szóról sokaknak még ma is Donald kacsa, a Pókember és Garfield jut az eszébe - itthon azonban a híres figurák komoly vetélytársakra akadtak: a zacskófejű Rizsa, a láncfűrészes pingvin vagy a Butapest-sorozat szereplői Gróf Balázsnak köszönhetően már több mint tíz éve az ország kedvenc karakterei, akikkel legalább az Est lapok kockáin mindenki találkozott már. Balázs nem szereti, ha a képregényt az olvasni nem tudó gyerekek műfajának tartják - csípősen humoros, közéleti témájú rajzai persze távolról sem emlékeztetnek ilyesmire. Ő tette itthon ismertté a néhány kockás rajzokat, a stripeket, amelyekben - akár egy publicista - hétről hétre társadalomkritikus, mindig aktuális és utánozhatatlanul vicces jelenetekben közli véleményét.

Balázs Pécsen él, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán végzett, képregényes karrierjét is a dél-dunántúli városban, a Pécsi Estnél kezdte 1996-ban. Azóta rendszeresen publikált az Est lapokban, a Wanted, az Enigma, a Roham és a szlovén Stripburger magazinokban, 2005-ben pedig két könyve jelent meg: a - szintén pécsi illetőségű - HétköznaPICSAlódások zenekarról szóló "A Mecsek legalja", és az addigi képregényeit összefoglaló "Képregények". Balázs emellett animációiban életre is kelti rajzait: számos videoklipet készített már, például a Heaven Street Seven, a Junkies, a Blind Myself vagy a Magashegyi Underground zenekarok számára, és animációs kisfilmeket az M1 és a TV2 televízióknak, de neki köszönhetjük a Willy bácsi meséi, a Meteorológus Mihály és A láncfűrészes pingvin sorozatokat is. Legfrissebb projektje is egy animációs sorozat: idén márciusban debütál Pécs egyik nevezetes alakjáról, a Rockfaterről készülő rajzfilmsorozata. 

Cikkünkben a Rockfater trailerjét is megmutatjuk, Balázst azonban most kivételesen nem szakmai titkokról faggattuk: megtudtuk tőle, hogy mit tenne, ha ő lenne a Trafó új igazgatója, sőt, azt is elárulta, hogy hova megy bulizni ezen a hétvégén. Nem meglepő módon az egyik eddigi legviccesebb 9 kérdéses villáminterjúnk következik.

Majoros Zita, a belvárosi Printa ötletgazdája és tulajdonosa a betűk és Budapest szerelmese, grafikáiban az utánozhatatlan Budapest-életérzést, a saját, személyes városi történeteinket örökíti meg. A Printa mára a VII. kerület egyik kulturális központjává vált: alkotótér, bemutatótér és találkozóhely egyben. Zita kreatív üzletének termékei, kollekciói és kiállításai hiánypótlóak: a Printában készülnek a város legjobb szitanyomatai, galériájukban neves külföldi grafikusok mutatkozhatnak be a fiatal hazai tervezők mellett, designerekkel közösen készítenek újrahasznosított tárgyakat, műhelyükben szitázni tanulhat bárki - az pedig tényleg csak hab a tortán, hogy náluk ihatjuk a belváros legfinomabb kávéját is.

Zita - aki már nálunk is volt a 7 grafikusa - Szerbiában született, a Képzőművészeti Egyetemen és a MOMÉ-n tanult tervezőgrafikát. Üzlettársával együtt 2009 végén alapították meg a Rumbach Sebestyén utcában működő Printa Akadémiát, az első budapesti concept store-t, ami három kulcsfogalom köré épül: print, ökodesign és tanulás. A multifunkcionális stúdióban nemcsak grafikákat, egyedi ruhakollekciókat, designtárgyakat és printeket árulnak, hanem workshopokat, kiállításokat és szitanyomó-kurzusokat is tartanak, ráadásul időközben a bolt - a hozzáértők szerint Budapest egyik legjobb kávéját kínáló - Várady Tibor barista által működtetett kávézóval is bővült. 

Eheti 9 kérdéses interjúnkban Zita sokat mesélt tanulásról és inspirációról, elárulta, hogy mik a Printa titkos tervei, sőt, még azt is, hogy hol és mit iszik legszívesebben szabad szombat estéin!

Generációk nőttek fel a képregényein és a karikatúráin, nem is meglepő, ha az ország újságolvasó lakosságának a Marabu szó egyáltalán nem a gólyafélék családjába tartozó Leptoptilos crumeniferust, hanem inkább egy rajzolt dodót jelenti. Képregényeket is készít, de saját bevallása szerint igazán a szigorúan szubjektív karikatúrákhoz ért. Ezzel nem is vitatkoznánk: az újságban a Marabu grafika a csattanó amiért odalapozunk, a lényeg a hírek között, vagy ahogy Marabu fogalmaz: a hangulatjavító.

Marabu 1962-ben született, hobbiként kezdett el rajzolgatni az 1980-as években, mivel akkoriban a képregényekre még nem igazán volt vevő. Az első publikált képregénye a szombathelyi Brrr Zseni Dániel TKF diáklapjában jelent meg 1985-ben, 1987-ben a Galaktika oldalain jelentkezett Hörpölin és Hupcihér fantasztikus kalandjaival, a sajtóban rajzai 1988 óta jelennek meg. A rendszerváltás után megnőtt az igény a politikai karikatúrára is, így 1990 óta rendszeresen publikál napilapokban és magazinokban, a legismertebbek a HVG-nek és a Népszabadságnak készített rajzai, de láthattuk munkáit a Hócipőben, a Kreténben, a Krampuszban, a Ludas Matyiban vagy a Népszavában is. Eleinte Sz. L. R. szignóval (Szabó László Róbert) jelentek meg a rajzai, a Marabu művésznevet 1992 óta használja. 2007-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott "képi megjelenítés" kategóriában. 2010-ben három rajzolótársával elindította a Párkocka comic strip oldalt, korábban pedig saját blogját, a Marabu BlogLapot is rendszeresen frissítette.

Eheti 9 kérdéses villáminterjúnk mellé megpróbáltunk minél több képregényt mellékelni, hangulatjavítóként. Illetve nem a rajzolásról, hanem a kedvenc zenéiről és a legfontosabb tapasztalatairól kérdeztük Marabut, aki azt is elárulta, hogy mit kezd majd a hatalmas vagyonával, ha egyszer összegyűjti.

Az utóbbi évek talán legnagyobb hazai startup sikersztorija a mára nemzetközileg ismert Prezi online prezentációs rendszer karrierje. Az egyik alapító, Somlai-Fischer Szabolcs építészként végzett, ma pedig a cég San Franciscó-i és budapesti irodái között ingázva vezeti a céget. Eheti 9 kérdéses interjúnkban azonban kivételesen nem a Preziről, hanem - többek között - a szabad szombat estéiről és kedvenc zenéiről kérdeztük Szabolcsot, aki két világmegváltó tervét is elárulta nekünk - a többit pedig megtudhatjuk tőle holnap reggel, a januári Creative Mornings előadásából.

Szabolcs, akit külföldön Adamként ismernek, stockholmi és budapesti tanulmányokat követően építészként diplomázott, majd saját céget alapított, Aether Architecture néven. Az itt zajló munka eredményeként jött létre 2004-ben a 10. Velencei Építészeti Biennále nemzetközi sikert hozó kiállítása, a ReOrient. Három évvel később részt vett a Kitchen Budapest fejlesztőlabor megalapításában, amelynek 2009-ig programigazgatójaként dolgozott.

Saját ötletét továbbgondolva ebben az évben hozta létre a Prezit, Halácsy Péterrel és Árvai Péterrel közösen. A hamarosan széles körben ismertté váló online, felhő-alapú online prezentációs eszközt először a TED, illetve a Sunstone Capital karolta fel; 2011 december végén pedig bejelentették, hogy az Accel Partners is beszáll a finanszírozásba. A Prezi jelenleg Budapesten és San Franciscóban működtet irodákat (a budapestit korábban a hg-n is bemutattuk), Szabolcs pedig a két város között ingázva a cég designigazgatója, de január 20-án, pénteken reggel 8:30-tól a januári Creative Mornings előadójaként lehet majd találkozni vele a Toldi Moziban. (A részvétel ingyenes, regisztrációra szükség van.)

Art directorként indult, ma egyedi biciklivázakat készít szerelemből. Merényi Dánielt a kultikussá vált Napirajz képregények szerzőjeként ismerhettük meg, de Grafitember mostanában nem rajzolással, hanem leginkább egyedi kerékpárokat gyártó műhelyében tölti az idejét. A Merényi Bicycles manufaktúrát Dani Miskolcon hozta létre miután otthagyta korábbi reklámos karrierjét és elutazott Olaszországba, hogy a legjobbaktól sajátíthassa el a bicikliváz-építés mesterségét. Családjával nyáron költöztek haza Magyarországra, de nem csak a honvágy miatt: Dani mindenképpen itthon szerette volna elindítani a saját vállalkozását.

A Merényi-féle biciklik igazi értékét az egyedi, kézzel készített minőség jelenti, Dani különösen fontosnak tartja, hogy a termékei sosem lesznek sorozatgyártásúak. A műhelyben a megrendelő saját méretei, kerékpározási szokásai és más preferenciái alapján két-három hónap alatt állítanak össze egy komplett bringát, amelynek egyedi vázát Dani építi meg saját kezűleg. A vázon és a villán kívül a biciklikre kerülő különböző grafikai elemek is Dani munkái, aki egyébként a Merényi Bicycles mellett jelenleg is dolgozik grafikusként.

Kanye West, Rihanna és Juliette Lewis is felfigyelt a ruháira, neves külföldi divatoldalak és magazinok mutatják be a kollekcióit, itthon sorozatosan söpri be a szakmai díjakat és elismeréseket: Mojzes Dóra még csak három éve diplomázott, de máris az egyik legsikeresebb magyar divattervezőként tartják számon. 

Dóra 2008-as diplomakollekciójával teljesen új színt és látásmódot hozott a hazai divatéletbe; precízen kidolgozott, merész és látványos, sötétre hangolt, erőteljes mégis mindig nagyon nőies kreációival azóta is szezonról szezonra bizonyítja tehetségét. A divattervező művészcsaládból származik, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett, egy szemesztert Londonban, a College of Fashion diákjaként is eltöltött, saját márkáját Dora Mojzes néven pedig 2009-ben indította el. Diplomamunkájáért 2008-ban megkapta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének első díját, a New York-i divathéten bemutatta 2011-es tavaszi/nyári kollekcióját, és idén a Glamour Women of The Year gáláján és a Hungarian Fashion Awards-on is ő nyerte az Év Divattervezőjének járó elismerést.