Sem az országos pályázatot megnyerő színes kocka, sem a középkori templomot imitáló épületmetszet nem épül meg Székesfehérváron – de elmarad a tervezett középkori kalandpark és makettváros megvalósulása is. Az EU-támogatást is elnyert projekt leállítását május 31-én jelentette be a város polgármestere, Cser-Palkovics András.
Ahány kerület, annyiféle vásár – mondhatnánk, de ezt a kijelentést akár az egész országra is vonatkoztathatjuk. Hagyományosan november végén, az adventi időszak beköszöntével kezdődik meg a vásárok szezonja, a legismertebb budapesti vásár a Vörösmarty téren az egész időszakban, sőt, karácsony után még majdnem egy hétig nyitva tart. A maratoni piac mellett természetesen rengeteg más alternatívát is kínál a karácsony előtti hónap, az érdeklődők az egy-egy napos tematikus vásároktól kezdve a helyi civil szervezésű jótékonysági vásárokon át a néhány napos designvásárokig igen sok helyen megfordulhatnak, hogy beszerezzék az ideális ajándékokat.
Önkormányzati szervezésű vásárok
Budapest számos kerülete rendelkezik mára hagyományossá vált karácsonyi vásárral. A koncepció általában az, hogy a kerület a területet biztosítja, melyet cégeknek ad bérbe, ezek a cégek szervezik meg a vásárokat.
Aki azt gondolta, hogy a megépített és lebontott tetők, tervpályázatok, egyénileg kezdeményezett tervek, közösen kibővített álombéli kalandparkok, illetve felkérésre készült terv-alternatívák után a 2009 őszi pályázat végre megnyugtatóan rendezte a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely jövőjét, természetesen tévedett. Beszámoló a Kortárs Építészeti Központ Tálaló programsorozatának március 18-i estjéről.
Mindenekelőtt: ez a nemzeti emlékhely nem is Nemzeti Emlékhely. Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke kifejtette: a magyar jogrend egyetlen ilyen helyszínt ismer, mégpedig a budapesti Hősök terét. Ez ugyan nem tisztázta, hogy az emlékhely fogalma mit is takar, de ahogy a ritkán hozzászóló, viszont rendre az este legfontosabb kijelentéseit elmondó székesfehérvári történész, Demeter Zsófia megjegyzéséből kiderült: “...egy példánk van, most próbálunk egy másikat csinálni.”
A Kortárs Építészeti Központ “Tálaló” című, kiemelt építészeti közberuházásokról, városfejlesztési projektekről szóló nyilvános havi vitasorozatának második alkalma a székesfehérvári Nemzeti Történelmi Emlékhelyet járja körül. A program 2010. március 18-án, csütörtökön 19 órakor lesz az Iparművészeti Múzeumban; a meghívott vendégek között a nemrég rendezett tervpályázat nyertese, Csomay Zsófia és Mezős Tamás, a KÖH elnöke is szerepel.
A legnagyobb izgalom alighanem a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának diplomavédéseit övezi a héten a FUGA programjai közül: a bizottsági elnökök Turányi Gábor, Bachman Bálint, Fegyverneky Sándor és Dr. Körmendy Imre lesznek. A háromnapos iskolázás mellett azonban lesz beszélgetés a kutatói hálózatokról, jazz és elektronikus zene, vitruális városi séta és bohócnap is.
Eredményt hirdettek a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely, azaz a Szent István alapította bazilika romkertjének átalakítására kiírt pályázaton. Bár az ötletpályázat mivolta semmire sem kötelezi a tulajdonost, azaz korántsem biztos, hogy a díjazott tervek jelen formájukban megvalósulnak, a végeredmény már most legalább annyira megosztja a szakmát és a nagyközönséget, mint a korábbi, elvetélt próbálkozások a középkori romok élővé tételére.
Csomay Zsófia és Nagy György, azaz a CET Budapest építésziroda nyerte a hétmillió forintos első díjat, és ezzel a jogot a székesfehérvári Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhely átalakítására. Kétségtelenül átgondolt és visszafogott tervük legfontosabb elemei a terület szinte teljes, síkban történő lefedése, és a főhajó fölé emelt, beton és színesüveg felhasználásával készült kubus. A terv valóban a legjobbak közé tartozik, elnagyolt és olykor (például a színes üveglencsékkel megoldott felülvilágítóknál) némileg esetlen megoldásaira pedig magyarázatot ad az ötletpályázat mivolta, és persze a rendkívül szűk határidő. Ez azonban azt is jelenti, hogy még korántsem látjuk a lassan évszázada óta tartó alagút végét.
A bélyeges és monogramos téglákat egyre többen választják otthonuk díszéül. Sokan az izgalmas felületű téglákkal rakják ki a konyhapadlót, egy-egy darabot beépítenek a kandalló mellé, legrosszabb esetben be is falazzák őket. A téglák történetéről, a monogramról, a betűk formájáról, az ábrák jelentéséről, legtöbben semmit, vagy csak nagyon keveset tudnak, holott a monogramos és bélyeges téglák története több száz, izgalmas évszázadra tekint vissza. Dr. Siklósi Gyula, a székesfehérvári székhelyű, Fejér Megyei Téglamúzeum alapítója ismeri ezeknek a tégláknak a történetét. Erről mesélt a hg.hu-nak.
A Székesfehérvári Múzeumban kiállított téglák története egészen az 1700-as évekig nyúlik vissza - ekkortól számítják a török hódoltság végét, ekkor kezdődtek a nagy újjáépítések. A pusztítást követően az ország hatalmas építkezésbe kezdett, a város jó minőségű anyagbányáin számtalan téglaégetőt alakítottak ki. Dr. Siklósi Gyula elmondása szerint a kutatások jelenlegi állása alapján, 107 fehérvári településen, összesen 145 téglaégető működéséről tudnak. Ebből egyedül Székesfehérváron 17 városi téglaégető kemence volt található. A műhelyek között üzemeltek városi, főúri tulajdonú, és a várostól bérelt vagy a várostól ajándékba kapott egyházi (ferences, karmelita) téglaégetők. Az egyes téglaégetők dombornyomott monogramjaikkal, ábráikkal különböztették meg magukat egymástól. A székesfehérvári téglákon például – a német telepeseknek köszönhetően – körülbelül száz éven keresztül az S W, a Stuhl Weissenburg rövidítése szerepelt, amit a későbbiekben az SZ F jelzés váltott fel.
Mind több kivitelezési problémát észlelnek a négy éve teljes körű felújítás után átadott székesfehérvári Vörösmarty Színházban; egy bejáratot le kellett zárni, mert a vizesedő burkolatok miatt életveszélyessé vált. Miközben szakértői vélemény készül az épület állapotáról, a kivitelező Baucont Zrt. csődöt jelentett, így az is előfordulhat, hogy nem lesz, aki elvégezze a garanciális javításokat.
Bélyeges és monogramos téglákból nyílt állandó megyei kiállítás Székesfehérváron, a régi Megyeháza pincéjében. A gyűjtemény nyolcszáz darab téglából áll, amit Siklósi Gyula régészprofesszor állította össze. Több éves kutató- és gyűjtőmunkájának eredményeként a megye csaknem valamennyi településéről sikerült néhány téglát bemutatni.
Forrás: Múlt kor
