a jövő tömegközlekedése

Dubai nemrég megnyitotta első metróvonalát, amellyel a kormányzat célja az volt, hogy az embereket rávegye: autó helyett válasszák a közlekedésnek eme környezetkímélőbb és gazdaságosabb módját. Az elgondolás sikeres volt, sok ezren tértek át a közösségi közlekedésre. Az olajhercegség nincs egyedül eme törekvésével: ma már a városok fenntartható fejlesztésének elengedhetetlen feltétele a tömegközlekedés fejlesztése.

Napjainkban azonban a közlekedés egyéb formáihoz hasonlóan a tömegközlekedés is kőolaj-alapú. Szerencsére azonban számos olyan koncepció és törekvés létezik, amely a véges erőforrások kiváltására törekszik. Ezek némelyike akár tudományos-fantasztikus filmbe illőnek is tűnhet (ilyen például a lebegő mágnesvasút, rövidebb nevén maglev, amelyből már megépült példák is léteznek a világon); ez a koncepció számos, a jövő közösségi közlekedésével foglalkozó tervezőt megihletett.

A Föld Napja alkalmából (április 22., aki nem tudná) törvényszerűen merészebbnél merészebb új öko-tervek látnak napvilágot a jövő városát illetően. Egy ilyen koncepciót dolgozott ki designerek egy csoportja, melynek lényege a minimális fogyasztású elővárosi közlekedés fejlesztése 100%-osan önfenntartó módon.

A michigani Dave Owsen designer olyan tömegközlekedési koncepciót dolgozott ki, amelynek köszönhetően többé a tömegiszonyban szenvedőknek sem kell magukat megtartóztatni a helyváltoztatás eme formájától. A sínes rendszerben működő közlekedési eszközök tulajdonképpen kétszemélyes „cellák”, amelyekben az utasok mellet még csomagoknak is van hely. A napelemmel működő cellák kialakításánál a tervezőt a növényi sejtek inspirálták.