aerogél

Otto Frei hatalmas terek befedésére is alkalmas, könnyű, feszített tetőszerkezetei az 1967-es Expón és az 1972-es müncheni olimpián mutatkoztak be. A német mérnök találmányának egyik nagy előnye az volt, hogy áteresztette a fényt, az egyrétegű struktúrák azonban egyáltalán nem szigeteltek.

A másik elgondolás, a Walter Bird által feltalált teflonbevonatú, dupla rétegű üveggyapot szerkezet szintén csak az elvárások egy részét váltotta be: a hideg ellen hatékonynak bizonyult, a fényt azonban nem engedte át.

Ez a szerkezet nem túl tartós és karbantartása is hatalmas összegekbe kerül. 2010 decemberében az egyik leghíresebb, hasonló technológiával készült szerkezet, a minneapolisi Metrodome stadion teteje beszakadt a 45 centiméteres hó alatt – építése óta negyedik alkalommal.

Bár Barack Obama szerint a hőszigetelés szexi, azért nem biztos, hogy mindenki izgalmasnak találja a témát. Ugyanakkor ez a kérdés ma már az új építkezéseknél és a felújításoknál egyaránt kikerülhetetlen. A gyártók folyamatosan igyekeznek egyre olcsóbb, ugyanakkor egyre jobb hőszigetelő képességű anyagokat kifejleszteni, amelyek emellett kellően könnyűek és lélegeznek is. Egyelőre nincsen egyetlen, csodaszerként használható univerzális anyag, de az aerogél valószínűleg jó eséllyel indulhatna ezért a címért. A hihetetlenül könnyű és porózus anyagot angolszász nyelvterületen „megszilárdult füstnek” szokás nevezni, amely igen találó elnevezés.