az elveszett templomok nyomában

A második világháborúban számtalan hazai zsinagóga gyülekezete tűnt el teljesen, vagy fogyott el a háború után apránként. Ez különösen jellemző volt a vidék Magyarországán, de Budapesten is kiürült számos zsinagóga. Az üresen álló imaházak aztán vagy teljesen tönkrementek és elpusztultak, vagy funkcióváltással megmenekültek. Jelen cikk a főváros elveszett templomait bemutató sorozat részeként az egyik legegyedibb esettel foglalkozik, amikor is zsinagógából vívóterem lett.

1876-ban átadták a Margit hidat, röviddel utána a Nyugati pályaudvar sínjei felett átívelő Ferdinánd hidat, valamit az 1876-os árvizet követően a Vizafogó gátját is. A fejlesztések maguk után vonták a mai Újlipótváros és Angyalföld helyén található beépítetlen telkek, szántók felértékelődését. Pár évtized alatt üzemek, gyárak, munkásszállások és sötét lebujok vették át a szőlőtőkék és gabonaföldek helyét. Az izraelita lakosság számaránya nem volt túlzottan magas, de a környék igényeit ellátó kereskedelmi egységek, valamint egynémely üzem tulajdonosai leginkább közülük kerültek ki. Tovább növelte a terület fontosságát, hogy az 1808-ban lezárt észak-pesti zsidó temető helyett az Angyalföldön található Lehel utcában nyitottat kezdtek el temetkezni egészen az 1870-es évek közepéig, azonban a kegyhely még a XX. század elején is fennállt, csak akkortól kezdték el más célokra beépíteni az Aréna (Dózsa György) út – Lehel utca – Taksony utca és Tüzér utca által határolt területet. (A sírok egy részét a Kozma utcai temető fogadta be.)

A YMCA rövidítés kapcsán valószínűleg mindenkinek a Village People zenekarának agyonjátszott slágere ugrik be. De vajon hányan tudják azt, hogy mi köze mindennek a Színház- és Filmművészeti Egyetemhez? A YMCA-t, vagyis a Young Men’s Christian Association-t 1844-ben alapították meg Londonban, és az egyezés a popbanda számának címe, és a keresztény ifjúság „hitébresztő” szervezete közt egyáltalán nem véletlen. Persze amikor 1980-ban az amerikai diszkóegyüttes világszerte ismertté tette a rövidítést, a magyarországi szervezetet már jó néhány évtizede a kommunista állami ifjúságnevelési rendszer nemkívánatos elemévé nyilvánították, és ezáltal ellehetetlenítették.

A Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) 1883-ban alakult meg a YMCA magyar megfelelőjeként. Hivatalos formát 1904-ben nyert, összefogva az országszerte gombamód szaporodó helyi egyesületeket, és egyúttal kapcsolódva a világot átfogó szövetséghez. A KIE felekezetközi, alapvetően protestáns szellemiségű ifjúsági szervezet volt, mely a vallásos nevelés mellett, az élet egyéb területein is igyekezett a fiatalok általuk egészségesnek tartott szellemi és fizikai nevelését biztosítani. A budapesti szervezet keretén belül jött létre például az első magyar cserkészcsapat. A XX. század első felére a legtekintélyesebb protestáns ifjúsági szervezetté vált a táboroztatásokon túl, népfőiskolát, kiadót és könyvesboltot is fenntartó KIE.

Budapest elveszett templomai között kivételes helyet foglal el a Regnum Marianum templom. A második világháború után több templomot is lebontottak a fővárosban, amelyek sérült állapota csak igen költséges helyreállítást tett volna lehetővé – ilyen a tabáni szerb templom vagy épp a budavári Mária Magdolna-templom, amelynek ma csak tornya áll. Olyan indokolatlan, ideológiai templomrombolásra azonban, amely a sztálini Szovjetunió legsötétebb korszakát idézi, nem volt példa… Egyetlen kivétellel: ez a városligeti Magyarok Nagyasszonya templom, amelyet az építtető szervezet után többnyire Regnum Marianumként emlegetnek.

A Regnum Marianum templom a harmincas években

A Regnum Marianum jelentése Mária Országa, amely a magyar katolikus hagyomány szerint hazánkat jelenti, az örökös nélkül maradt Szent István király halála előtt Szűz Máriának tett felajánlása nyomán. Egy XIX. század végén kibontakozó, többnyire szegény sorsú gyerekekkel foglalkozó katolikus mozgalom vette fel a nevet. A mozgalmat 1902-ben ismerték el Rómában, a magyarországi cserkészmozgalom alapítói közé tartozott, és egyre meghatározóbban a katolikus fiatalok szellemi és fizikai nevelésével foglalkozott.

Három roppant segítőkész kutatóintézeti igazgatón keresztül jutottunk csak be az Akadémia budai fellegvárába. A magyar da Vinci-kód helyett azonban egy kolostort találtunk, ahol a haza élenjáró tudósai a hajdani templomban és a szerzetesi cellák sokat látott falai között pallérozzák elméjüket. A sors iróniája: a budavári klarisszákat II. József épp azért oszlatta fel, mert nem foglalkoztak tudományokkal.

Egykor a klarissza rend három kolostora is a mai Budapest határain belül működött. A papi szemináriummá, majd hosszabb ideig zálogházzá, míg napjainkban az ELTE igazgatási épületévé lett pesti kolostoruk és templomuk történetéről és állapotáról már beszámoltunk. Az óbudairól, tekintve hogy az már a török korban elpusztult, és csekély maradványait csak a hetvenes években tárták fel, nem fogunk beszámolni e sorozat keretein belül. Az elvesztett templomok tematikájába viszont a klarisszák budai kolostora tökéletesen illeszkedik.

Hűvösvölgyben a fák közt bújik meg egy soha be nem fejezett, de igencsak méretesre tervezett templom, az úgynevezett Magyar Szentföld-templom. A húsz méter magasan meredező falak közt az elmúlt 60 évben forgattak már több filmet, levéltári anyagokat tologattak, de mezőgazdasági gépeket is szereltek.

Budapest több egykori, és ma is működő templomának is volt része hasonló hányattatásokban, de a Heinrich István utcai épülettorzó azért is különleges, mert egy nagy tehetségű magyar építész csonkán maradt életművének utolsó, mindmáig befejezetlen hírmondója.

A belvárosi Egyetem tér dél-nyugati sarkában szerényen bújik meg a föléje nőtt házak közt a klarisszák pesti kolostorának és templomának egykori épülete. A sima, fehér saroképület ma az ELTE Rektori Hivatalának, valamint Gazdasági és Műszaki Főigazgatóságának ad helyet, de volt már zálogház, iskola és kórház is története során. A Szerb és Királyi Pál utcák Egyetem téri végeinél a szomszédos házak homlokzati síkjához képest jelentősen túllógó épületet a 3. metróvonal építésekor le akarták bontani, hogy helyére kétsávos utat építsenek, de szerencsére e helyett a kilencvenes évek elején felújították.

Az egyszerű barokk épületbe a bejárást ma a Szerb utcai udvarba vezető kosáríves barokk kocsi behajtó biztosítja. A nyugati udvar hosszúkás vonalát a harmincas években bontással megnyitott Fejér György utca bauhaus házainak hátsó homlokzata szegélyezi, jobb oldalán földszintes épület választja el az utcától, itt kap helyet az üzemeltetési igazgatóság is, ahol jelentkeznünk kell. Körbetekintve hirtelen minden környező ház óriásinak tetszik, az ELTE jogi karának főépülete hatalmas monstrumként tornyosul fölénk három emeletével.

Budapest legismertebb zsinagógája a Dohány utcai – nem csoda, hisz világrekorderről van szó. Rumbach Sebestyén utcai kistestvére korántsincs ennyire a köztudatban, pedig az 1873-ra elkészült épület a bécsi szecesszió neves mestere, Otto Wagner egyik korai remekműve, mi több, a legfontosabb munkája Ausztrián kívül. A Rumbach utcai kis csoda azonban elmúlt évtizedeket méltatlanul elfeledve, álomba süllyedve töltötte. Felújításához a tervek már elkészültek, a munka még nem kezdődött meg. Elveszett templomaink nyomában, 2. rész.

Zsinagógát reprezentatív kiképzéssel Európában egészen a XVIII. század végéig nemigen építettek. Az izraelitáknak sem igénye, valamint társadalmi státusuk révén lehetősége sem volt erre. Kivételek persze akadtak, ahol hosszabb ideig tolerálták a felekezetek létét: a mórok uralta Spanyolország, vagy a XVII. századi Németalföld. Az újkori építésű zsinagógákra ezért két dolog volt építészetileg jellemző.

A Mária Magdolna-templom évszázadokon keresztül a budai Vár magyar lakosságának fóruma volt. Aztán lett levéltár, I. Ferenc magyar királlyá koronázásának helyszíne, végül a helyőrségé központi temploma. A második világháború után a legenda szerint Rákosi személyes parancsára bontották el sérült maradványait. Elveszett templomainkat bemutató sorozatunk első része.

Kép: Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum      

A 13. században a tatár rombolás után vár épült a Várhegyen, amely már a 13. század második felében a maihoz hasonló felosztásban állt: délen a királyi szálláshely, középen a Nagyboldogasszony temploma (Mátyás-templom), északon pedig a Mária Magdolna-templom. A Boldogasszony templom volt a németajkú, a Mária Magdolna-templom pedig a magyar lakosság temploma. Ekkor a vár északi része a szombati nagyvásároknak helyt adó Szombathely tér volt, amely a mai Bécsi kaputól az Úri utcáig tartott, és beletartozott az evangélikus templom akkor még üres telke is. A tér délnyugati sarkán állt az eleinte egyhajós, majd 1400 körül háromhajósra bővített gótikus templom. Korabeli ábrázolások szerint a tornyot gúlasisak fedte.