bánáti+hartvig

VÁRakozó
avagy: a jó munkához idő kell

A Budai Vár a főváros szíve, Budapest az ország szíve, a Budai Vár Magyarország szíve. Ez a szív nem egészséges. Hogyan lehet az országos jelentőségű gyógyító munkához hozzákezdeni? Nagyon körültekintően, az összes érdekelt felet bevonva, a legkülönbözőbb szakemberektől kezdve a vári őslakosokig, széleskörű társadalmi párbeszédet folytatva. De mindez önmagában még nem elég, nyitott folyamatra lenne szükség, amit a tapasztalatok alapján folyamatosan korrigálni lehet, éveken-évtizedeken keresztül. A gyors, előkészítetlen döntések hosszú időre zsákutcába juttatnák a Várnegyed szerves megújulását (ahogy ez legutóbb a 60-as években történt).

antikVÁR
avagy: a hitelesség és a folytatás kérdése

Van-e olyan hiteles várostörténeti szál, amihez ma érdemes kapcsolódni? A 60-as években politikai döntésre azt is lerombolták, ami a második világháború után megmaradt, a KÖZTI a korra jellemző racionalitással csupaszította le a még helyreállítható belső tereket és megvakította az ablakokat. A Hauszmann-féle túlzott reprezentáció a Habsburg-uralkodónak szólt, a polgárvárosban pedig túldimenzionált katonai épületeket emeltek. A kiegyezés korában látszott utoljára harmonikus épületegyüttesnek a Várnegyed, az 1873-as térképen még egy élhető Polgárváros látható, ami egészen a Palotáig húzódott. A foghíjakat és a Szent György tér hiányzó térfalait az akkori léptékhez illeszkedően, de mai módon kellene beépíteni.

Szűk határidőt szab a keddi Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat a Várkert Bazár felújítására: 2014. március 30-ig, azaz még a következő parlamenti választások előtt el kell készülnie az évtizedek óta pusztuló műemlék felújításának. A budai vár fejlesztésének teljes felelőssége a nemzeti fejlesztési miniszterre, Fellegi Tamásra hárul.

Épp tíz éve foglalkozik a Bánáti+Hartvig Építész Iroda a Várkert Bazár felújításával. Az előző körben kihullott mögülük a beruházó, amely mostanság két perben követeli vissza a magyar államtól a feleslegesen befektetett pénzt. A tervek azonban, úgy tűnik, nem mennek veszendőbe: a Várgondnokság bevonta az irodát az évtizedek óta pusztuló létesítmény felújításának előkészítésébe. Az idő ugyanis sürget: a Várnegyed fejlesztési stratégiája még évekig készülhet, a Várbazár viszont tényleg az összeomlás határán áll. Bánáti Béla és Hartvig Lajos budapesti találkahelyet, Nemzeti Szalont és a Várba vezető siklót is álmodtak a helyszínre – a megvalósuláshoz azonban politikai döntésekre van szükség.

A budapestiek számára a Várkert Bazár lepukkantsága már szinte magától értetődő, a külföldiek azonban újra és újra rácsodálkoznak a budai Duna-part legszebb és legértékesebb részén fekvő, még ebben az állapotában is impozáns épületre. Az 1883-ra, Ybl Miklós tervei alapján elkészült épületegyüttes legsúlyosabb problémája mindig is az volt, hogy nem eléggé méretes a felújítás megtérüléséhez. Ez már az 1996-os kormányhatározat után nyilvánvalóvá vált, amely lehetővé tette, hogy a Várkert Bazár megújulásába magánbefektetőt vonjanak be. Ötéves keresgélés után végre a kanadai Foundation Kft. vállalta volna a feladatot; ekkor került a képbe Bánáti Béla és Hartvig Lajos építészstúdiója, amely Ybl mutatós, de hasznosításra alkalmatlan rámpái mögé a telek egy részét kitöltő, földalatti beépítést tervezett. Az így létrejövő térnek a városképben csak üveg felülvilágítói jelentek volna meg – sokaknak azonban ez is túlzásnak bizonyult. A Foundation nem tudott végleges szerződést kötni a minisztériummal, ráadásul a terv ellen kifogásokat emelő I. kerület építési tilalmat rendelt el a területen, így a beruházás dugába dőlt. A Foundation jelenleg is folyó két pere mellett néhány éve kinyilvánította, hogy véletlenül sem kíván tovább részt venni a beruházásban. A Várbazár ügye egy elvesztegetett évtized után lényegében visszaért az origóhoz.