Jogosan adhat bosszúságra okot, ha a szomszéd engedély nélkül húz fel bungalót a hétvégi telken. De gondoljunk csak bele, mennyire zavarna, ha ugyanoda egy háromszáz méteres felhőkarcoló épülne! Márpedig az ilyesmi előfordul: az öncélú, szemellenzős gesztusok éppoly jellemzők a legnagyobb beruházókra, mint olykor egy-egy államfőre. A 2008-as év nem szűkölködött diktatórikus gesztusokban az építészet terén, és ezek nemegyszer kiadós vihart is kavartak a nemzetközi sajtó vizein. Bár a gazdasági krízis a kiskirálykodó beruházókat sem kímélte, nem kell attól tartanunk, hogy az ilyen gesztusok a múlt ködébe vesznek: ha építkezés kevesebb is lesz jövőre, botrányból minden bizonnyal legalább ugyanannyi.

Építészet és politika összefonódásáról könyvtárnyi a szakirodalom, ahhoz pedig, hogy a kettő násza milyen torzszülöttekhez vezet, elegendő megnézni az ötvenes évek első felének magyarországi épületeit, Dunaújváros, Salgótarján, Várpalota korai házait. A szocreál helyébe mára a kapreál lépett, de a meghatározó tényezők ugyanazok: a lényeg a méret, környezeti, tájképi tényezők, architekturális hagyományok többnyire fikarcnyit sem számítanak. Az év itt felsorolt önkényes építészeti gesztusai javarészt ezt tükrözik, de akad olyan pont is, ahol a szándék épp ellenkező lenne, csupán az eszközökkel van gond.