Nem is olyan régen még a gyanús üzleti ügyletek és a képeken festői, de elhanyagolt és élhetetlenül koszos sikátorok szinonimája volt a Balkán szó. A délkelet-európai régiót azonban a kontinens egyik potenciális húzórégiójaként tartják számon, hiszen a felzárkózáshoz komoly gazdasági fejlődésre van szükség. Ezt a helyzetet az építészet és a design terén eltérő módon kezelik országonként: akad, ahol neves nyugati mestereket hívnak meg saját európaiságuk bizonyítására, másutt a többezer éves nemzeti múlt sosem létezett emlékeit építik. A balkáni nagyvárosok receptúrái tanulságos, olykor szórakoztató, máskor elborzasztó történetek, amiket érdemes ismerni. Sorozatunkban ezeket mutatjuk be, egy-egy főváros esetében tíz helyi „leg” segítségével.
Belgrád, a Szent Száva templom, a Szerb Nemzeti Könyvtár és a stadion a távolból. Kép: Vlada Marinković, Wikipédia
A Financial Times 2007-ben Belgrádot nevezte meg A jövő délkelet-európai városának – egy cím, amelyet a belgrádi turisztikai és gazdasági hivatalok azóta is büszkén használnak. Nem csoda: alig néhány évvel jártak a Milošević-rezsim bukása után, a városban még a NATO-bombázás romjaival, egy kaotikus és véres demokratikus átalakulás közepén. A politikai helyzet azóta, ha lehet, Koszovó önállósodásával csak bonyolultabb lett, ám a design és az építészet terén Belgrád kétségtelenül vezető szerepre tör a régióban.
80%-os készültségen áll Belgrád legújabb hídja, amely a világ leghosszabb egypilonos kábelhídja lesz, ha elkészül. A látványos szerkezettel a Discovery Channel mérnöki alkotásokat bemutató sorozata, az Extreme Engineering is foglalkozott, Boris Tadić szerb köztársasági elnök pedig nemrég a nevére is javaslatot tett.
Negyedszázados hiátust követően nemrég két nyílt, nemzetközi pályázatot is hirdettek Szerbiában. Az elsőt az Új-Belgrádban tervezett tudományos központra, a másodikat pedig a Beton Hala néven ismert kulturális-szabadidős központ átépítésére, hogy a belváros méltó kapujává válhasson. Különös módon ez utóbbin az a két építészcsapat lett aranyérmes, akik az előbbin a második és a harmadik helyet nyerték el.
A Száva partján található helyszín Belgrád legrégebb óta lakott területéhez tartozik, a történelmi vár és a Kalemegdan Park tövében. Az egykori kikötői raktárak 25 méter széles és 330 méter hosszú tömbjét 1936-37 között emelték. Egy része ma Beton Hala néven főleg fiatalok által látogatott kulturális központként működik. A város itt szeretné kialakítani új vízi kapuját, ahol méltó módon fogadja a Dunán érkező látogatókat, egyben gyalogos megközelítést kínálva a Várhoz és a magasabban fekvő városrészekhez. A környéken emellett rendszeresen szerveznek a vízhez kötődő fesztiválokat, programokat. A pályázaton részt vevőknek ehhez kellett méltó építészeti kialakítást vizionálniuk, szem előtt tartva azt is, hogy Belgrád 2020-ra Európa Kulturális Fővárosává szeretne válni.
Nem hagyott túl sok időt a munkára, de ezt a díjak bőkezűségével pótolja a frissen létrehozott belgrádi intézmény, a Tudományos Népszerűsítő Intézet, angolul Center for the Promotion of Science, amely arculati koncepciójának tervezésére hirdetett nemzetközi pályázatot. A munkákat június 15-ig várják, és június 24-én már át is adják az 5000 eurós első, a 3000 eurós második és a 2000 eurós harmadik díjat.
Belgrádban rendezi második építészeti fesztiválját a horvát ORIS építészeti magazin, 2011. március 18-án. A meghívott előadók között szerepel a Budapestet nemrég megjárt japán Sou Fujimoto, az amerikai Aaron Betsky, a két évvel ezelőtti velencei építészeti biennále kurátora, a horvát Studio UP építészei, valamint a szerb Ivan Kucina.
Osztrák építész, Wolfgang Tschapeller nyerte a szerb Tudományos és Technológia-fejlesztési Minisztérium által kiírt nemzetközi pályázatot, így a nemzetközi zsűri által névtelen szavazással kiválasztott különleges, lebegő épület népszerűsítheti a jövőben a tudományt Új Belgrádban.
Tetszik vagy sem, Belgrád hétmérföldes léptekkel húz el a régió formatervezési fővárosáért vívott versenyben. Na nem Budapest mellett: a szerb metropolisz, amely szinte ki sem heverte a pár éve zárult háború sérüléseit, az új programok és fejlesztések színvonalát tekintve lassan akár Béccsel is bátran összemérheti magát. Nemrég újabb állomással gazdagodott a kortárs építészetért és formatervezésért rajongók belgrádi zarándok-útvonala: megnyílt Karim Rashid patikája.
Mit keres egy Kairóban született, Kanadában nevelkedett és New York-ban élő formatervező Belgrádban? Először is, a közép-kelet-európai régió és a Balkán a nemzetközi design világában az ígéret földjének tűnik: a sok évtizedes politikai elnyomásból kilábaló társadalmakban lassan formálódik az a civil és üzleti réteg, amely nyitott a külföld felé – és képes megbízható megrendelőként is viselkedni. Ezt persze időben észre kellett venni, a Rashid-testvérpár pedig ezt tette. Az építész Haninak a budapesti Váci útra tervezett irodaházát ugyan elnyelte a gazdasági válság, a formatervező Rashid azonban nem hiába haknizta végig 2008-ban egy októberi hét alatt Bécset, Pozsonyt, Bukarestet és Varsót: egyre sokasodnak a megrendelései a környékről.
Az idei Építészet Hónapja, amely szeptember 30. és november 11. között zajlott, a víz és az építészet kapcsolatát helyezte a középpontba. Köztudott, hogy Magyarország gyógyvíz-nagyhatalom; gyógyfürdő és wellness-létesítményekhez igyekszünk is kihasználni adottságainkat. A vízpartokkal, különösen a folyópartokkal azonban már más a helyzet. Különösen igaz ez Budapest és a Duna kapcsolatára. A város mintha még mindig csak mint egy földrajzi osztóvonalra tekintene a folyóra, amelyet leginkább a mellette húzódó közlekedési útvonalak szorítanak korlátok közé.
Ugyanakkor számos nemzetközi példa mutatja, hogyan kerülhetnénk jobb kapcsolatba folyóinkkal. A Francia Intézetben október végén Az elfeledett folyópartok visszavágnak címmel megrendezett konferencián megismerkedhettünk a követendő külföldi példákkal, illetve a Duna-parttal kapcsolatban született hazai ötletekkel. A neves külföldi építészek, Dietmar Feichtinger és Marc Mimram, akik többek között gyalogoshídjaikról ismertek, a hidakban rejlő lehetőségekről beszéltek a hallgatóságnak. A konferencia apropóján tekintettük át a legismertebb külföldi példákat, és beszélgettünk Mimram úrral a témáról.
Hamarosan elkészül az Avala TV-torony újjáépítése Belgrád közelében, a hasonló nevű hegyen. A 202 méter magas építményt 1999. április 29-én rombolta le a NATO, az utolsók egyikeként a koszovói háború légicsapásai közül. Az 1965-ben emelt struktúra a harmadik legmagasabb valaha elpusztult épület, csak a World Trade Center tornyai előzik meg.
