brazil építészet

A legtöbb városlakó család életében minőségi, euforikus fordulópont, amikor végre sikerül megtenni az első lépést a saját ház felé. Esetünkben ez egy csíkszerű, mindössze négy méter széles, de harminc méter hosszú telek megvásárlása jelentette, ami tökéletes lehet két autóbusz leparkolására, de családi háznak finoman szólva sem ideális... A tulajdonos pár innentől úgy gondolta: a többi problémát oldják meg az építészek. Ez jó döntésnek bizonyult.

És mivel a helyszín Brazília, közelebbről São Paulo, a beépítésre kínálkozó végtelen telkek országa, a feladattal megkeresett Clara Reynaldo és Lourenço Gimenes kénytelen volt külföldi példák után nézni, hogy mit is lehet kezdeni egy ilyen lehetetlen helyzettel. Szerencsére Japánból és Hollandiából rengeteg, hasonló kényszerhelyzetből erényt kovácsoló példát ismerni; ezek nem csak azt bizonyították, hogy a feladat megoldható, hanem néhány esetben a funkcionális beosztáshoz is támpontot adott. A helyzet természetesen a tulajdonosokat is arra kötelezte, hogy a klasszikus, az építészek szavával „kispolgári” otthontípus helyett formabontó megoldásokra is vevők legyenek.

A brazíliai Casa Grelha neve magyarra Rácsházként vagy Rostélyos házként fordítható. Ez azonban nem a minden bizonnyal gyakori grillpartikra, hanem arra az ötletes és roppant látványos szerkesztésmódra utal, amely lehetővé teszi, hogy az FGMF építésziroda épülete zökkenőmentesen alkosson harmóniát a környező tájjal.

A 24 ezer négyzetméteres terület São Paulótól északra, a hegyekben helyezkedik el. Nagy részét védett, őshonos növényfajok borítják – az építkezéshez csak kis részét, 6 500 négyzetmétert lehetett használni, ahol az erdőt dombos, sziklás, fenyőkkel pettyezett tisztás szakítja meg. A tervezés a megrendelő három lényeges elvárással fordult az építészek elé: egyszintes házat szeretett volna, amely szorosan kapcsolódik a környező természethez, és biztosítja a privát tereket a család minden tagjának.

A brazil építészet fénykorát általában az 1940-50-es évekre teszik az építészettörténészek, amikor országszerte hatalmas építési munkák zajlottak. Hogy rögvest a legegyértelműbbet említsük, ott van a zöldmezős beruházásként felépült, tavaly 50. évfordulóját ünnepelt főváros, amelynek tervezője, Oscar Niemeyer ma is a brazil építészet meghatározó figurája. A 2016-os olimpia pedig újabb hullámot indít el az egyébként is viharosan fejlődő, a 21. században egyértelműen komoly világgazdasági pozícióra törő országban.

Brazília azonban az elmúlt ötven évben is komoly építészeti eredményeket rakott le az asztalra. Chilével és Mexikóval együtt az ország Közép- és Latin-Amerikát nemcsak láthatóvá, de trenddiktátorrá tette, elsősorban a szociális és közösségi célú beruházásokban– így például a lakásépítésben vagy az egyetemi kampuszok terén. Ma az olyan fiatal építészek, mint a szociálislakás-projektjével brit designdíjat elnyerő, chilei Alejandro Aravena, honfitársa, Mathias Klotz vagy a mexikói Fernando Romero meghatározó szereplői a világ építészeti közéletének. És mögülük nem hiányoznak az idősebb generáció olyan meghatározó, tekintélyes tagjai, mint Teodoro González de León, vagy (Niemeyer mellett) a térség másik Pritzker-díjasa, Paulo Mendes da Rocha.

Mi tagadás, a brazil építészetről nekünk is Oscar Niemeyer jut eszünkbe, pedig a dél-amerikai ország jobbnál-jobb mesterek sorát adta a világnak. Ott van például a 2006-ban Pritzker-díjjal elismert Paulo Mendes da Rocha, akit Európában talán azért ismernek kevésbé, mert szinte minden munkája brazil földön épült fel. Szülőhazájában készül a legújabb is, Santos városának modern művészeti múzeuma, ahol a São Pauló-i Metro Arquitetos a több mint fél évszázada aktív, 1928-ban született mester munkatársa.

December 15-én 103. születésnapját ünnepelte Oscar Niemeyer, „az utolsó sztálinista”, a modern építészet és az újkori Brazília meghatározó alakja. A szokásos módon Niemeyer mostanában is elfoglalt: mivel kórházban van, tervezni nem tud, ezért szöveget szerzett egy szambához.

Augmented Reality, azaz Kiterjesztett valóság: ez az informatikai szakkifejezés hamarosan az építészet világában is nagyobb hangsúlyt kaphat. Egy brazil építésziroda megalkotta a világ legnagyobb valóságszimulációját: az építési telek felett körberepülő helikopterre helyezett kamera és a földre festett kód segítségével.

És nem is kicsi: a 102 éves építész 804 ezer négyzetméteres adminisztrációs központot tervezett Brazlia második legnépesebb állama, Minas Gerais számára. A hatalmas komplexum Belo Horizonte városában épült fel, ahol ezzel tizennégyre emelkedett a Niemeyer-épületek száma. Belo Horizonte ezzel Niemeyer-rekorder (még Brazíliavárost is megelőzi), és kevéssé valószínű, hogy ezt a rekordot még valaha megdöntik. Igaz, a mester ma is szorgosan dolgozik; nemrég Olaszországban avatták koncerttermét.

A maga módján ünnepelte 102. születésnapját Oscar Niemeyer december 15-én: dolgozott. „102 évesnek lenni pocsék dolog, és nincs mit ünnepelni rajta” – mondta a kórházból nemrég kiengedett építész az AFP hírügynökségnek.

Elhagyta a kórházat és visszatért a munkához a világhírű építész, Oscar Niemeyer. Brazíliaváros 101 esztendős tervezője még szeptemberben került egy Rio de Janeiró-i kórházba, ahol epehólyag-műtétet hajtottak végre rajta.

Megműtötték a 101 esztendős Oscar Niemeyert. A Brazíliaváros tervezésével ismertté vált, Pritzker-díjas mestert alhasi fájdalmakkal szállították egy Rio de Janeiró-i kórházba, majd epehólyag-műtétet hajtottak rajta végig. Niemeyer állapota stabil, de egyelőre a kórházban marad.