brazília

A környezetvédők annak idején nem voltak elragadtatva a hírtől, amely szerint a 2012-es londoni olimpia ideiglenes létesítményei nagyrészt PVC-ből épülnek majd fel. Valószínűleg kicsit jobb kedvre deríti majd őket a hír, hogy az anyag nem hulladéklerakókban végzi majd: egy másik kiemelkedő sporteseményen, a 2014-es brazíliai focivébén láthatjuk majd viszont. Az építkezések során több mint 142 000 négyzetméternyit építettek be a kétségkívül számos előnyös tulajdonsággal rendelkező anyagból. A rugalmas, könnyű és olcsó anyagból jutott a Zaha Hadid tervezte Aquatics Centerbe (vizes sportok központja) vagy a Populous Olimpiai stadionjába is.

A legtöbb városlakó család életében minőségi, euforikus fordulópont, amikor végre sikerül megtenni az első lépést a saját ház felé. Esetünkben ez egy csíkszerű, mindössze négy méter széles, de harminc méter hosszú telek megvásárlása jelentette, ami tökéletes lehet két autóbusz leparkolására, de családi háznak finoman szólva sem ideális... A tulajdonos pár innentől úgy gondolta: a többi problémát oldják meg az építészek. Ez jó döntésnek bizonyult.

És mivel a helyszín Brazília, közelebbről São Paulo, a beépítésre kínálkozó végtelen telkek országa, a feladattal megkeresett Clara Reynaldo és Lourenço Gimenes kénytelen volt külföldi példák után nézni, hogy mit is lehet kezdeni egy ilyen lehetetlen helyzettel. Szerencsére Japánból és Hollandiából rengeteg, hasonló kényszerhelyzetből erényt kovácsoló példát ismerni; ezek nem csak azt bizonyították, hogy a feladat megoldható, hanem néhány esetben a funkcionális beosztáshoz is támpontot adott. A helyzet természetesen a tulajdonosokat is arra kötelezte, hogy a klasszikus, az építészek szavával „kispolgári” otthontípus helyett formabontó megoldásokra is vevők legyenek.

Bemutatták a 2016-os paralimpiai játékok logóját Rio de Janeiróban. A jelképet, amely a végtelenség szimbólumának és egy szívnek a keresztezéséből született, ugyanaz az ügynökség tervezte, mint az olimpiai logót.

A világ egyik legnagyobb építészirodája, a brit AECOM nyerte meg a Rio2016 Olimpiai Park rendezési tervének készítésére kiírt nemzetközi pályázatot. Ez annak fényében kevéssé meglepő, hogy a 2012-es londoni olimpiával kapcsolatban az AECOM már letudta ugyanezt a feladatot. Brazil modern építészet ide vagy oda, az ország történelmében egyébként ez volt az első nemzetközi építészeti tervpályázat.

Folytatjuk tudósításunkat a globális tipóháború frontvonalából. Brazil földről a Helvetica-fanok előretörését jelzik. A helyi NOONO designműhely által indított Try Helvetica blog a brazil utcákon fényképezett feliratokat retusálja át, az olvashatóság javításának céljával. Az oldal, amelyre mind több olvasói anyag érkezik, nyílt fenyegetésként értelmezhető a kézi feliratok (és természetesen a Comic Sans hívei) ellen.

Új vízpartot kap a brazíliai Porto Alegre városa 2014-re, a foci világkupa idejére. A spanyol b720 Fermín Vázquez Arquitectos tervei alapján épülő, 2,5 kilométeres épített part mintegy 198 millió eurónak megfelelő összegbe kerül.

A brazíliai Casa Grelha neve magyarra Rácsházként vagy Rostélyos házként fordítható. Ez azonban nem a minden bizonnyal gyakori grillpartikra, hanem arra az ötletes és roppant látványos szerkesztésmódra utal, amely lehetővé teszi, hogy az FGMF építésziroda épülete zökkenőmentesen alkosson harmóniát a környező tájjal.

A 24 ezer négyzetméteres terület São Paulótól északra, a hegyekben helyezkedik el. Nagy részét védett, őshonos növényfajok borítják – az építkezéshez csak kis részét, 6 500 négyzetmétert lehetett használni, ahol az erdőt dombos, sziklás, fenyőkkel pettyezett tisztás szakítja meg. A tervezés a megrendelő három lényeges elvárással fordult az építészek elé: egyszintes házat szeretett volna, amely szorosan kapcsolódik a környező természethez, és biztosítja a privát tereket a család minden tagjának.

A brazil építészet fénykorát általában az 1940-50-es évekre teszik az építészettörténészek, amikor országszerte hatalmas építési munkák zajlottak. Hogy rögvest a legegyértelműbbet említsük, ott van a zöldmezős beruházásként felépült, tavaly 50. évfordulóját ünnepelt főváros, amelynek tervezője, Oscar Niemeyer ma is a brazil építészet meghatározó figurája. A 2016-os olimpia pedig újabb hullámot indít el az egyébként is viharosan fejlődő, a 21. században egyértelműen komoly világgazdasági pozícióra törő országban.

Brazília azonban az elmúlt ötven évben is komoly építészeti eredményeket rakott le az asztalra. Chilével és Mexikóval együtt az ország Közép- és Latin-Amerikát nemcsak láthatóvá, de trenddiktátorrá tette, elsősorban a szociális és közösségi célú beruházásokban– így például a lakásépítésben vagy az egyetemi kampuszok terén. Ma az olyan fiatal építészek, mint a szociálislakás-projektjével brit designdíjat elnyerő, chilei Alejandro Aravena, honfitársa, Mathias Klotz vagy a mexikói Fernando Romero meghatározó szereplői a világ építészeti közéletének. És mögülük nem hiányoznak az idősebb generáció olyan meghatározó, tekintélyes tagjai, mint Teodoro González de León, vagy (Niemeyer mellett) a térség másik Pritzker-díjasa, Paulo Mendes da Rocha.

Mi tagadás, a brazil építészetről nekünk is Oscar Niemeyer jut eszünkbe, pedig a dél-amerikai ország jobbnál-jobb mesterek sorát adta a világnak. Ott van például a 2006-ban Pritzker-díjjal elismert Paulo Mendes da Rocha, akit Európában talán azért ismernek kevésbé, mert szinte minden munkája brazil földön épült fel. Szülőhazájában készül a legújabb is, Santos városának modern művészeti múzeuma, ahol a São Pauló-i Metro Arquitetos a több mint fél évszázada aktív, 1928-ban született mester munkatársa.

Mára megszokottá vált, hogy a világ nagyvárosait elborítják a reklámok: falragaszok, aszfaltfestések, óriásplakátok, digitalis hirdetőtáblák. A londoni Picadilly Circus és a New York-i Times Square kifejezetten saját hírnevét építi azzal, hogy minden négyzetméterüket ellepik a hirdetések. Van, ahol épp ellenkezőleg csinálják: Brazília legnépesebb városában, São Paulóban 2007. január elsejével betiltották a köztéri hirdetéseket – mind egy szálig.

Nem hiányzik valami? Sugárút São Paulóban, hirdetések nélkül. Fotó: Fernando Stankuns, flickr.com

Se citylight, se óriásplakát, nincs hirdetés a metrón, a buszon, a villanyoszlopra ragasztva – még a szórólapozást is betiltották. Újraszabályozták az üzletek cégtábláinak méretét is, a minimalizmus jegyében (az üzletfrontokon tízméterenként maximum 1,5 méteres hirdetést lehet elhelyezni) – még az olyan nemzetközi gigászoknak is el kellett tüntetniük nagyméretű logóikat, mint a Shell vagy a McDonalds. São Paulo jobboldali polgármestere, az azóta egyszer már újra is választott Gilberto Kassab a radikális lépést a szennyezés elleni küzdelemmel indokolta, a radikális szabályozást pedig anyagi indokokkal. „Egy 11 milliós városban nehéz elegendő emberi és anyagi erőforrást találni annak eldöntéséhez, mi legális és mi nem – így úgy döntöttünk, mindennek mennie kell” – jelentette ki egy alkalommal.