brit építészet

Úgy tűnik, egy integrált tudásközpontról nemcsak a hazai építészek asszociálnak a méhkaptárra. Már készen áll, a nagyközönség előtt pedig idén júliusban nyit meg a pécsi Tudásközpont brit druszája, a The Hive (Kaptár) névre keresztelt létesítmény, a Worcesteri Egyetem és Worcester város tudásközpontja. Az épületben, amely szándékosan lett különösen karakteres megjelenésű, integrálták az egyetemet és a várost kiszolgáló funkciókat: az egyetemi könyvtár mellett megyei archívum, helytörténeti központ, illetve a megyei régészeti szolgálat irodái is itt kaptak helyet.

A tömegformálás célja vállaltan a feltűnéskeltés; a már önmagukban is látványos, a Malverns dombjai és a hajdani Királyi Worcesteri Kerámiaműhely égetőkemencéi ihlette formákat a bevállalós tervezők aranyszínben csillogó rézötvözet-lapokkal burkolták.

A folyóvizet hasznosítja és a cég környezet iránti elkötelezettségét igyekszik tudatosítani – ezek a londoni olimpiára, az olimpiai parkba tervezett pavilon legfontosabb jellegzetességei. A Nagy-Britanniában is jelen lévő autógyártó vállalat pályázat útján választotta ki a terveket. A Serie Architects koncepciója egy kétszintes , 800 négyzetméter alapterületű épület. Tervezésekor fontos szempont volt, hogy létrehozása minimális szén-dioxid-kibocsátással járjon. Így kerülték például a beton nagyarányú alkalmazását, és az acélszerkezet mellett döntöttek.

A képek alapján akár egy európai parkban vagy természetvédelmi területen is lehet az izgalmas kilátóval felszerelt létesítmény – valójában azonban a brazil esőerdőkbe tervezett projekt látványterveiről van szó. A Brazília északi részén fekvő Roraimába tervezett kutatóközpontban a tudósok tanulmányozhatják az esőerdők gazdag növényvilágát. Az ide tervezett kilátótorony egyrészt magaslati megfigyelőpontként, másrészt turistacsalogató látványosságként használhat.

A nottinghami egyetem pár méterre fekvő, saját gabonatáblájáról származik az a szalma, amelyet a kampusz legújabb épületéhez használtak. A szupermodern szalmaházba a biotudományok kutatói és az állatorvosi kar költözött be.

Nagy lelkesedéssel fogadta a brit szaksajtó a londoni Design Museum új otthonának első látványterveit, amelyeket tegnap mutattak be az építész John Pawson jelenlétében. Pawson, akinek honlapján is elérhető, legfrissebb jelentős munkája egyébként a pannonhalmai bencés templom felújítása, szokatlan érzékenységgel nyúl a Commonwealth Institute 1962-es székházához.

London büszkélkedhet a rekorder létesítménnyel, amely egy Digby Road-i apartmanházon tűnt fel. Az építészek, a Davy Smith Architects tervezői egy szabálytalan, háromszögletű telekre tervezték meg a 97 lakást tartalmazó, korszerű apartmanházat, amelyet nemcsak kívülről burkol zöld tapéta: az épület minden szempontból eleget tesz a fenntarthatóság követelményének.

Camden városrész építési hatósága jóváhagyta a King’s Cross pályaudvar előtti tér megújításának terveit. Ezzel négyéves tervezési folyamat zárult le, amelynek eredményeként ismét teljes szépségében megcsodálható majd a historizáló stílusban épült londoni pályaudvar viktoriánus homlokzata, és a pályaudvar előtt 7000 négyzetméternyi felújított köztér jön létre.

Hivatalosan is bejelentették, hogy a brit építész lesz a kétévente megrendezett esemény kurátora. A maga nemében a világon a legnagyobb és legjelentősebb rendezvényt általában neves szakmabeliek vezetik – tavaly például Kazuyo Sejima, a japán SANAA építésze. Deyan Sudjic (2002) és Ricky Burdett (2006) után David Chipperfield lesz a harmadik brit ezen a poszton.

Az angol vidékről, hála elsősorban a Brontë-nővéreknek, a kontinens lakóiban többnyire kellemesen romantikus képzetek élnek. Élénkzöld gyep, csobogó patakok, megbarnult mészkőtömbökből emelt kastélyok és hatalmas kandallókban pattogó tűz. Az már kevesebbeknek jut eszébe, hogy a fürdőszoba és a mikrohullámú sütő akkoriban nem tartozott az összkomforthoz, és manapság kandallóval befűteni egy szobát nem épp szabadidős elfoglaltság… De mitévők legyünk, ha alkalomadtán egy négyszáz éves vidéki kúria jut a birtokukba, valahol Gloucestershire-ben?

Történetünk főszereplőivel ugyanis ez történt: megvásároltak egy évtizedek óta omladozó, a 16-17. században emelt házat a hozzá tartozó, nem túl nagy telekkel egy középkori templom szomszédságában. Na nem kell rögtön Jane Eyre-i léptékben gondolkodni: a háromszintes, toronyszerű épületben és a hozzá kapcsolódó toldalékban összesen három hálószoba volt a vásárlás idején, és az ezekhez kapcsolódó, időrágta helyiségek. A helyszín a száz-egynéhány fős Dowdeswell, amelynek lakói ehhez hasonló, ritkásan elszórt épületekben laknak a dél-nyugat-angliai lankákon. Mivel az ház, akárcsak a szomszédos templom, védett műemlék, az új tulajdonosok egyszersmind választás elé is kerültek. Az, hogy fel kell újítani a házat, nem volt kétséges - de milyen stílusban készüljön a szükséges bővítés?

Hogy jó befektetés-e a sztárépítészet? Nos, ami Zaha Hadid glasgow-i közlekedési múzeumát, a Riverside Museumot illeti, amely nyáron nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, egész biztosan az, hiszen az intézményre a megnyitását követő 7 hét alatt több mint félmillióan voltak kíváncsiak. Ez még annak tükrében is szép siker, hogy az intézmény elődje is nagy népszerűségnek örvendett. A Riverside Museum abból a szempontból mindenképp fontos mérföldkő az iraki származású brit építésznő karrierjében, hogy ez az első brit földön elkészült jelentős középülete.

A skóciai kikötőváros, Glasgow valaha a Brit Birodalom egyik legfontosabb ipari központja volt, nevezetes hajóépítő műhelyekkel; a múzeumban a mérnöki tudományok, a közlekedés és hajóépítés relikviáit állítják ki, több mint 3000 tárgyat. A valaha oly jelentős hajózási központ kikötőjére ma a csendes hanyatlás jellemző, ezt tükrözi a múzeum jelenlegi környezete is. Senki földje, kicsit távolabb a kikötő revitalizációjának első lépéseként emelt lakóházak adják az új épület hátterét.