buda

VÁRakozó
avagy: a jó munkához idő kell

A Budai Vár a főváros szíve, Budapest az ország szíve, a Budai Vár Magyarország szíve. Ez a szív nem egészséges. Hogyan lehet az országos jelentőségű gyógyító munkához hozzákezdeni? Nagyon körültekintően, az összes érdekelt felet bevonva, a legkülönbözőbb szakemberektől kezdve a vári őslakosokig, széleskörű társadalmi párbeszédet folytatva. De mindez önmagában még nem elég, nyitott folyamatra lenne szükség, amit a tapasztalatok alapján folyamatosan korrigálni lehet, éveken-évtizedeken keresztül. A gyors, előkészítetlen döntések hosszú időre zsákutcába juttatnák a Várnegyed szerves megújulását (ahogy ez legutóbb a 60-as években történt).

antikVÁR
avagy: a hitelesség és a folytatás kérdése

Van-e olyan hiteles várostörténeti szál, amihez ma érdemes kapcsolódni? A 60-as években politikai döntésre azt is lerombolták, ami a második világháború után megmaradt, a KÖZTI a korra jellemző racionalitással csupaszította le a még helyreállítható belső tereket és megvakította az ablakokat. A Hauszmann-féle túlzott reprezentáció a Habsburg-uralkodónak szólt, a polgárvárosban pedig túldimenzionált katonai épületeket emeltek. A kiegyezés korában látszott utoljára harmonikus épületegyüttesnek a Várnegyed, az 1873-as térképen még egy élhető Polgárváros látható, ami egészen a Palotáig húzódott. A foghíjakat és a Szent György tér hiányzó térfalait az akkori léptékhez illeszkedően, de mai módon kellene beépíteni.

Egy novemberi kormányhatározat alapján május végéig el kell készíteni a Budai Vár 25 éves fejlesztési stratégiáját a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban. A munka rohamtempóban folyik, de az már most látszik, hogy a kijelölt dátum nem tartható: addigra legfeljebb az stratégia elkészítésére kiírt közbeszerzési eljárásnak lesz eredménye. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mindenkinek maga felé hajlik a keze: az építészek átfogó ingatlanfejlesztési koncepciót és komoly új beruházásokat látnának szívesen, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal pedig a műemléki szakmunkákat tartja elsődlegesnek. Ha záros határidőn belül nem derül egy kézbe a Várral kapcsolatos kompetencia, az eddigi történések tanulságai, például a Nemzeti Galéria esetleges költözésének bejelentése, illetve a Várkert Bazár tervpályázat nélkül, kétéves határidővel időzített helyreállítása alapján valaki biztosan pórul fog járni.

A budai Vár megújításának koordinálásával megbízott miniszteri biztos, Zumbok Ferenc az eddigi koncepcióvázlatok szakmai bírálatára kérte fel a Magyar Urbanisztikai Társaságot (MUT), amely nem volt rest a kapott anyagokat nyilvánosságra hozni saját honlapján. A 2010-es, sikertelennek nyilvánított pályázaton induló KÖZTI, valamint a Zoboki-Demeter és Társai építészirodák pályamunkái mellett így vált olvashatóvá a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) 2006-ban készített szakanyaga, amely még a Vár rendbetételét 2012-re megcélzó, 2004-ben született kormányhatározat gyümölcse. Bár látszólag nem sok történt azóta a Várban, azt érdemes tudni, hogy ennek a kormányhatározatnak köszönhetően indult meg a Mátyás-templom felújítása, a Szent György téri romok rendbetételére pedig forrást is sikerült szerezni – igaz, ez azóta elúszott.

Épp tíz éve foglalkozik a Bánáti+Hartvig Építész Iroda a Várkert Bazár felújításával. Az előző körben kihullott mögülük a beruházó, amely mostanság két perben követeli vissza a magyar államtól a feleslegesen befektetett pénzt. A tervek azonban, úgy tűnik, nem mennek veszendőbe: a Várgondnokság bevonta az irodát az évtizedek óta pusztuló létesítmény felújításának előkészítésébe. Az idő ugyanis sürget: a Várnegyed fejlesztési stratégiája még évekig készülhet, a Várbazár viszont tényleg az összeomlás határán áll. Bánáti Béla és Hartvig Lajos budapesti találkahelyet, Nemzeti Szalont és a Várba vezető siklót is álmodtak a helyszínre – a megvalósuláshoz azonban politikai döntésekre van szükség.

A budapestiek számára a Várkert Bazár lepukkantsága már szinte magától értetődő, a külföldiek azonban újra és újra rácsodálkoznak a budai Duna-part legszebb és legértékesebb részén fekvő, még ebben az állapotában is impozáns épületre. Az 1883-ra, Ybl Miklós tervei alapján elkészült épületegyüttes legsúlyosabb problémája mindig is az volt, hogy nem eléggé méretes a felújítás megtérüléséhez. Ez már az 1996-os kormányhatározat után nyilvánvalóvá vált, amely lehetővé tette, hogy a Várkert Bazár megújulásába magánbefektetőt vonjanak be. Ötéves keresgélés után végre a kanadai Foundation Kft. vállalta volna a feladatot; ekkor került a képbe Bánáti Béla és Hartvig Lajos építészstúdiója, amely Ybl mutatós, de hasznosításra alkalmatlan rámpái mögé a telek egy részét kitöltő, földalatti beépítést tervezett. Az így létrejövő térnek a városképben csak üveg felülvilágítói jelentek volna meg – sokaknak azonban ez is túlzásnak bizonyult. A Foundation nem tudott végleges szerződést kötni a minisztériummal, ráadásul a terv ellen kifogásokat emelő I. kerület építési tilalmat rendelt el a területen, így a beruházás dugába dőlt. A Foundation jelenleg is folyó két pere mellett néhány éve kinyilvánította, hogy véletlenül sem kíván tovább részt venni a beruházásban. A Várbazár ügye egy elvesztegetett évtized után lényegében visszaért az origóhoz.

A Városi Tájkép Csoport Tervezőiroda (Szöllőssy Barbara és Pyka Zsolt) a Vonnák és Társai Építész Stúdióval közösen tervezett legújabb épületén, egy kétszintes budai családi ház kertre néző homlokzatán gyönyörű, rendhagyóan mintás betonfelület látható. Az öt darab különböző táblaméretű elemen végigfutó beton-minta két hatalmas ablakfelület közti blokk burkolataként jelenik meg, a környezetre jellemző nyárfákat idéző grafika jól illeszkedik az épület architektúrájához. 

Szeptember 10-én a budai Király fürdőben megnyitott a Tűzraktér kulturális központ utódja, a Vízraktér, ami színházi, filmes és képzőművészeti programokkal értelmezi újra a hagyományos fürdőkultúrát. Bár alkotóházak nem költözhettek a törökfürdőbe, és a műemléki környezet hatalmas bulikra sem alkalmas, a szervezők remélik, hogy a pesti Tűzraktér pezsgő művészeti életéből minél többet sikerül majd átcsempészniük Budára, és így a méltánytalanul mellőzött fürdő is újra felkerülhet majd a budapesti kultúra térképére.

A Vízraktér a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-vel együttműködve nyitott meg a 16. században épült törökfürdőben, amely idén május óta koedukáltan működik. A Tűzraktér - alkotóház, független kulturális gyülekezőtér, összművészeti centrum - az utóbbi években a budapesti kulturális élet egyik fontos színtere volt, a kerületi önkormányzat döntését követően azonban idén tavasszal a szervező alapítványnak és a helyszínen alkotó több száz művésznek el kellett hagynia a Hegedű utcai épületet. Az Art Sector alapítvány ennek ellenére folytatni akarta a működést, és új otthont kerestek a programjaiknak: így találtak rá a régóta kihasználatlanul működő és éppen arculatváltásra szoruló budai Király fürdőre. A fürdő vezetése úgy gondolta, hogy a kulturális rendezvényekkel plusz élményeket nyújthatnak majd a látogatóknak, a Tűzrakteresek pedig izgalmasnak találták a feladatot, hogy kortárs művészetet költöztessenek a műemléki környezetbe.

1961. augusztus 20-án, azaz ötven éve nyitotta meg kapuit a Budai Ifjúsági Park a Várkert Bazár épületében. Bár a fokozott igénybevétel kétségtelenül nem tett jót, az Ybl Miklós tervezte, 1879-es átadása óta funkcióját kereső épületegyüttesnek voltaképp az „Ifipark” néhány évtizede a fénykora.

Hamarosan a nagyközönség előtt is megnyitja kapuit Veli bej fürdője – a név talán nem cseng első hallásra ismerősnek, a Császár fürdőé azonban már igen. Utóbbi szűk udvarán, a Hild József tervezte, klasszicista épületegyüttes és a huszadik század második felében épült kórházszárny által közrefogva rejtőzik az a török kori ékszerdoboz, amely most a megújulva tehet szert nagyobb ismertségre. A rekonstrukciós munkálatok az Irgalmasrend megbízásából folytak, azok építészeti tervezője Virág Csaba kétszeres Ybl-díjas építész. Jelenleg az első próbaüzem utáni karbantartó munkálatok zajlanak a létesítményben.

A török kori fürdőt valójában nem a névadó Veli bej, hanem Szokollu Musztafa pasa építtette, a legújabb kutatások szerint 1574-ben. A fürdő nevét több korabeli forrás, többek között a híres utazó, Evlia Cselebi is megemlíti. A török hódoltság korának építőmesterei jó munkát végeztek, hiszen annak ellenére maradt ránk csodálatos épségben a fürdő, hogy egy forró vizes mocsárra került. Az épület alapjait 60-80 centiméter átmérőjű cölöpök alkotják, a fal 40 x 40 centiméteres tartó falváz köré falazott faragott kőfal. A XVIII. századra a fürdő előcsarnoka már elpusztult, centrális, négyzet alakú magja azonban épen megmaradt.

A budai királyi palota történetét feldolgozó sorozatunkban szemléztük a jelenlegi középkori maradványokat és rajtuk keresztül az épület egykori képét, majd azt a 250 éves periódust, amely alatt a mai palota közvetlen elődje kialakult (1-2). A negyedik részben a második világháborús pusztítástmutattuk be, aztán a 1945-1966 közötti időszakkal foglalkoztunk, majd pedig azt az időszakot jártuk körbe, amikor a királyi és kormányzói központból „Budavári Palota” lett. Tettük mindezt azért is, mert úgy tűnik, hogy a nem is olyan távoli jövőben egy újabb felújítási ciklus veheti kezdetét. Cikksorozatunk befejező részében tehát a budavári palota jövőjével foglalkozunk.

Mik azok a jelek, amik arra utalnak, hogy valóban közeleg a felújítás?

Árulkodó a 2010. április 22-én a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által a Várnegyed komplex fejlesztésére kiírt koncepciópályázat. Bár meglehetősen furcsa mind a két választás közé eső időpont, mind a pályázaton való részvétel feltételeinek szigora, abban biztosak lehetünk, hogyha a háttérben meghúzódó érdekek eljutottak addig a pontig, hogy terveztetni is érdemes a témában, akkor az ügy a pályázat eredménytelensége ellenére sem került le a napirendről.

A budai királyi palota történetét feldolgozó sorozatunkban szemléztük a jelenlegi középkori maradványokat és rajtuk keresztül az épület egykori képét, majd azt a 250 éves periódust, amely alatt a mai palota közvetlen elődje kialakult (1-2). A negyedik részben a második világháborús pusztítást mutattuk be, aztán a 1945-1966 közötti időszakkal foglalkoztunk, most pedig azt az időszakot járjuk körbe, amikor a királyi palotából „Budavári Palota” lett.

A magyar uralkodók hivatalos lakhelyének számító budai királyi palota történelmébe számos szomorú fejezet ékelődik. Mátyás reneszánsz palotája végleg elpusztult a török alól felszabadított Buda visszavételekor. A Habsburgok által építgetett, de tartósan sosem használt, királyi székhely is majdnem hasonló sorsra jutott a második világháború alatt. Az újjáépítés ezúttal azonban nem maradt el. 1949 és 1985 között, a Magyar Népköztársaság egyik legreprezentatívabb beruházásaként az egykori királyi palotából „Budavári Palota” lett. A monarchiára utaló jelzéseket nem csak nevéből tüntették el, de építészeti kiképzéséből is. Az ellentmondásokkal teli tervezési folyamat eredményét mutatjuk be sorozatunk hatodik részében.

A budai királyi palota történetét feldolgozó sorozatunkban szemléztük a jelenlegi középkori maradványokat és rajtuk keresztül az épület egykori képét, majd azt a 250 éves periódust, amely alatt a mai palota közvetlen elődje kialakult (1-2). A negyedik részben a második világháborús pusztítást mutattuk be – most pedig azzal az 1945-1966 közötti időszakkal foglalkozunk, amely a mai kép kialakulásához vezetett.

A királyi palota dunai homlokzata az 1950-es évek elején. Kép: fortepan.hu

1945. február 13-án végleg elhallgattak a fegyverek Budapesten. A több hónapos földalatti élet után az óvóhelyekről előmerészkedő lakosokat borzalmas látvány fogadta. A pusztítás a legdöbbenetesebb méreteket Buda történelmi belvárosában, a Várnegyedben öltötte, és ez alól nem volt kivétel a Hauszmann Alajos tervezte, 1905-ben elkészült, volt királyi palota épülete sem.