budai vár

Egy novemberi kormányhatározat alapján május végéig el kell készíteni a Budai Vár 25 éves fejlesztési stratégiáját a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban. A munka rohamtempóban folyik, de az már most látszik, hogy a kijelölt dátum nem tartható: addigra legfeljebb az stratégia elkészítésére kiírt közbeszerzési eljárásnak lesz eredménye. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mindenkinek maga felé hajlik a keze: az építészek átfogó ingatlanfejlesztési koncepciót és komoly új beruházásokat látnának szívesen, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal pedig a műemléki szakmunkákat tartja elsődlegesnek. Ha záros határidőn belül nem derül egy kézbe a Várral kapcsolatos kompetencia, az eddigi történések tanulságai, például a Nemzeti Galéria esetleges költözésének bejelentése, illetve a Várkert Bazár tervpályázat nélkül, kétéves határidővel időzített helyreállítása alapján valaki biztosan pórul fog járni.

A budai Vár megújításának koordinálásával megbízott miniszteri biztos, Zumbok Ferenc az eddigi koncepcióvázlatok szakmai bírálatára kérte fel a Magyar Urbanisztikai Társaságot (MUT), amely nem volt rest a kapott anyagokat nyilvánosságra hozni saját honlapján. A 2010-es, sikertelennek nyilvánított pályázaton induló KÖZTI, valamint a Zoboki-Demeter és Társai építészirodák pályamunkái mellett így vált olvashatóvá a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) 2006-ban készített szakanyaga, amely még a Vár rendbetételét 2012-re megcélzó, 2004-ben született kormányhatározat gyümölcse. Bár látszólag nem sok történt azóta a Várban, azt érdemes tudni, hogy ennek a kormányhatározatnak köszönhetően indult meg a Mátyás-templom felújítása, a Szent György téri romok rendbetételére pedig forrást is sikerült szerezni – igaz, ez azóta elúszott.

1961. augusztus 20-án, azaz ötven éve nyitotta meg kapuit a Budai Ifjúsági Park a Várkert Bazár épületében. Bár a fokozott igénybevétel kétségtelenül nem tett jót, az Ybl Miklós tervezte, 1879-es átadása óta funkcióját kereső épületegyüttesnek voltaképp az „Ifipark” néhány évtizede a fénykora.

Az elmúlt években újra a közfigyelem fókuszába került a mind lepusztultabb állapotba jutó budavári palota – nemcsak a szakmában, de a városról gondolkodó polgárok között is. A palota építéstörténetéről, illetve az átépítésekről azonban számos közkeletű félreértés kering. Új cikksorozatunkban Kelecsényi Kristóf mutatja be az épületegyüttes történetét a kezdetektől napjainkig. Az első rész a középkori palotával foglalkozik a ma ismert maradványokon keresztül.

Buda 1686-os ostroma, Frans Geffels olajfestménye

Ha állna, képét a prágai Hradzsinnal és a mintájára épített krakkói Wawellel egy lapon mutatnák be az építészettörténeti tankönyvek Európa szerte. Gazdagsága és szépsége már a kortársakat is ámulatba ejtette, azonban sorsa a legtöbb hazai, középkori emlékünkhöz hasonlóan a török hódítás, majd 150 évvel később a visszahódítás során megpecsételődött. Maradványait széthordták és lebontották, helyét beépítették. Egy újabb ostrom kellett hozzá, hogy a magyar királyok ismételten romhalmazzá vált barokk és neobarokk palotája alól, amit lehetett előbányásszanak és bemutassanak a régészek, művészettörténészek és építészek. A budai vár történetével foglalkozó cikksorozatunk első részében megpróbáljuk olvasóink számára összerakni a sok helyen csak „bokáig érő falak” képében megmutatkozó középkori budai királyi palota ma ismert maradványainak összefüggéseit.

Mára halmozottan problematikus helyzetbe került a budai vár: az egykori királyi palota lepusztult és részben alkalmatlan jelenlegi funkciójára, környezete pedig gondos gazdára és új beruházásokra vár. A történetben fordulópontot hozhat a Vagyonkezelő által kiírt pályázat. Zoboki Gáborral, a Zoboki, Demeter és Társaik építésziroda vezetőjével a Várral kapcsolatos elképzeléseiről, terveiről beszélgettünk.

A Budapest egyik fő turisztikai látnivalójának számító Várnegyedben ma is egymást érik a második világháború óta tátongó sebhelyek, a Mária Magdolna-templom rommezejétől a szinte teljesen elpusztult Szent György térig. A Várkert Bazár méltó hasznosítását ugyancsak nem sikerült megoldani. Szorosan e problémákkal összefüggésben kell kezelni olyanokat, amelyekről kevesebb szó esik. A Víziváros déli része ma periférikus terület, valódi funkciók nélkül, mint ahogy a Tabán helyén létrehozott, a tervezett fürdőváros helyett végül is befejezetlenül maradt közpark is óriási lehetőség csupán. A főutcán és a Duna-parton hömpölygő autósforgalom élhetetlenné teszi a környéket, tömegközlekedéssel pedig a Vár igen nehezen megközelíthető. Rendezetlen a két meghatározó budai csomópont, a Moszkva tér és a Déli pályaudvar helyzete is.

A múzeumok éjszakáján mutatkoznak be a világon elsőként írt ki virtuális épületfestő pályázat döntősei a Magyar Nemzeti Galéria homlokzatán. A Visualpower által meghirdetett versengés 12 legjobbját óriás fényerejű projektorokkal vetítik a volt királyi palota homlokzatára.

Három roppant segítőkész kutatóintézeti igazgatón keresztül jutottunk csak be az Akadémia budai fellegvárába. A magyar da Vinci-kód helyett azonban egy kolostort találtunk, ahol a haza élenjáró tudósai a hajdani templomban és a szerzetesi cellák sokat látott falai között pallérozzák elméjüket. A sors iróniája: a budavári klarisszákat II. József épp azért oszlatta fel, mert nem foglalkoztak tudományokkal.

Egykor a klarissza rend három kolostora is a mai Budapest határain belül működött. A papi szemináriummá, majd hosszabb ideig zálogházzá, míg napjainkban az ELTE igazgatási épületévé lett pesti kolostoruk és templomuk történetéről és állapotáról már beszámoltunk. Az óbudairól, tekintve hogy az már a török korban elpusztult, és csekély maradványait csak a hetvenes években tárták fel, nem fogunk beszámolni e sorozat keretein belül. Az elvesztett templomok tematikájába viszont a klarisszák budai kolostora tökéletesen illeszkedik.

A Magyar Kultúra Alapítvány budavári, Szentháromság téri székházában mutatkoznak be a 2009-es Holcim Awards fenntartható építészeti verseny pályaművei. A globális versengés európai fordulója még tavaly magyar sikert hozott: a kontinens legjobbjának a budapesti kormányzati negyed Janesch Péter és a Team0708 által átdolgozott terveit választották. Az európai nyertesek később be is mutatkoztak a fővárosban, most azonban a világ legjobbjaival is találkozhatunk.

A Mária Magdolna-templom évszázadokon keresztül a budai Vár magyar lakosságának fóruma volt. Aztán lett levéltár, I. Ferenc magyar királlyá koronázásának helyszíne, végül a helyőrségé központi temploma. A második világháború után a legenda szerint Rákosi személyes parancsára bontották el sérült maradványait. Elveszett templomainkat bemutató sorozatunk első része.

Kép: Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum      

A 13. században a tatár rombolás után vár épült a Várhegyen, amely már a 13. század második felében a maihoz hasonló felosztásban állt: délen a királyi szálláshely, középen a Nagyboldogasszony temploma (Mátyás-templom), északon pedig a Mária Magdolna-templom. A Boldogasszony templom volt a németajkú, a Mária Magdolna-templom pedig a magyar lakosság temploma. Ekkor a vár északi része a szombati nagyvásároknak helyt adó Szombathely tér volt, amely a mai Bécsi kaputól az Úri utcáig tartott, és beletartozott az evangélikus templom akkor még üres telke is. A tér délnyugati sarkán állt az eleinte egyhajós, majd 1400 körül háromhajósra bővített gótikus templom. Korabeli ábrázolások szerint a tornyot gúlasisak fedte.

Javában zajlik a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) részleges felújítása a budai királyi palota Oroszlános udvarán. A BTM saját finanszírozásában, a főváros támogatásával megvalósuló munkák során nemcsak a homlokzatot tisztítják meg, de megújult a Háború és a Béke bejárat melletti szoborpárja, és új kép vár majd a múzeumba belépőkre is az előcsarnokban.

A budai Várral történteket és nem történteket járja körül a Kortárs Építészeti Központ Tálaló című vitasorozatának második estje, április 16-án, csütörtökön 19 órakor, ismét az Iparművészeti Múzeumban. A Városháza Fórumot körbejáró első alkalomból kiindulva bizton mondhatjuk: izgalmas és a fontos kérdésektől egyáltalán nem visszariadó szócsatának nézünk elébe.