csehország

Aki egyszer találkozott Krištof Kintera munkáival, biztosan felismeri a legközelebbi találkozásnál. Köztéri lámpáit különösen. Kintera képzőművésznek vallja magát, de nem szereti a titulusokat. Ahogy egyébként a címeket sem, amivel az alkotásait azonosítják. Lámpái, installációi, ready-madejei bár sokszor kifejezetten kültérre kívánkoznak, gyakran kerülnek galéria-, kiállítóterekbe, ahol egészen átlényegülnek.

Dolgozott együtt David Černẏvel a cseh uniós elnökség idején elhíresült, majd botrányba fulladt Entrópa projekten, amiről azt mondja, hogy köszönő viszonyban sincs az eredeti tervekkel. Csehországban nemcsak művészként, hanem kurátorként is ismerik. Amióta a Berlinben is működő Jiři Švetska Galéria képviseli, külföldön is keresett művész lett. Kiállított már Tokióban, Rómában, Berlinben, Sydneyben, New Yorkban. Tavaly Jiři Daviddal együtt ő képviselte Csehországot a budapesti Városligeti tavon megrendezett Art on Lake –Művészet a tavon kiállításon. Alkotásai Miami, Boston, New York múzeumi gyűjteményei mellett megtalálhatóak a Ludwig Múzeum gyűjteményében is.

A Brnói Műszaki Egyetem Szépművészeti Karának tervezett létesítményei ideális környezetben épülhetnek fel, ha megvalósul a cseh CHYBIK+KRISTOF Associated Architects iroda koncepciója. A város központjában, jelenleg mégis igen elhanyagolt állapotban található az a park, ahová felépítenék az új oktatási épületeket. A Kraví hora egyébként előkelő környéknek számat, a parkban azonban jelenleg nem túl színvonalas ideiglenes létesítmények találhatók.

Komplexitásával és magas minőségével nyerte el a zsűri bizalmát Anna Marešová terve, amely a jubileumi, 20. Cseh Hallgatói Design Díj első helyezését érdemelte ki. A dologban a legmeglepőbb, hogy szexuális segédeszközökről van szó.

Úszó installáció lehet Prága legújabb fürdője, ami egyszerre innovatív és kozmopolita, mégis kedves és természet-közeli. A design-tanulmány már nemzetközileg is népszerű, reméljük, megvalósul!

Úgy tűnik, a New York-i taxik megújítása a cseh fővárosban is meghozta a kedvet. A Dassault Systėmes and AutoDesign&Styling legalábbis nyílt, nemzetközi pályázatot hirdetett Prága új taxijainak megtervezésére. A 35 év alatti szakmabeli és amatőr indulók munkáit augusztus végéig várják; az első díj 1000, a második 500, a harmadik 300 euró.

Már a harmadik épületét tervezi Prágában a világhírű építész, Richard Meier irodája. A hófehér, minimalista épületeiről híressé vált amerikai mester a kilencvenes években, egy cseh ingatlanfejlesztővel közösen kezdett először dolgozni a cseh fővárosban, legújabb munkája pedig a Skanskával egy LEED Platinum minősítésű irodaház lesz.

A több mint hetven pályázó közül egy holland építésziroda, a Maxwan architects+urbanists nyerte a csehországi Ostrava új kulturális negyedének kialakítására kiírt nemzetközi versengést. A különleges területtel Ostrava a 2015-ös Európa Kulturális Fővárosi címre aspirál. A fejlesztésnek akár döntő szerepe is lehet a címért Plzennel vívott csatában.

Vajon mi jut egy külföldinek eszébe Magyarországról? A gulyás, a Sziget-fesztivál, vagy a lányok? Netán a szalonnázó Tony Curtis? És mi jut eszébe egy magyarnak? Az egységes országarculatban rengeteg lehetőség és feladat rejlik, bár a közép-európai régióban ezt még kevesen fedezték fel. Pedig az „országimázs” alakítása nem kizárólag a kül- és belföldi turisták, hanem az állami szervezetek szempontjából is kritikus pont.

Ha az ember először látja a Crocodile Dundee című filmet, az a szilárd meggyőződés alakul ki benne, hogy az ausztrálok tréfás, agyafúrt, bátor és a természetet kedvelő emberek. Az országimázs akaratlan, de pozitív építésére ezt a példát szokta felhozni Simon Anholt brit kommunikációs szakember, aki a kilencvenes években úttörő szerepet töltött be a „nation branding” meghatározásában. Anholt szerint végeredményben az ország is márka, és eladhatóvá is tehető azzal, hogy egy adott egyénben milyen benyomás, összkép alakul ki róla. Ezt viszont számos tényező befolyásolja, a határátkelő illemhelyétől a taxisofőrökig, és a végeredményt illetően legalább olyan számít a belföldi polgárok véleménye és víziója, mint a külföldi turistáké – mutat rá tanulmányában Papp-Váry Árpád Ferenc, a BKF tanára, a téma hazai szakértője.

Jan Kaplicky túl soknak bizonyult. Az év elején elhunyt építész hiba nyerte meg a prágai Nemzeti Könyvtárra kiírt pályázatot: zöld, lyukacsos pudingra emlékeztető épülete kivívta számos politikus és civil haragját, valahai felépítése pedig egyre kevésbé valószínű. 2009-re azonban, a szó átvitt és szoros értelmében is „fű alatt”, elkészült Prágában egy másik könyvtár, amely megtévesztően szürke külseje ellenére méltán kerülhet be a cseh főváros építészeti nevezetességei közé.

Az új prágai Műszaki Könyvtárnak a homlokzata is árulkodó: a szinte monokróm felületen nagy, fehér számok árulkodnak az épület magasságáról és szélességéről. A feladatot még 2000-ben, pályázaton elnyerő tervezőcsapat, a Projektil Architekti egyszerre kívánt a funkcióhoz méltó, reprezentatív épületet emelni, és megfelelni a könyvtárak iránti mai elvárásoknak, amely sokkal inkább közösségi és kulturális színtérként, semmint a világtól elzárt kincseskamraként kezeli a műfajt. A három föld alatti és hat föld feletti szint kívülről egységes, barátságosan kerekdedre formált tömegként jelenik meg, a földszinten pedig olvasótermek helyett előadó- és kiállítóterem, kávézó és könyvesbolt kapott helyet.

A négy visegrádi ország - Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia - építészetének utóbbi két évtizedét mutatja be a „Visegrádi négyek építészete 1989-2008” című angol nyelvű gyűjtemény, amely a július végén jelent meg Csehországban, és amely október elején a belőle készült kiállítással együtt Magyarországra érkezik. A szerző, Jan Stempel október 4-én, vasárnap 16.00 kezdettel, Budapesten, a Barabás Villában (Budapest-Hegyvidék, XII. Városmajor u. 44.) mutatja be munkáját.