daniel Libeskind

Daniel Libeskind épületeit nem nehéz messziről felismerni: amellett, hogy általában óriásiak, az amerikai sztárépítész feltűnően vonzódik a fémes, csillogó, tükröződő felületekhez. Stúdiójának legújabb projektje, a Keppel Bay luxus-lakókomplexum is a tőle megszokott, látványos stílusban épült fel a világ egyik leggazdagabb államában, Szingapúrban - a gigaberuházás láttán hirtelen hajlamosak lehetünk elfelejteni a gazdasági világválság szókapcsolat értelmét. 

Bár Libeskind művének esztétikájáról ezúttal is végeláthatatlan vitákat lehetne indítani, de az még valószínűbb, hogy a legszigorúbb építészetkritikusok is félretennék a fenntartásaikat, ha akár csak néhány napra cserélhetnének a csillogó, tetőkertekkel, medencékkel, golfpályákkal felszerelt épületegyüttes 1129 lakásának egyik leendő tulajdonosával. 

A szerénytelen „eL Masterpiece” névre keresztelték Daniel Libeskind legújabb munkáját. Az amerikai sztárépítész először tervezett világítótestet, mégpedig az osztrák Zumtobellel közösen. A csillár világítási programja, amelyet Libeskind asztrofizikus fia dolgozott ki, a világegyetem születését meséli el.

Hadtörténeti múzeumot tervezni abban az országban, amely a 20. század leggyűlöltebb hadseregét állította fel - nem mindenki vállalná örömmel ezt a munkát. Daniel Libeskind azonban már sikerrel teljesített egy ugyancsak teljesíthetetlen feladatot ugyanebben az országban, a berlini Zsidó Múzeummal. Amikor 2001-ben elnyerte a megbízást a drezdai Német Hadtörténeti Múzeum 19. századi épületének átalakítására, az építészeti eszközökkel szinte megoldhatatlan ideológiai kérdéseket kellett áthidalnia. 

A helyszín az a német város, amely 1945-ben két éjszaka alatt szinte teljesen megsemmisült a szövetséges bombázásokban – a múzeum épülete egyike a kevés túlélőnek. Hogyan viszonyuljon a tervező a történelem e mementójához? Műtárgyként konzerválja-e az épületet? Libeskind szerint e történeti előzmények után a klasszikus, hagyományos múzeumfelfogás tökéletesen tarthatatlan volt - az érzékeny témák és helyszínek specialistájának is tekinthető amerikai sztárépítész gyökeresen szakított is a kíméletes eszközökkel.

Tízévnyi, minden mozzanatában a nyilvánosság előtt zajló tervezés, késhegyig menő koncepciós viták és sztárépítészek seregének közreműködése után lassan formát ölt, hogyan is fog majd kinézni az újjászületett Világkereskedelmi Központ a New York-i Alsó-Manhattan szívében. A terrortámadás egy évtizedes évfordulójára átadják a helyszín egyik spirituális középpontját, a 9/11 Emlékhelyet. A megemlékezés helyszínét övező építmények közül egy irodatorony már elkészült, a többi létesítmény építése pedig folyamatban van.

A tervek érdekek és ellenérdekek, indulatok és érzelmek, a város és az üzleti szféra, az áldozatok hozzátartozói és az építészvilág törekvéseinek viharában csiszolódtak – az eredmény megítélése pedig éppoly sokféle, mint a keletkezési folyamat mozgatórugói.

Nem is olyan régen még a gyanús üzleti ügyletek és a képeken festői, de elhanyagolt és élhetetlenül koszos sikátorok szinonimája volt a Balkán szó. A délkelet-európai régiót azonban a kontinens egyik potenciális húzórégiójaként tartják számon, hiszen a felzárkózáshoz komoly gazdasági fejlődésre van szükség. Ezt a helyzetet az építészet és a design terén eltérő módon kezelik országonként: akad, ahol neves nyugati mestereket hívnak meg saját európaiságuk bizonyítására, másutt a többezer éves nemzeti múlt sosem létezett emlékeit építik. A balkáni nagyvárosok receptúrái tanulságos, olykor szórakoztató, máskor elborzasztó történetek, amiket érdemes ismerni. Sorozatunkban ezeket mutatjuk be, egy-egy főváros esetében tíz helyi „leg” segítségével.

Belgrád, a Szent Száva templom, a Szerb Nemzeti Könyvtár és a stadion a távolból. Kép: Vlada Marinković, Wikipédia

A Financial Times 2007-ben Belgrádot nevezte meg A jövő délkelet-európai városának – egy cím, amelyet a belgrádi turisztikai és gazdasági hivatalok azóta is büszkén használnak. Nem csoda: alig néhány évvel jártak a Milošević-rezsim bukása után, a városban még a NATO-bombázás romjaival, egy kaotikus és véres demokratikus átalakulás közepén. A politikai helyzet azóta, ha lehet, Koszovó önállósodásával csak bonyolultabb lett, ám a design és az építészet terén Belgrád kétségtelenül vezető szerepre tör a régióban.

Elkészült Daniel Libeskind második távol-keleti projektje, a Hong Kong-i egyetem 2002 óta épülő Run Run Shaw Creative Media Centre nevű oktatási központja. Az épület külső és belső tereit egyaránt a Libeskind-től megszokott - a kritikusok szerint már az unalomig ismételt - éles, átlós vonalak és az asszimetrikus trapézformák határozzák meg.

Ben van Berkel, a holland UNStudio vezetője már korábban megmutatta azt a bútort, amelyet a Sawaya & Moroni designcég számára tervezett. Van Berkel remeke azonban egy komplett sztárépítész-kollekció része csupán, amellyel a cég az idei milánói designvásáron debütált, és olyan neveket sorakoztat fel, mint Dominique Perrault, Zaha Hadid és Daniel Libeskind – utóbbi rögtön kétszer.

Daniel Libeskind: Altair szék

A bajor nagyváros régi zsinagógájának pusztulása közismert történelmi tény: az 1938-as Kristályéjszakán gyújtották fel épületét a náci párt emberei. A leégett és elbontott templom pótlására öt évvel ezelőtt adták át az Európa-szerte pozitív visszhangot keltett „Jákob Sátrát”, a Wandel Hoefer Lorch építésziroda munkáját. Most újabb, ezúttal neológ zsinagóga épülhet a városban, amelyet a Beth Shalom gyülekezet meghívására Daniel Libeskind tervez – mégpedig pontosan azon a helyen, ahol az 1938-ban elpusztított állt.

Nemrég mutatták be Milánó legújabb közintézményének, annak a Kortárs Művészeti Múzeumnak néhány látványtervét, amelyet Daniel Libeskind tervez. A neves, lengyel származású amerikai építész felel a régi milánói vásárváros területének fejlesztési tervéért, amely miatt egyébként magával Silvio Berlusconival is szócsatába keveredett. A potenciájáról hírhedtté vált olasz miniszterelnök korábban viccesnek szánt szexuális célzásokkal illette Libeskind egyik, ide tervezett felhőkarcolóját.

A német Osnabrück város múzeumának adott új szárnyat Daniel Libeskind, aki építészként a Berlini Zsidó Múzeum terveivel debütált. Az osnabrücki Felix Nussbaum-ház tervezésének lehetőségét Libeskind pályázati úton, 1995-ben nyerte el és az 1999-es átadás után tizenkét évvel kibővítette az épületegyüttest egy új szárnnyal. A létesítmény a bővítés révén kapott új előteret, üzletet és az emeleten tanulóközpontot, de a projekt keretében egy előadó- és rendezvénytermet is kialakítottak.