david adjaye

Barack Obama elnök is ott lesz az Afroamerikai Történelem és Kultúra Múzeumának alapkő-letételén, február 22-én. A Washington-emlékmű közelében található telekre egy tervpályázat eredményeként a ghánai származású David Adjaye tervezi az épületet.

Állandó ihlető forrást jelent származási helye a Nagy-Britanniában élő, de Tanzániában született építésznek, David Adjayénak. Az építész nemrég első helyezést ért el a washingtoni Afroamerikai Nemzeti Múzeum tervpályázatán, a napokban pedig afrikai útján készült fotóiból nyílt kiállítás a londoni Design Museumban. Most a 2004-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Wangari Maathaival, és egy fenntartható ruhaneműket gyártó céggel fogott össze a kontinens helyzetének javításáért.

Barcelonai Építészeti Intézet néven kezdte meg működését a gazdag épített örökségéről ismert spanyol nagyváros legújabb intézménye. Nem is akárhol: az ambíciózus programot előtáró, nemzetközileg is meghatározónak ígérkező intézet székhelye Antoni Gaudí egyik leghíresebb palotája, a La Pedrera lesz.

Közös nyilatkozatban ítélik el a világ vezető építészei Károly herceget, aki a kortárs architektúra kritikusaként legutóbb drasztikusan beavatkozott a londoni Chelsea Barracks-fejlesztésbe. A The Sunday Times hasábjain közölt levél aláírói között megtalálható az építészeti Nobelnek számító Pritzker-díj hat kitüntetettje: Zaha Hadid, Frank Gehry, Norman Foster, Renzo Piano, Jacques Herzog és Pierre de Meuron, valamint Jean Nouvel is.

A világhírű indulók közül Nagy-Britannia legtehetségesebb fiatal építésze, David Adjaye nyerte a 2015-ben avatandó washingtoni Afroamerikai Nemzeti Múzeumra kiírt nemzetközi tervpályázatot. A ghánai származású és tanzániai születésű győztes, aki Denverben már gyönyörű kortárs művészeti múzeummal bizonyított, a tradicionális motívumvilágot absztrakt módon megjelenítő, rendkívül izgalmas és erős spirituális töltetű tömböt emel a National Mallon, új ikonnal gazdagítva a fővárost és az USA történelmi emlékhelyeinek sorát.

Washingtonban közzétették annak a hat építészirodának a munkáit, akik az Afroamerikai Történelem Nemzeti Múzeuma pályázatának fináléjába jutottak. Áprilisban dől el , melyik a befutó több egyezést mutató tervek közül; az esélyesek között ott van a nemrég lovagi címe elvesztésével megfenyegetett Sir Norman Foster, a Louvre üvegpiramisáról nevezetes I. M. Pei és az afrikai származású brit ifjonc, David Adjaye is.

Jobbnál jobb indulók közül választja ki a Smithsoninan Institute azt, amelyik felépítheti az afroamerikai történelem és kultúra múzeumát a washingtoni Constitution Avenue-n, az USA történelmi emlékhelyeinek sorában. A listán természetesen afrikai származású építész is szerepel. Az épület körülbelül hasonló méretű lesz, mint az amerikai indiánok néhány éve elkészült múzeuma.

A tavaly kezdődött hagyománynak megfelelően elárverezték a London Design Festival Size and Matter, azaz méret és anyag szekciójában kiállított ideiglenes pavilont. Zaha Hadid után idén a legtehetségesebbnek tartott fiatal brit építész, David Adjaye készített tulipánfából installációt, amelyet 145 250 fontért ütött le az aukcióvezető kalapácsa.

Moszkva a maga útját járja. Fittyet hányva a világ gazdasági és ingatlanpiaci mutatóira, az orosz fővárosban az egeket ostromolják a lakásárak. A kereslet olyan élénk, hogy a hazai és neves külföldi építészek újabb és újabb projektjei mellett már a régi ipari épületeket is lakásokká és intézményekké alakítják át, lépést tartva a nyugati trendekkel is. Felejtsük el Londont, Tokiót és New York-ot: az ingatlanpiac fellegvára ma Moszkva.

Az ellentmondások éppoly jellemzőek az orosz fővárosra ma is, mint a cári időkben. A hivatalos lakosságszám közel 11 millió, a moszkvai Szociológiai Intézet szerint azonban ehhez járul még közel ötmillió, sehol sem nyilvántartott bevándorló, akiknek többsége a volt szovjet utódállamokból, Tádzsikisztánból, Moldovából vagy Ukrajnából érkezett a virágzó orosz fővárosba. Dollármilliárdosból „csak” 25 él a városban – ám ez épp kettővel több, mint amennyien Londont választották lakhelyül. A Vörös tér közelében parkírozó Bentley-k és Rolls-Royce-ok ma már éppannyira nem keltenek feltűnést, mint a távol-keleti vonások a külvárosokban.