A londoni Johnson Banks designstúdió legújabb projektje, az "Arkitypo" láttán valószínűleg minden betűfanatikus kénytelen felsikoltani: a 3D nyomtatással készített ábécé szoborszerű kompozíciói egy-egy jelentős betűtípusból épülnek fel, látványosan megragadva a fontok sajátos struktúráját és elmesélve a történetüket.
Majoros Zita, a belvárosi Printa ötletgazdája és tulajdonosa a betűk és Budapest szerelmese, grafikáiban az utánozhatatlan Budapest-életérzést, a saját, személyes városi történeteinket örökíti meg. A Printa mára a VII. kerület egyik kulturális központjává vált: alkotótér, bemutatótér és találkozóhely egyben. Zita kreatív üzletének termékei, kollekciói és kiállításai hiánypótlóak: a Printában készülnek a város legjobb szitanyomatai, galériájukban neves külföldi grafikusok mutatkozhatnak be a fiatal hazai tervezők mellett, designerekkel közösen készítenek újrahasznosított tárgyakat, műhelyükben szitázni tanulhat bárki - az pedig tényleg csak hab a tortán, hogy náluk ihatjuk a belváros legfinomabb kávéját is.
Zita - aki már nálunk is volt a 7 grafikusa - Szerbiában született, a Képzőművészeti Egyetemen és a MOMÉ-n tanult tervezőgrafikát. Üzlettársával együtt 2009 végén alapították meg a Rumbach Sebestyén utcában működő Printa Akadémiát, az első budapesti concept store-t, ami három kulcsfogalom köré épül: print, ökodesign és tanulás. A multifunkcionális stúdióban nemcsak grafikákat, egyedi ruhakollekciókat, designtárgyakat és printeket árulnak, hanem workshopokat, kiállításokat és szitanyomó-kurzusokat is tartanak, ráadásul időközben a bolt - a hozzáértők szerint Budapest egyik legjobb kávéját kínáló - Várady Tibor barista által működtetett kávézóval is bővült.
Eheti 9 kérdéses interjúnkban Zita sokat mesélt tanulásról és inspirációról, elárulta, hogy mik a Printa titkos tervei, sőt, még azt is, hogy hol és mit iszik legszívesebben szabad szombat estéin!
A Chimera Project a legkülönfélébb művészeti területeket, pozíciókat és ezek újszerű kapcsolódásait kutatja, művészeti inkubátorként pedig arra törekszik, hogy növelje a művészek láthatóságát és támogassa a szcéna hálózatosodását a nemzetközi színtéren is. Megközelítésük interdiszciplináris, a szűken vett művészeti kontextus “white cube” határait kutatja hazai és külföldi kiállítások, nemzetközi kollaborációk, workshopok által. A Chimera-Project PopUp a projekt programjának kibontása egy vagabond kulturális keretben. A PopUp-pal a Chimera eddigi berlini, lipcsei és budapesti projekt alapú rezidenciái után mostantól aktív térteremtőként vesz részt Budapesten: a közelmúltban ugyanis a Madách téri Telepre költöztek.
Idén januárban indult be az Etalon Curiosum hangfal gyártása. A MOMÉ-n is oktató Koós Pál designer kezét és a húsz éve a világ legjobbjai közé tartozó magyar Etalon szakértelmét dicsérő hangfalba a cég saját fejlesztésű, Supradac elektronikája került, amely 2011-ben a francia Diapason zenei folyóirat díját is elnyerte.
Farkas Annát már jó ideje kerülgetjük A 7 grafikusa sorozattal, de nagy büszkeségünkre most végre bemutathatjuk azt a grafikust, aki az ajánlások alapján a hazai szakmai körökben a legnépszerűbbek közé tartozik.
Farkas Anna – anagraphic.hu, facebook.com/anagraphic
Anna 1996-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán diplomázott. Saját stúdióját Anagraphic néven három évre rá alapította meg. 2006-ban többedmagával létrehozta a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságát, amelynek jelenleg is elnökségi tagja. Fő profilja a logók, emblémák, katalógusok és kulturális kiállítások arculatának grafikai tervezése; munkái a legnevesebb hazai és nemzetközi szakmai kiadványokban szerepeltek.
Közeleg február 14-e, a japánok pedig megalkották az abszolút Valentin-napi ajándékot, ami az alkalomhoz illően édességnek látszik, nagyon giccses, elég drága és elég high-tech: az NTT Docomo telefontársaság, a Q-Pot csokigyár és Tadaaki Wakamatsu designer együttműködésnek köszönhetően idén Bálint-napkor a szigetország szerelmes lakói a "Q-Pot" okos csokitelefonnal, vagy csoki-okostelefonnal ajándékozhatják meg egymást.
Január 23-a óta várja bérlőit az InnOffice Közösségi Iroda a Feneketlen tó közelében, amelynek enteriőrjét egy pályázatot követően a 3HomeDesign csapata tervezte meg. Az inspiráló és kreatív co-working azaz közösségi irodában 7-8 ember dolgozhat együtt, a három helyiségben pedig összesen 20-25 fő számára tudnak helyet biztosítani.
Láttunk már wifis szívritmusszabályzót, beköltözött a lakásba a wifis termosztát, a konyhában ott az iPhone-ról vezérelhető kávécsap, a fürdőben a múlt hét óta ott figyel a wifis mosógép, és most hiánypótlásként megérkezett a wifis kandalló. Touchscreen tapizással a távolból belobbantható lángokkal.
Két évvel ezelőtt egy magyar hajóépítő, Juhász György kapott egy telefont a Budapesti Műszaki Egyetemről: egy diplomamunkához kellett hajómakettet készítenie. A terv végül annyira lenyűgözte a szakembert, hogy azonnal felhívta a végzős tervezőt, Réder Ákost: felejtsék el a makettet és építsék meg inkább magát a hajót! Így indult a COMO Yachts története.
Fotó: Besenyei Gergely
Generációk nőttek fel a képregényein és a karikatúráin, nem is meglepő, ha az ország újságolvasó lakosságának a Marabu szó egyáltalán nem a gólyafélék családjába tartozó Leptoptilos crumeniferust, hanem inkább egy rajzolt dodót jelenti. Képregényeket is készít, de saját bevallása szerint igazán a szigorúan szubjektív karikatúrákhoz ért. Ezzel nem is vitatkoznánk: az újságban a Marabu grafika a csattanó amiért odalapozunk, a lényeg a hírek között, vagy ahogy Marabu fogalmaz: a hangulatjavító.
Marabu 1962-ben született, hobbiként kezdett el rajzolgatni az 1980-as években, mivel akkoriban a képregényekre még nem igazán volt vevő. Az első publikált képregénye a szombathelyi Brrr Zseni Dániel TKF diáklapjában jelent meg 1985-ben, 1987-ben a Galaktika oldalain jelentkezett Hörpölin és Hupcihér fantasztikus kalandjaival, a sajtóban rajzai 1988 óta jelennek meg. A rendszerváltás után megnőtt az igény a politikai karikatúrára is, így 1990 óta rendszeresen publikál napilapokban és magazinokban, a legismertebbek a HVG-nek és a Népszabadságnak készített rajzai, de láthattuk munkáit a Hócipőben, a Kreténben, a Krampuszban, a Ludas Matyiban vagy a Népszavában is. Eleinte Sz. L. R. szignóval (Szabó László Róbert) jelentek meg a rajzai, a Marabu művésznevet 1992 óta használja. 2007-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott "képi megjelenítés" kategóriában. 2010-ben három rajzolótársával elindította a Párkocka comic strip oldalt, korábban pedig saját blogját, a Marabu BlogLapot is rendszeresen frissítette.
Eheti 9 kérdéses villáminterjúnk mellé megpróbáltunk minél több képregényt mellékelni, hangulatjavítóként. Illetve nem a rajzolásról, hanem a kedvenc zenéiről és a legfontosabb tapasztalatairól kérdeztük Marabut, aki azt is elárulta, hogy mit kezd majd a hatalmas vagyonával, ha egyszer összegyűjti.
