designed by erick van egeraat

A hamburgi Hafencityben megnyílt Erick van Egeraat legújabb munkája. A tízemeletes Sumatrakontorban ötcsillagos szálloda, irodák, konferenciatermek, apartmanok, üzlethelyiségek és mélygarázs is épült.

November 16-án személyesen Beatrix holland királynő nyitja meg az Assen városában található Drents Múzeum bővítését. Az uralkodót remélhetőleg felkészítik az eseményre, a tájékozatlanokat a helyszínen ugyanis meglepetések érhetik: az Erick van Egeraat tervezte bővítésből ugyanis néhány fűvel és növényekkel beültetett lankán kívül nem sok látszik az utcaszintről.

Persze épp ez volt a cél. Erick van Egeraat stúdiója 2007-ben nemzetközi pályázaton nyerte el a feladatot, koncepciójuk lényege pedig az volt, hogy az 1854-ben alapított, szinte sztereotipikusan vöröstéglás németalföldi épületben működő Drents Múzeum bővítményét minél észrevétlenebből simítsa bele a környező városi szövetbe. A Drenthe tartomány fővárosa, Assen belvárosában álló intézmény sűrűn beépített környéke ugyanis nehezen viselt volna el még egy 2400 négyzetméteres épületet – így az építészek a teljes házat a föld alá bújtatták, egy régi parkoló helyén.

Nemrég adták át a budapesti Városháza Fórumot is tervező holland Erick van Egeraat legújabb épületeit Szibériában. Hanti-Manszijszk városában a 2010-es sakkolimpiának szeptemberben otthont már adó sakk-klub épülete, Szurgutban pedig a város eddigi legkomolyabb bevásárlóközpontja készült el.

Nem aggódik a Városháza Fórum sorsáért, a tervezett új tornyot pedig markáns jelnek tartja és környezetbarát funkciókkal ruházná fel az épületegyüttest tervező holland építész, Erick van Egeraat. A hg.hu-nak azt is elmondta, mi a helyzet a szocsi téli olimpiára tervezett, Oroszország-alakú mesterséges szigettel és más munkáival.

Kép © Designed by Erick van Egeraat

hg.hu: Amikor utoljára találkoztunk, épp csak túl volt a budapesti Városháza Fórum nyilvános bemutatkozásán és az első, ehhez kötődő vitaesten. A mostani alkalomhoz egy komoly változtatás kötődik: a tervekbe illesztett 65 méteres torony.

Erick van Egeraat: Nem nevezném komoly változtatásnak. Már a kezdeti tervvariánsokon, amikor még csak formálgattuk a tömegeket, a régi és új közötti összhangot, megjelent a Deák Ferenc tér felőli sarokra helyezett torony motívuma. A magassági szabályozás azonban nagyon szigorú, és csak maga a város térhet el tőle speciális esetekben. A magasabb torony elhelyezését a tervtanács javasolta. Így a kérés a várostól érkezett, tudnám-e módosítani a tervet. Erre persze igennel válaszoltam, azt mondtam, megvizsgálom, el lehetne-e helyezni egy magasabb tornyot.

A Városháza Fórum tervezését tavaly év végén elnyerő holland építésszel, aki itthon a Dózsa György úti ING-székházzal vált közismertté, az elmúlt hónapokban megfordult a világ: számos adósságot felhalmozó budapesti irodáját bezárni volt kénytelen, majd csődvédelmet kért rotterdami központú cége ellen is. Az új néven, részben a régi stábbal tovább dolgozó Erick van Egeraat nemrég Magyarországon járt, és az Iparművészeti Múzeumban először vett részt nyilvános vitán a Városháza Fórumról. A hg.hu ezt követően kérdezte munkájáról, a gazdasági válság és az építészet összefüggéseiről és természetesen a budapesti helyzetről.

hg.hu: Az elmúlt években elveszített néhány komoly megbízást és pályázatot úgy Magyarországon, mint külföldön. Mit gondol, mi vezetett ehhez?

Erick van Egeraat: Talán viccesen hangzik, amit erre válaszolok, pedig komolyan gondolom. Huszonnégy éves koromban kezdtem el építészként dolgozni, és az első öt-tíz évemben többé-kevésbé megnyertem minden pályázatot. Úgy, hogy közben utálom a pályázatokat. Olyanok, mint a szerencsejáték: ráfordítasz egy csomó időt, energiát, és lehet, hogy hiába, mert a zsűrinek rossz napja van, nem bírják a képed, akármi. Ráadásul ebben az időben meg is építettük minden egyes tervemet, amitől eléggé furcsa nevem lett a szakmában. Néhány kollégám egyenesen azt tanácsolta: „Hagyd ezt abba, mert mindenki azt gondolja majd, hogy túl sokat tudsz. Jobban tennéd, ha néha veszítenél is.” És igazuk volt. Nem építhetsz meg mindent, amit tervezel, mert az egyszerűen nem reális. Ez végül is egyfajta út az önmérséklethez, annak elfogadásához, hogy nem minden dolog feltétlenül jó, ami eszembe jut.