Az emlékművek építése zavaros, átmeneti korunk legnehezebb művészi feladatai közé tartozik – dacára annak, hogy az emlékállítás ősidők óta az emberi kultúra része. És bár mindez hatványozottan igaz Magyarországra, a hazai építészet legújabb sikere épp ezen a téren született. Három magyar építészhallgató, a Budapesti Műszaki Egyetemen tanuló Acsády Zsombor és Bánáti Csaba, valamint a glasgow-i Mackintosh School of Architecture diákja, Dankházi András első helyezést ért el a University of North Carolina at Charlotte (UNCC) által kiírt nemzetközi pályázaton, az amerikai rabszolgaság emlékművének témájában.

"Te is tudod, hamarosan vége a télnek. Lassan egy éve annak, hogy itt lakunk a törpéknél, és mivel olyan jól éreztük itt magunkat (...), arra gondoltunk, hogy köszönetünk és elismerésünk jeléül egy emlékművet állítunk nekik." "Emlékművet? És mit fog ábrázolni?" "Természetesen egy törpét." (Tony Wolf: Mesél az erdő az állatokról, törpékről)
Az elmúlt évtizedekben az emlékműállítás hagyományos módjai megkérdőjeleződtek - még azokban az országokban is, ahol nem annyira vitatott az egyes korszakok megítélése, mint Közép-Európában. A változásnak csak a hősiességtől és az örökkévalótól az emberi felé tartó iránya belátható; formáiban, konkrét megjelenéseiben beláthatatlan és nem egy esetben fájdalmas. Klasszikus, sokat idézett példa a vietnami háború veteránjainak emlékműve, amelynek pályázatát egy kínai származású, fiatal szobrásznő, Maya Lin nyerte meg, ám absztrakt munkáját maguk a veteránok oly hevesen bírálták, hogy nem messze tőle egy hagyományos, figurális szobrot is állítani kellett. Húsz-egynéhány évvel később ez a történet megismétlődött Budapesten, az 1956-os emlékművel. Az ábrázolás mikéntje mellett ma nem egy esetben vitatott az is: szükséges és lehet-e egyáltalán emlékművet állítani? A második világháborúban meggyilkolt európai zsidók berlini emlékműve Peter Eisenman nemzetközi pályázaton győztes munkája alapján épült meg. Az absztrakt, nagy méreténél és változatos jellegénél fogva mégis élményszerű mű megfogantatásától heves kritikák tárgya. Van, aki a létét is megkérdőjelezi: lehet-e több millió embernek egyetlen, mégoly központi helyszínen is emlékművet állítani? Ez diskurzus voltaképp az emlékműállítás részeként értelmezhető, amennyiben lényege az emlék életben tartása – mint ez történik például az iraki civilek emlékművének esetében, amelyről 2003 óta folyik a vita az interneten.