Ha nem is híresül el a legjobb James Bond-filmként, a november 13-án a magyarországi mozikba kerülő Quantum of Solace, azaz A Quantum csendje egy különleges szempontból biztosan emlékezetes marad. Igaz, ez a aspektus leginkább a fanatikus Bond-fanokat vagy a építészet ínyenc rajongóit érdekelheti, azt pedig nem tudni, e két csoportnak mekkora a közös halmaza. A film svájci rendezője, Marc Forster ugyanis szokatlanul nagy hangsúlyt fektetett a színvonalas kortárs építészet prezentálására. Apropó: miért is robbanak fel mindig a legszebb épületek a Bond-filmekben?
„Legalább olyan rossz, mint a Beatles-t hallgatni füldugók nélkül” – humorizál a brit kémek legkémebbje, James Bond az 1964-es Goldfingerben (melynek címszereplője egyébként egy magyar származású építész után kapta nevét). A liverpooli banda akkoriban a csúcsokat ostromolja; Bond aranyköpése jól jellemzi azt a pökhendi irtózást, amellyel a brit középosztály viselkedett a beat-nemzedék irányában. Mindez különösen annak a fényében érdekes, hogy a Bond-filmek többségének alapvetően kétféle helyszíne van: a történelmi város, ódon házfalaival és tetőivel, illetve a legújabb kortárs design jegyeit magán viselő villa.
