erőmű

Városi meseország egy elhagyott gyártelepből – nagy kihívást jelentő feladat, amelyet a fiatal európai tervezők erős mezőnyében magyar építészeknek sikerült legjobban megoldani. Magyar csapat munkája bizonyult a legjobbnak az EUROPAN nemzetközi építészeti-városépítészeti tervpályázat szegedi helyszínére készült koncepciók között – példátlan siker a díj történetében, amely ráadásul szinte egyöntetűen elnyerte a Klaus Kada vezette nemzetközi zsűri tetszését. A terv egyelőre nagyvonalú koncepció, az építészek azonban remélik, hogy szükség szerint jobban kidolgozva akár segíthet a létesítményt újrahasznosító befektető megtalálásában is. 

Az AMK+ Stúdió tagjai Álmos Gergely, Mezey Tamás és Kun Tamás, a húszas éveik végén járó építészmérnökök, akik kollégista koruk óta dolgoznak együtt. Nem újoncok a tervpályázatok terén, hiszen több versenyen is megmérettették magukat, mostani sikerük azonban kiemelkedik az eredmények sorából. Január 20-án Szegeden a terveket bemutató kiállítás nyílik, ahol kerekasztalon vitatják meg az érdekeltek a további hasznosítás lehetőségét.A csapat szóvivőjét, Kun Tamást faggattuk a siker titkáról és arról, mennyit lendíthet egy ilyen elismerés egy fiatal tervezőcsapat karrierjén.

Alapjaiban kérdőjeleződött meg a londoni Battersea Power Station felújítása és a környék beépítése, miután kiderült: a jelenlegi gazdasági helyzetben a tulajdonos ingatlanfejlesztő nem képes állni az 1,621 milliárd fontra rúgó költségeket. A közelmúltban számos tervvariáns látott napvilágot az épületre vonatkozóan, amely sorra váltották ki a városlakók vagy az építészkritikusok haragját. Az 1930-as és ötvenes évek között épült, valójában két szimmetrikus erőműből álló Battersea London egyik ikonikus építménye, szerepelt többek közt a Beatles Help! című filmjében is.

Philippe Starck, a francia design prófétája nemrég az elitista formatervezés haláláról beszélt, és következtetésének érvényessége a nemzetközi sztárépítészetre is kiterjeszthető. A globális gazdasági válság csak felgyorsítja a minden téren egyre erőteljesebben érezhető szemléletváltást. Több jel arra mutat, hogy bizonyos régiók kivételével leáldozik a keveseket érintő, extravagáns és gyakran önkényes tervezői gesztusok kora, és helyét fokozatosan átveszi a visszafogottabb, gyakorlatias és humanista design, amely viszont sokaknak hozhat jobb életminőséget a mindennapokban. Az ésszerűség és a szolidaritás jegyében a megújuló energiaforrások között az emberi test is bevetésre kerül, az épületek kizöldülnek, a technológia a természet szolgálatába áll, a jövő nagyszabású fejlesztései pedig a sivatagot és a világűrt célozzák meg.

Emberközeli, fenntartható, közösségi: a futurisztikusnak tetsző, ugyanakkor működőképes vívmányokat elnézve ezek lesznek a következő évek meghatározó értékei, de az új mértékletesség nem jelent esztétikai szürkeséget, sőt. Az önmagában is figyelemreméltó, környezeti-társadalmi-kulturális tényezőkre érzékeny innováció különleges formákat ölt, jönnek a köztéri ivóvízesések, a szaharai naperőműves-tengervizes üvegházak és az urbánus jéghegyek, miközben épül a világ első földalatti focistadionja, mobil csillagvárosa és turisztikai űrrepülőtere.