Osztrák építésziroda, az Atelier Thomas Puchner tervezheti az észtországi Tallinn új zenei- és balettiskoláját. Puchneréknek ez az elmúlt évben már a második sikerült nemzetközi pályázaton: nemrég a Sinfonia Varsovia Orchestra új székhelyére kiírt lengyel pályázaton arattak győzelmet, ráadásul ott is egy hasonló, a középkori zártkerteket idéző tervvel.
A Bjarke Ingels Group (BIG) építészirodát kérte fel az észt főváros, Tallin az új városháza megtervezésére. A világszerte ismert műhely, amely Dánia legismertebbjei közé tartozik, történetének egyik legjelentősebb feladatát kapja ezzel, de az új épület természetesen az észt fővárosban is meghatározó jelentőségű lesz. A nyertes tervből kiviláglik, hogy mind az építészek, mind a döntnökök tisztában voltak a munka szimbolikus voltával.
Az ötletpályázatot, amelynek eredményeképp a döntés megszületett, a városvezetés az Észt Építészek Uniójával közösen szervezte. A 28 ezer négyzetméteres új épületre kiírt versengésre 81 terv érkezett; a kiválasztott kilenc finalista szakmai zsűrinek prezentálta terveit, amely anonim szavazással döntött a végeredményről. A bizottságban ott ült Tallin és Riga főépítésze, a város képviselője, Tarald Lundevall norvég és Peter Wilson német építészek, valamint több észt szakember. A nyertes pályamű jutalma 500 ezer észt korona (8,83 millió forint).
Újra és újra felvetődik Magyarországon egy önálló építésügyi kormányszerv létrehozásának igénye. Legutóbb a tervbeszolgáltatást előíró kormányzati rendelet ellen szervezett tüntetésen fogalmazták meg követelésként a szervezők, az épp azokban a napokban bekövetkezett kormányváltás azonban nem igazolta be reményeiket: a GDP-nek a válság ellenére is legnagyobb hányadát jelentő építőipar továbbra is a Nemzeti Gazdasági és Fejlesztési Minisztérium főosztályaként működik. Nincs ez mindenütt így a környező országokban.
Szlovákiában például működik Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium; minderről azonban leginkább annak kapcsán tudósított a magyar sajtó, hogy vezetője, Marian Janusek a minap korrupciós vádak miatt leköszönt posztjáról. Az Európai Unióhoz a legutóbbi két ütemben csatlakozott országok közül többen is problémás lehet ez a helyzet: a regionális fejlesztési programok miatt óriási mennyiségű uniós támogatás áramlik a költségvetésekbe, amelyet nem mindig tudnak megfelelő módon kezelni – lásd például a korrupciós ügyek miatt szankciókkal sújtott Bulgária esetét.
Észtországtól Szlovéniáig: az egykor a kommunista blokkhoz tartozó, ma kivétel nélkül az Európai Unió sorait gyarapító országok építészeti terméséből válogattunk, tíz kiemelkedő építészirodát szemezve ki. A vasfüggöny bizonyos értelemben ma is létezik: hasonló problémákkal kellett szembesülnie észt és horvát, cseh és magyar építésznek, kritikusnak és polgárnak az elmúlt két évtized építészeti történelmében. Az ingatlancápák és politika uralta kelet-közép-európai valóságban azonban így is akad példa világszínvonalú architektúrára - csak meg kell találni.
A skála, amelyből válogatni lehet, ma már szerencsére bőséges; a szelekcióban a Mies van der Rohe-díj selejtezője, valamint két budapesti rendezvény: a Generace+ cseh építészeti kiállítás, illetve a Gödörben látható Emerging Identities EAST! című vándortárlat volt segítségünkre. Mint azt Dietmar Steiner, a bécsi Architekturzentrum Wien igazgatója a minap az utóbbi rendezvény záróbeszélgetésén megjegyezte: a „posztkommunista” országok építészeinek fiatalabb generációja bámulatos sebességgel zárkózott fel a nyugati színvonalhoz, és ma már nemzeti jegyekről nem is, inkább csak lokális jellemzőkről beszélhetünk.
