feilden clegg bradley studios

Úgy tűnik, egy integrált tudásközpontról nemcsak a hazai építészek asszociálnak a méhkaptárra. Már készen áll, a nagyközönség előtt pedig idén júliusban nyit meg a pécsi Tudásközpont brit druszája, a The Hive (Kaptár) névre keresztelt létesítmény, a Worcesteri Egyetem és Worcester város tudásközpontja. Az épületben, amely szándékosan lett különösen karakteres megjelenésű, integrálták az egyetemet és a várost kiszolgáló funkciókat: az egyetemi könyvtár mellett megyei archívum, helytörténeti központ, illetve a megyei régészeti szolgálat irodái is itt kaptak helyet.

A tömegformálás célja vállaltan a feltűnéskeltés; a már önmagukban is látványos, a Malverns dombjai és a hajdani Királyi Worcesteri Kerámiaműhely égetőkemencéi ihlette formákat a bevállalós tervezők aranyszínben csillogó rézötvözet-lapokkal burkolták.

Minden tevékenységét beszünteti az észak-afrikai országban a brit Feilden Clegg Bradley Studios, a napokban zajló tüntetések vérbe fojtása és a Kadhafi-rezsim elleni tiltakozásul. A építésziroda, amely 2008-ban nyerte el a brit díjat egy cambridge-i lakóparkért, többek közt Tripoli egy részének rendezési tervén dolgozott – tudtuk meg Balázs László építésztől, az iroda munkatársától.

A korábban bejelentett négy regionális győztes közül a britanniai Leeds büszkesége, a Broadcasting Place nevű tornyot választotta 2010 legjobb magasépületének a Council on Tall Buildings and Urban Habitat (CTBUH) nevű szakmai szervezet. A nagy esélyesnek tartott Burj Khalifának pedig kitaláltak egy vigaszdíjat: megkapta az első alkalommal kiosztott „Global Icon” elismerést.

A Royal Institute of British Architects (RIBA) nemrég közzétette 2010-es díjazottjainak sorát: 93 belföldi és kilenc külhoni épületet ismertek el. A RIBA elismerései nem csak azért érdemelnek figyelmet, mert odaítélőjük Európa legnagyobb presztízsű építészeti intézményei közé tartozik, hanem azért is, mert a díjazottak széles skálája jól leképezi, hol is tart ma a brit építészet. Márpedig a boldog Britannia ma is Európa első számú építészexportőre - és nehogy azt higgyük, hogy csak a nyelv miatt.

Igaz: a kilencvenes években a skandináv országok és Hollandia az innováció tekintetében kétségtelenül elhódították a pálmát a „fontolva haladás” mintaképéül szolgáló Britanniától. Az elmúlt évtizedben feltűnt és immár világszerte ismert fiatal tehetségek azonban, mint Thomas Heatherwick, David Adjaye vagy Ken Shuttleworth, bizonyítják, hogy él a hatvanas évek avantgárdjának öröksége, és hogy a lassan kiöregedő nagy nevekkel nem vész ki a fantázia a brit építészetből. Az egyedi életművet építgető fiatal sztárok mellett a biztos minőséget hozó, közepes méretű irodák pedig megteremtik azt a hátteret, amire a minőségi építészpolitika kialakításához és persze a közönség hathatós vélemény- és ízlésformálásához szükség van. 

Júniusban vitatja meg az UNESCO, az ENSZ örökségvédelmi szervezete, megfosztja-e a britanniai Bath városát 22 éve viselt világörökségi címétől. A római eredetű fürdőváros egyike annak a mindössze két településnek, amelynek teljes területe világörökségi védelem alá esik – a másik Velence. Az UNESCO illetékeseit nemcsak az elmúlt évek igénytelen, a környezet értékeit figyelmen kívül hagyó fejlesztései háborítják fel Bath-ban, de egy tervezett gigantikus, 2200 lakást tartalmazó városrész is.

Világhírű építészeket megelőzve, nem kis meglepetésre egy négyszáz otthonból álló cambridge-i lakóprojekt lett az év legjobb brit építészeti alkotása, vagyis az idei Stirling-díj elismertje. Az Accordia névre keresztelt, három kevésbé ismert iroda tervezte fejlesztés a zsűri szerint a maga műfajában a legmagasabb minőséget képviseli. Az október 11-én, szombat este tartott díjkiosztón több speciális elismerést is kiosztottak.