gerő lászló

A budai királyi palota történetét feldolgozó sorozatunkban szemléztük a jelenlegi középkori maradványokat és rajtuk keresztül az épület egykori képét, majd azt a 250 éves periódust, amely alatt a mai palota közvetlen elődje kialakult (1-2). A negyedik részben a második világháborús pusztítást mutattuk be, aztán a 1945-1966 közötti időszakkal foglalkoztunk, most pedig azt az időszakot járjuk körbe, amikor a királyi palotából „Budavári Palota” lett.

A magyar uralkodók hivatalos lakhelyének számító budai királyi palota történelmébe számos szomorú fejezet ékelődik. Mátyás reneszánsz palotája végleg elpusztult a török alól felszabadított Buda visszavételekor. A Habsburgok által építgetett, de tartósan sosem használt, királyi székhely is majdnem hasonló sorsra jutott a második világháború alatt. Az újjáépítés ezúttal azonban nem maradt el. 1949 és 1985 között, a Magyar Népköztársaság egyik legreprezentatívabb beruházásaként az egykori királyi palotából „Budavári Palota” lett. A monarchiára utaló jelzéseket nem csak nevéből tüntették el, de építészeti kiképzéséből is. Az ellentmondásokkal teli tervezési folyamat eredményét mutatjuk be sorozatunk hatodik részében.

A budai királyi palota történetét feldolgozó sorozatunkban szemléztük a jelenlegi középkori maradványokat és rajtuk keresztül az épület egykori képét, majd azt a 250 éves periódust, amely alatt a mai palota közvetlen elődje kialakult (1-2). A negyedik részben a második világháborús pusztítást mutattuk be – most pedig azzal az 1945-1966 közötti időszakkal foglalkozunk, amely a mai kép kialakulásához vezetett.

A királyi palota dunai homlokzata az 1950-es évek elején. Kép: fortepan.hu

1945. február 13-án végleg elhallgattak a fegyverek Budapesten. A több hónapos földalatti élet után az óvóhelyekről előmerészkedő lakosokat borzalmas látvány fogadta. A pusztítás a legdöbbenetesebb méreteket Buda történelmi belvárosában, a Várnegyedben öltötte, és ez alól nem volt kivétel a Hauszmann Alajos tervezte, 1905-ben elkészült, volt királyi palota épülete sem.

Az elmúlt években újra a közfigyelem fókuszába került a mind lepusztultabb állapotba jutó budavári palota – nemcsak a szakmában, de a városról gondolkodó polgárok között is. A palota építéstörténetéről, illetve az átépítésekről azonban számos közkeletű félreértés kering. Új cikksorozatunkban Kelecsényi Kristóf mutatja be az épületegyüttes történetét a kezdetektől napjainkig. Az első rész a középkori palotával foglalkozik a ma ismert maradványokon keresztül.

Buda 1686-os ostroma, Frans Geffels olajfestménye

Ha állna, képét a prágai Hradzsinnal és a mintájára épített krakkói Wawellel egy lapon mutatnák be az építészettörténeti tankönyvek Európa szerte. Gazdagsága és szépsége már a kortársakat is ámulatba ejtette, azonban sorsa a legtöbb hazai, középkori emlékünkhöz hasonlóan a török hódítás, majd 150 évvel később a visszahódítás során megpecsételődött. Maradványait széthordták és lebontották, helyét beépítették. Egy újabb ostrom kellett hozzá, hogy a magyar királyok ismételten romhalmazzá vált barokk és neobarokk palotája alól, amit lehetett előbányásszanak és bemutassanak a régészek, művészettörténészek és építészek. A budai vár történetével foglalkozó cikksorozatunk első részében megpróbáljuk olvasóink számára összerakni a sok helyen csak „bokáig érő falak” képében megmutatkozó középkori budai királyi palota ma ismert maradványainak összefüggéseit.