Budapest belvárosának a 70-es évekbeli metróépítések óta csaknem változatlan utcái-terei (sőt: főútvonalai) 35-40 év eltelte után egyre gyorsuló tempóban kívánják behozni a lemeradást, amely nemcsak a konkurens közép-európai városokhoz, de saját potenciáljukhoz képest is egyre szembetűnőbbé válik. Az egymás nyakára hágó projektek közül az első fecskének, a jól beazonosítható, ütős „Főutca”-névre hallgató közterületi rehabilitációnak a közepén maradt azonban egy fájó pont, ahol a közérdeknek álcázott közlekedésszervezési kérdések egyelőre derékba törték a fejlesztés lendületét. A Belvárost 2x3 sávban, kelet-nyugati irányban szétvágó, agglomerációs jelentőségű közúti csatornának továbbra is abszolút elsőbbsége van a Kecskeméti utca – Petőfi Sándor utcai helyi, városi jelentőségű vonallal szemben.
Jelenleg egyre hangosabb a sajtó a Ferenciek tere átépítésétől, de a hírekben a tények vágyakkal keverednek, a rövid- és hosszú távú intézkedések közötti fontos különbség elsikkad. Nézzük tehát meg, pontosan milyen műszaki, forgalomtechnikai és városépítészeti vonatkozásai vannak a tervezett beavatkozásnak, mindez mit kínál és milyen áron?
