
A 20. század második felének leghíresebb magyar építésze.
Az egyetlen, aki vitathatatlanul nemzetközi rangot szerzett.
Természeténél és érdeklődésénél fogva korán a modernista dogmák újragondolására kényszerült, és a hetvenes évektől egyre inkább szembekerült az állam és a hivatalos építészkörök által támogatott irányvonallal.
Ennek ellenére ebben az időszakban születtek legmaradandóbb művei, köztük az 1988-ban született, 1991-ben felszentelt paksi Szentlélek-templom, amely a rendszerváltás szimbólumává vált.
Munkái messze kimagasodnak a nevéhez köthető magyar organikus iskola átlagából, amelynek máig legfontosabb alakja maradt.
Szilárd politikai nézeteit sosem tagadta. Elfogadta, hogy ez a rendszerváltás követő jobboldali politika kulcsfigurájává tette, hiszen ezzel párhuzamosan, a határon túli magyar területeken zajló munkájával egyfajta nemzeti szimbólummá is vált. Annak ellenére, hogy a magyar építészeti közélet egyre megosztottabbá lett az elmúlt két évtizedben, nem hátrált és nem egyezkedett, megalkuvást nem ismerő személyisége talán nem is tette volna lehetővé.
Művészete, nem függetlenül közéleti szerepvállalásától, az elmúlt húsz évben folyamatos viták tárgya volt, és még sokáig az is lesz.
Ettől függetlenül, Makovecz Imre a 20. század második felének leghíresebb magyar építésze. Reméljük, képesek leszünk méltón emlékezni rá.
Béke poraira.
