Ha nincs pénzünk sajátra, beköltözhetnénk valaki más üresen álló lakásába – egy független, nonprofit ügynökség közvetítésével. Ez a lényege a Habitat for Humanity és a Városkutatás Kft. szociális lakásügynökségekre kidolgozott modelljének, amely betöltené az önkormányzati bérlakások és a saját tulajdonú ingatlanok között tátongó piaci rést, és nemcsak a devizahitellel küzdő családoknak jelentene megoldást, de a saját lakásuk fenntartására képtelen kis jövedelműeknek, vagy épp a munkalehetőség miatt lakóhelyet változtatóknak is. Összességében több tízezer embert érinthet, ha sikerül megbízható hosszú távú megoldást kidolgozni; ez a közeljövőben eldől.

Sümeghy György, a Habitat for Humanity vezetője a novemberi lakhatási konferencián
A lakhatási szegénység nem új keletű probléma Magyarországon, de kétségtelen, hogy a közfigyelem az elmúlt néhány évben terelődött rá, elsősorban két okból. Az egyik az otthontalanná válók egyre növekvő száma, akiknek problémájával egyre radikálisabb és nem feltétlenül célravezető eszközökkel próbálnak szembeszállni az önkormányzatok. A másik a devizahitelezés és -törlesztés bedőlése, amely családok ezreinek lakhatását sodorta veszélybe. Ez ellen több kormányzati intézkedéssel próbáltak tenni, a véglegesen lakásukat vesztettek egy része Ócsán, egy mintatelepen kaphat új otthont. A kiemelt két csoport miatt azonban egy köztük elhelyezkedő széles rétegről elterelődött a figyelem. Pedig ezeket az embereket is fenyegeti a lakhatási szegénység, a nyugdíjastól, aki nem képes fizeti az emelkedő rezsit, a kényszerből ingázó és munkásszálláson alvó bejáróig, a nem megfelelő körülmények között szorongó nagycsaládig – ráadásul az ő szempontjukból megnyugtató hosszú távú megoldás egyelőre nem körvonalazódott.