hatvani ádám

Május ötödikén 19 órakor a budapesti romkocsmákat bemutató fotósorozat nyílik a Szimpla kertben. A megnyitóval összekötve kerekasztal-beszélgetés is lesz. A rendezvényt a romkocsmak.hu szervezi.

A Kortárs Építészeti Központ szervezésében megrendezett Látszóbeton Szimpózium egyik legfontosabb üzenete akár ilyen egyszerűen is megfogalmazható. A betonban rejlő építészeti lehetőségeket, a beton, mint anyag megformálásában megmutatkozó rendkívüli változatosságot, építészeti és technikai lehetőséget a Szimpózium előadói több szakma szempontjából mutatták be. A Szimpózium előadásai három tematikus blokkba rendeződtek: az első blokkban hazai és külföldi építészek beszéltek betonnal kapcsolatos munkáikról, a második blokk a tervezés és a kivitelezés egyes szempontjait tárgyalta, míg a harmadik blokk a beton határterületeire (tájépítészet, képzőművészet, dizájn) fókuszált egy-egy előadás erejéig.

Tadao Ando múzeumépülete

Nyitóelőadásában Hatvani Ádám építész (Sporaarchitects) fontos eszmei megállapításokat tett a látszóbetonnal kapcsolatban. Megállapításaiban a beton építészeti alkalmazásának miértjeire hívta fel a figyelmet. Előadásában bemutatta, hogy a betonban rejlő sokféleség egy-egy aspektusának kiemelése milyen konkrét építészeti eredményekhez vezet. Tadao Ando puritán felületei, Rudy Ricciotti szövetszerű struktúrái, Zaha Hadid térgörbéi mind egyazon anyag kifejeződései. Míg Tadao Ando épületeinek a tektonikus jelszerűséget, az építés technológiáján alapuló szigorú arányrendszert és a felület technikai minőségét és egyfajta „csendjét” adja a beton, addig Zaha Hadid esetében a felület kérdése másodlagos: a beton, mint önthető anyag elsősorban azt a lehetőséget nyújtja, amellyel szinte bármilyen geometria és kompozíció megvalósítható, az anyagot elválaszthatatlan szimbiózisban hozzárendelve az absztrakt művészeti koncepcióhoz. Ahogy Hatvani fogalmazott: „a beton maga a folyékony anyag: öntésével új forma keletkezik”.

Lényegében elkészült a szerkezet a négyes metró vonalának azon a két állomásán, amely a legizgalmasabb belső terekkel várja majd az utasokat és a kortárs építészet iránt érdeklődőket. Ez persze legkorábban 2014-2015 táján történhet meg, legalábbis a Főpolgármesteri Hivatal legutóbbi állásfoglalása értelmében. Akik nem akarnak még hosszú éveket várni, azoknak most megmutatjuk a Fővám téren készült legújabb fotókat.

A Közgáz Ybl Miklós tervezte épülete a 4-es metró állomásának bevilágítójából nézve.

A helyszínen két éve, 2008 novemberében jártunk utoljára – a különleges szerkezet már akkor is roppant izgalmas látványt nyújtott. Azóta nemcsak a villamosmegállóként is szolgáló aluljáró és a felszín rendezése készült el a Dévényi és Társa építésziroda munkájának eredményeként, de szerkezetkész állapotba került a sporaarchitects tervezte metróállomás is. (A 4-es metró generáltervezője egyébként a Palatium Stúdió – arról, hogyan alakult ki az együttműködés, ld. korábbi interjúnkat a sporaarchitects építészeivel.)

A közterekről szóló cikkünk előző részében általános, némileg idealista és naiv elmélkedésein túl egyfajta összkép kialakítása kedvéért nem érdektelen áttekinteni az elmúlt tíz év magyarországi eredményeit.

1. A Millenáris, a Gödör és az Erzsébet tér

Az Erzsébet téri Gödör Klub 2002-ben. Fotó: Firka Stúdió

Ha a legsikeresebb projektekkel akarjuk kezdeni a sort, feltétlenül a Millenáris Park (tájépítész: Új Irány Csoport, 2001) és az Erzsébet téri Gödör (építész: Firka Stúdió, tájépítész: Balogh Péter István, Bogner Zsuzsanna, Sándor Tamás, 2002) jut először eszünkbe. Voltaképpen mind a két helyszínen rehabilitációra került sor - egy felszámolt ipari üzem és egy meg nem épült színház helyén jöhettek létre olyan alkotások, amelyek a maguk idejében forradalminak tűnő megoldásokkal lepték meg a nagyközönséget és a szakmát egyaránt.

Közös lónak túros a háta… De vajon tényleg ennek kell meghatározni a köztereinkhez való viszonyunkat? Nem túl meglepő gondolat: a város durván lecsontozva házakból és a köztük lévő üres területekből, utcákból, terekből áll. Árnyalják még a képet a városi zöldek, ezeket parkoknak hívjuk. A házakat még csak-csak értjük, de mit kezdjünk a közöttük lévő térrel, amit - szintén leegyszerűsítve - köztérnek nevezhetünk? Ha ezek csupán negatív terek a várost alkotó házak pozitív formái között, miért is kell foglalkoznunk velük? Egyáltalán: mit jelent ma nekünk az, hogy köztér?

A városi léptékű építészet mindig is kiemelt figyelemmel fordult a városi szabad terek, a közhasználatú terek felé, hiszen azok a szűken vett hasznossági funkcióik mellett meghatározó helyszínei az emberek találkozásának, a kereskedelemnek, a reprezentációnak, a népünnepélyeknek, a pihenésnek. Minden korban megtaláljuk azt a törekvést, hogy e tereket egy-egy város művészi igényességgel alakítsa ki - gondoljunk egy római fórumra, a középkori városházák előtti térre, egy 19. századi sugárútra vagy egy felvonulási térre.

A tematika, az általánosítás és a játék kedvéért legyünk előbb pesszimisták, hogy később optimisták lehessünk! Rosszkedvűen indul a következő évtized építészeti szempontból, ha az előző eredményeit nézzük. Az ugyanis szép nyugodtan eltelt: a magyar építészet nem sok vizet zavart a világban. Igazi ötletek, innováció nélkül teljesített, legjobb pillanataiban éppen érintette azt a szintet, ahonnan egyáltalán van miről beszélni építészet kapcsán. Ha úszóverseny volna, azt mondhatnánk: nyolcas pálya a selejtezőben. Aki valamennyire is ismeri a világ építészeti színvonalát, meg fogja erősíteni, hogy megint begyűjtöttünk egy tízéves lemaradást, de most nem a „fejlett nyugathoz”, hanem egyszerűen a szomszédokhoz, például Horvátországhoz vagy Szlovéniához képest.

„Magyarország nem külföld”: a már-már legendás kiszólás egy egyeztetésen hangzott el, külföldi példák emlegetése kapcsán. A többféleképpen is értelmezhető mondat eleinte viccesnek tűnt, de mára önbeteljesítő jóslattá vált. Pontos helyzetképet ad: Magyarország tényleg nem külföld, de csak fejben nem az, valójában minden lehetőség régen adott. Lehetne tárgyalni az ország építészeti produktumát önmagához viszonyítva is, de nem ez történt eddig? Be kellene látni, ez a kibúvó nem létezik.

A negyedik meetup új helyszínen várja az érdeklődőket, a KINO Szent István körúti épülete ad otthont a havonta megrendezésre kerülő design előadóestnek. A MOME line a január 29-i meetup alkalmával is fiatal tervezőket, alkotókat hív meg, hogy egy 8 perces prezentációval betekintést nyerhessünk a munkájukba, az előadások után pedig a közönség kérdezhet, vitatkozhat az elhangzottakról. A soron következő Design Meetup előadásai után pedig Fülöp József a MOMÉ-ról az egyetem mesterképzéseit mutatja be. Az előadókat és a részletes programot ld. alább.

Utcabútor, graffiti, újságospavilon, alkalmi díszítés – a köztereken tűnő művészi megnyilvánulás a legváltozatosabb formákat öltheti. Valami azonban mindenképp közös: az észrevétel, az értelmezés, nem egy esetben a használat iránti vágy kifejeződése. De szükségessé teszi-e ez az igény a művészetet a városi térben? Ezt a kérdést feszegetik a következő BudapestBerlinSzalon alkalmával a beszélgetőpartnerek, akik egytől egyig a budapesti közterek át- és újraformálásával foglalkoznak.

Utcabútor, graffiti, újságospavilon, alkalmi díszítés – a köztereken tűnő művészi megnyilvánulás a legváltozatosabb formákat öltheti. Valami azonban mindenképp közös: az észrevétel, az értelmezés, nem egy esetben a használat iránti vágy kifejeződése. De szükségessé teszi-e ez az igény a művészetet a városi térben? Ezt a kérdést feszegetik a következő BudapestBerlinSzalon alkalmával a beszélgetőpartnerek, akik egytől egyig a budapesti közterek át- és újraformálásával foglalkoznak.