Szerencsésebb időkben a nagyvárosok arculatának kialakulását egységes elvek segítették, ezek következetes végigvitelére alapított intézményekkel. Pesten a 19. század elején a József nádor vezette Szépítő Bizottmány, a század második felére egyesült Budapesten pedig a napjainkban annyiszor emlegetett Fővárosi Közmunkák Tanácsa őrködött a városképi harmónia felett. Az eredmény ma is lenyűgöző: a budai alagút bejáratának tetejéről a Dunán átfeszülő Lánchídon áttekintve bontakozik ki például annak a várost rendező tengelynek a képe, amely mentén a Pest középkori városfalától északra kiépülő új városrész kialakulhatott. E tengelyt a méretei miatt bazilikaként emlegetett lipótvárosi plébániatemplom monumentális toronypárja koronázza. A Lánchíd pesti oldalán születő városrész kereskedelmi központjában, az akkori Kirakodó téren (korábban Rakpiacnak, majd Ferenc József térnek nevezték, napjainkban pedig Roosevelt térnek hívják) és környékén felépülő paloták páratlanul egységes városképpé formálódtak.
E korszak kimagasló építésze kétségtelenül az Itáliában tanult Hild József (1789-1867), hiszen nagyrészt az ő munkásságához köthető Pest klasszicista városképének kialakulása. Gazdag pályafutása során Hild Pesten és Budán 917 építési engedély iránti kérelmet nyújtott be. A Kirakodó téren és a környező utcákban a legtöbb épületet is ő tervezte.
