Mégpedig a közismert svájci építészduó, Jacques Herzog és Pierre de Meuron közreműködésével. A 19. századi, a brit kolónia emlékét idéző épület átalakítása 2014-re készülhet el. Az építésziroda korábban, 2008-ban már prezentált egy tervet, ám azt a helyi hatóság kissé eltúlzottnak találta.
Egy hároméves folyamat zárult le – és egy még hosszabb vette kezdetét Hongkongban, ahol kihirdették a Nyugat-Kowloon nevű városrész tervezésére hirdetett pályázat végeredményét. A nyertes a Foster + Partners lett. A világ egyik legismertebb építésze ezzel a Hongkong Bank épületének 1986-os elkészülte után újabb lehetőséget kap a metropolisz arculatának alakítására.
Az exkluzív márkák egyre nagyobb figyelmet fordítanak a növekvő kínai luxuspiacra, ahol évről évre többen mondhatják magukat milliomosnak. A Hermés kínai elit márkája, a Shang Xia nemrég egy egészen szürreális üzletet nyitott Hongkongban, ahol szirmokhoz hasonlító, fura képződmények borítják a falakat és a mennyezetet.
Nemrég bejelentették, hogy Terence Riley lesz a vezető kurátora 4. Shenzhen & Hongkong Építészeti és Urbanisztikai Biennálénak. Riley amellett, hogy alapító tagja a K/R Építészeti Stúdiónak, több neves múzeum (a New York-i Museum of Modern Art, Miami Art Museum vagy a madridi Reina Sofia Museum of Art) átépítésénél, illetve bővítésénél is vezető szerepet játszott.
A történelmi belvárosok határába behúzódó, vagy épp a helyükre emelt paneltelepek; a kiskereskedelmet elsorvasztó bevásárlóközpontok; a túlzottan autócentrikus fejlesztések; a zöldterületek beépítése, az élhetetlen alvóvárosok kialakítása... A 20. század jócskán kínál példát az elhibázott városfejlesztési kísérletekre, nagyszerűnek ígérkező, de csődöt mondott ötletekre. És mintha mégsem tudnánk tanulni más hibájából...
Tours Alliaud, Nanterre, Párizs. Kép: wikipédia
A 20. század első évtizedeiben az építészet alapelvei, célja és eszköztára forradalmi változáson esett át. Az új lázában égő modernisták úgy gondolták: érdemes valamit kezdeni a történelmi városok szűk, sikátoros, egészségtelen beépítésével is. A legismertebb példa erre a jobbító szándékra a svájci származású Le Corbusier 1922-ben bemutatott híres "kortárs városa", amely Párizs sűrűn lakott történelmi negyedeinek nagy részét hatalmas, szellősen elhelyezett toronyházakkal helyettesítette volna. Az ötletet sem Corbu, sem a szakma nagyobb része sem gondolta soha komolyan, a benne alkalmazott részletmegoldások: a közlekedési útvonalak szintbeli elkülönítése, a zöldfelületbe ültetett, közösségi helyiségeket tartalmazó lakótornyok azonban nagy hatással voltak a következő évtizedek városépítészetére.
Unikális építészeti képződmény, vagy maga a nagyvárosi pokol? A hongkongi Kowloon Walled City a világ legsűrűbben lakott, bármiféle építész részvétele nélkül felépített területei közé tartozott évtizedekig. A Szárnyas Fejvadász hangulatát idéző városrészt a kilencvenes években lebontották, ma egy park terül el a helyén. A 12. Velencei Építészeti Biennále hongkongi kiállítása a különleges képződményre emlékezik.
Kowloon Walled City a kilencvenes évek elején. Kép: venicebiennale.hk
A fallal körülzárt város története az első ezredforduló környékére, a Song-dinasztia idejére vezethető vissza, amikor katonai őrposztot hoztak létre a területen. A 19. században apró erődöt hoztak létre itt, amely akkor tett szert stratégiai jelentőségre, amikor Hongkong szomszédos szigetét 1842-ben Nagy-Britanniához csatolták. A szárazföldi Kína, megvédendő pozícióit, fallal vette körbe a több száz katonát befogadó erődöt. Bár 1899-ben a brit birodalom a környező földek 99 esztendős bérleti jogát is megszerezte, a fallal körülvett erőd kínai territórium maradt. A britek azonban ezt nem nézték jó szemmel, és egyszerűen elfoglalták.
Méghozzá a nemzetközi építészvilág egy nagyágyúja, az idei velencei építészeti biennále Arany Oroszlán-díjával elismert Rem Koolhaas és az OMA segítségével. A holland iroda néhány nappal ezelőtt mutatta be a terveket és egy videót, amelyek Hongkong Nyugat-Kowloon nevű városrészének kulturális negyeddé fejlesztését célozzák meg.
Néhány nappal ezelőtt bombaként robbant a kínai központi devizahivatal vezetőjének bejelentése, amely szerint az ázsiai ország megelőzte Japánt, és immár a világ második legnagyobb gazdasága. Tény, hogy Kínát kevéssé viselte meg a globális ingatlanválság, és egyre inkább beigazolni látszik azokat a jóslatokat, hogy az Amerikának jutó 20. század után a következő, a 21. Kínáé lesz. Igaz, egyre többen tartanak egy, az állami kézben levő gazdaságot megrengető újabb ingatlanpiaci válságtól is. Cikkünkben néhány jellegzetes jelenséget gyűjtöttünk össze ahhoz a folyamathoz kapcsolódóan, ahogyan Mao Ce-tung elnyomásban élő, szegény Kínája a világ meghatározó gazdasági központjává vált.
Pagodák helyett felhőkarcolók
A jó termésért szóló imák csarnoka a Mennyei béke templomában, 15. század, Peking. Kép: wikipédia
A kínai építészet több ezer éves tradíciói egészen a 20. század elejéig meghatározóak voltak nemcsak a mai Kína, de Korea, Vietnam, Japán és Tajvan területén is. Ez a helyi anyagok és hagyományos építési eljárások használata mellett olyan általános jegyekkel teszi könnyen felismerhetővé az épületeket, mint a tengelyes szimmetria, a belső udvaros felépítés, az egyes helyiségek funkcióját leképező, hierarchikus beosztás, vagy a vertikális tömegképzés (természetesen a vallási célú épületek, elsősorban a pagodák kivételével). A második világháborút követően azonban az erőltetett urbanizáció számos hagyományos épület bontásával járt: a maximum három szintet lehetővé tevő, hagyományos metódusokat kiszorították az Európából és Amerikából átvett építési eljárások. A tradicionális kézműves munka, az asztalosság és a kőművesség ma már csak az eldugott vidékeken, a falvakban jellemző.
Május utolsó hétvégéjén rendezték meg a harmadik nemzetközi Hong Kong Art Fairt. A 29 országból 155 galériát felvonultató vásár a legrangosabb kortárs képzőművészeti seregszemlének számít Ázsiában. A világ egyik vezető pénzügyi és kereskedelmi központjának számító egykori brit gyarmat most a kontinens kulturális centruma kíván lenni.
Hong Kong Art Fair 2010 - a bejárat mellett álló szobrok. Xiao Yu: Who cares whose seed it is? It’s my pregnancy! No.12. 2008. és Jianjun Xi: Big Ben, 2009-2010.
Megérkezve a Hong Kong Convention and Exhibition Centre emeletére, az első művek, amelyeket a vásárra érkező látogató megpillantott, az Xiao Yu szobra volt, amely az amerikai szabadságszobrot mutatja áldott állapotban, illetve Jianjun Xi fából épült megdőlt Big Benje, amelynek belsejében egy gramofon szól érthetetlen ordibálást hallatva. Utólag visszagondolva, mintha ezek a szobrok adták volna meg az eladó művek tematikáját: deformált nyugat?
Továbbra is a londoni West End a világ legdrágább irodapiaca, évi átlag 1458 euró/négyzetméter bérleti díjjal. – derül ki a CB Richard Ellis (CBRE) legfrissebb kutatásából. Hongkong üzleti negyede a második helyre drágult, megelőzve Tokió belső kerületeit. Mumbai a negyedik, Moszkva az ötödik a sorban, Budapest nem került be a 176 irodapiacot vizsgáló kutatás első 50 legdrágább városa közé.
