Philippe Starck, a francia design prófétája nemrég az elitista formatervezés haláláról beszélt, és következtetésének érvényessége a nemzetközi sztárépítészetre is kiterjeszthető. A globális gazdasági válság csak felgyorsítja a minden téren egyre erőteljesebben érezhető szemléletváltást. Több jel arra mutat, hogy bizonyos régiók kivételével leáldozik a keveseket érintő, extravagáns és gyakran önkényes tervezői gesztusok kora, és helyét fokozatosan átveszi a visszafogottabb, gyakorlatias és humanista design, amely viszont sokaknak hozhat jobb életminőséget a mindennapokban. Az ésszerűség és a szolidaritás jegyében a megújuló energiaforrások között az emberi test is bevetésre kerül, az épületek kizöldülnek, a technológia a természet szolgálatába áll, a jövő nagyszabású fejlesztései pedig a sivatagot és a világűrt célozzák meg.
Emberközeli, fenntartható, közösségi: a futurisztikusnak tetsző, ugyanakkor működőképes vívmányokat elnézve ezek lesznek a következő évek meghatározó értékei, de az új mértékletesség nem jelent esztétikai szürkeséget, sőt. Az önmagában is figyelemreméltó, környezeti-társadalmi-kulturális tényezőkre érzékeny innováció különleges formákat ölt, jönnek a köztéri ivóvízesések, a szaharai naperőműves-tengervizes üvegházak és az urbánus jéghegyek, miközben épül a világ első földalatti focistadionja, mobil csillagvárosa és turisztikai űrrepülőtere.
