i. m. pei

A piramis az emberiség történetének legősibb építészeti szimbólumai közé tartozik, és évezredek óta a maradandóság, sőt, az örökkévalóság szimbóluma. Bár a 20. század nem éppen hosszútávú gondolkodása miatt marad meg emlékezetünkben, a piramis mint épületforma épp az elmúlt fél évszázadban jött újra divatba, sőt: népszerűsége átível az ezredfordulón. Megnéztük, melyek azok a funkciók, épületek, amiket az örökkévalóság látszatával ruházunk fel.

A legismertebb történeti piramisok az egyiptomi Gízában és a mexikói Chichen Itzában. Kép: wikipédia

Hogy hol épült a legtöbb piramis? Még csak véletlenül sem Közép-Amerikában vagy Egyiptomban: a műfaj igazi újkori otthona a lehetőségek és a túlzások hazája, az Egyesült Államok. De találkozhatunk piramis-formával a világ számos táján, számos funkcióban, családi háztól a bevásárlóközpontig – sőt, a magyar fővárosban is áll egy piramis formájú autókereskedés. Az alábbi tíz példa kiválogatásánál igyekeztünk funkcionálisan, illetve az építészeti és történeti jelentőséget tekintve is reprezentatív listát összeállítani.

Egyetlen építészként a Louvre üvegpiramisával világhírűvé vált, és 1990-es nyugdíjba vonulása óta is aktívan dolgozó I. M. Pei került be abba a listába, amelyen a Slate magazin a 80 legbefolyásosabb, 80. életévét betöltött közszereplőt sorolja fel. A lajstromnak két magyar származású szereplője van, a 4. helyezett George Soros és a 70. helyre szorult, Nobel-díjas Elie Wiesel személyében.

A 92 esztendős Ieoh Ming Pei a Royal Gold Medal 2010-es kitüntetettje. A Brit Építészek Szövetsége által évente adományozott elismerést személyesen a királynő nyújtja majd át a kínai születésű, amerikai mesternek, akinek legismertebb munkái közé tartozik a Louvre rekonstrukciója és bővítése, a washingtoni Nemzeti Galéria bővítése és a katari Iszlám Művészeti Múzeum.

Az 1978-ban elkészült épületről, amelyet a Louvre üvegpiramisáról híressé lett kínai-amerikai építész, Ieoh Ming Pei tervezett, négy éve potyognak a márványtáblák. A Washington legfontosabb sugárútján fekvő épületet azóta zöld biztonsági kerítés öleli. A szerkezeti hiba kijavítása akár 85 millió dollárjába is kerülhet az intézménynek.

Jóváhagyta a Keresztény Tudomány protestáns felekezet keresetét Washington városa, így az egyház elbonthatja 1971-ben emelt, a Fehér Háztól nem messze álló templomát – annak ellenére, hogy azt 2007 decemberében védetté nyilvánították. A csata még nincs lejátszva, mivel a National Trust for Historic Preservation korábban bejelentette: mindent megtesz a brutalista építészet ritka emlékének számító templom megmentéséért, amelyet abban az irodában terveztek, ahol a Louvre üvegpiramisát is.

Javában zajlanak az ünnepségek a világ legnépszerűbb múzeumában: a párizsi Louvre nagyszabású bővítése, középpontjában az azóta igazi ikonná vált piramissal, épp húsz esztendeje, 1989 tavaszán nyílt meg a nagyközönség előtt. A világ legfiatalabb, mégis a legismertebbek közé tartozó piramisa sokak szerint a megbízó Francois Mitterrand fáraó-komplexusának köszönhető, mások okkult jelentést gyanítanak mögötte. Dan Brown nagy sikerű könyvének kapcsán még az is elterjedt: a piramis valójában Krisztus tanítványa, Mária Magdolna sírhelyét rejti. A valóság azonban ennél sokkal érdekesebb.

Mikor és ki építette?
Egyiptomi rokonaihoz hasonlóan a Louvre üvegpiramisának megrendelőjét is hatalma tette képessé a piramis emelésére. A Louvre felújítására és bővítésére 1983-ban Francois Mitterrand államfő adott megbízást, aki nemcsak politikai gesztusokkal óhajtotta magát beírni országának történelmébe. Az általa indított, 15 milliárd frank összértékű „Grand Projects” keretében számos nagyléptékű kulturális beruházás zajlott le Párizsban a La Défense Diadalívétől a Bastille-operaházon át a Francia Nemzeti Könyvtárig. 

Washingtonban közzétették annak a hat építészirodának a munkáit, akik az Afroamerikai Történelem Nemzeti Múzeuma pályázatának fináléjába jutottak. Áprilisban dől el , melyik a befutó több egyezést mutató tervek közül; az esélyesek között ott van a nemrég lovagi címe elvesztésével megfenyegetett Sir Norman Foster, a Louvre üvegpiramisáról nevezetes I. M. Pei és az afrikai származású brit ifjonc, David Adjaye is.

Az Egyesült Államok kormányának felelős minisztériuma közzétette annak a négy építészirodának a nevét, amelyek bekerültek az ország új britanniai követségére kiírt pályázat döntőjébe. A kizárólag amerikai cégeknek meghirdetett verseny végén a KieranTimberlake, a Morphosis Architects, a Pei Cobb Freed & Partners és a Richard Meier & Partners méri össze tudását. Az impozáns lista rácáfolni látszik a londoniak félelmére, miszerint az USA Berlinhez és Bagdadhoz hasonlóan újabb csúf és erődszerű követséget telepítene a városba.

Jobbnál jobb indulók közül választja ki a Smithsoninan Institute azt, amelyik felépítheti az afroamerikai történelem és kultúra múzeumát a washingtoni Constitution Avenue-n, az USA történelmi emlékhelyeinek sorában. A listán természetesen afrikai származású építész is szerepel. Az épület körülbelül hasonló méretű lesz, mint az amerikai indiánok néhány éve elkészült múzeuma.

Az amerikai építészvilág krémje mérkőzik meg az Egyesült Államok új londoni nagykövetségének tervezéséért. A feladat nemcsak presztízsértékű, de igen jövedelmező is, mert a Temze déli részén, a brit nemzetbiztonsági hivataltól nem messze felépítendő épületre 275 millió fontot szánnak. A brit kedélyeket azonban tovább borzolja, hogy ottani irodák legfeljebb részfeladatok tervezésében vehetnek részt, az amerikaiak ugyanis nem szándékoznak külföldieket bevonni.