internet

Névjegykártyáján annyi áll: “just google bad ass mother fucker”. Nem graffitis, de írt már lézerrel felhőkarcolókra, nem hacker, de ő indította az “occupy the internet” mozgalmat, zavarba hozta a világ legnagyobb repülőtéri biztonsági szolgálatait és a Google-nak is magyarázkodnia kellett miatta. Evan Roth képzőművész az internet és a nyílt forráskódú kultúra rajongója, aki szigorúan szórakoztató műveit a galériák közönségének és a számítógép előtt munkaidőben unatkozó millióknak készíti. Roth néhány nappal ezelőtt a Kitchen Budapest meghívására Budapesten járt, és kortárs gengszter-gyorstalpaló kurzusán többek között megmutatta, hogy hogyan hamisíthatunk könnyen és gyorsan Google Street View autót, interjúnkban pedig elmesélte, miért tartja ijesztőnek az amerikai internettörvényeket és miért nem akart soha igazi firkász lenni.

Evan, akit az urbánus művészetek rajongói leginkább nagyszabású lézer tag projektjéről ismerhetnek, a Kitchen Budapest fejlesztőlabor Storytelling rendezvénysorozatának meghívására érkezett Budapestre. Az első blikkre konszolidált értelmiségi rappernek tűnő Evan hip-hop számokkal, youtube videókkal, válogatott animált gifekkel és válogatott csínytevésekkel fűszerezett prezentációjában a művészet és a hackelés összefüggésein keresztül mutatta be legfontosabb projektjeit, a diplomamunkaként készített graffiti-rendszertantól a New York-i Museum of Modern Art állandó gyűjteményébe került alkotásaiig.

Egy apró londoni designstúdióban született meg Olly, a robot, aki az online aktivitásunkat figyelve illatokkal kommunikál. Hogy ne legyen magányos, gyorsan kapott egy barátnőt is: Mollyt, aki még haverjánál is kedvesebb: tőle cukrot kapunk minden egyes alkalommal, ha egy közösségi oldalon virtuális üzenetünk érkezik! De hogyan működnek a webrobotok?

Néhány évvel ezelőtt még sci-fi-be illőnek tűnt, az okostelefonok elterjedésével azonban már egyre ismertebb technológiának számít az augmented reality, azaz a kiterjesztett valóság. Ma, amikor már az alsósok is kamerás, GPS-képes mobilt kérnek - és kapnak - karácsonyra, minden feltétel adott ahhoz, hogy tömegek kezdjék el használni a korszakalkotónak tartott rendszert, aminek lényege, hogy összekapcsolja a digitális világot a valósággal. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy a mobiltelefonunk kameráját “szemüvegként” használva (vagy akár a high-tech új generációs autó szélvédőkön) az élő képen olyan, háromdimenziós hatású információkat jeleníthetünk meg, amelyek csak a virtuális világban léteznek - nem is kérdés, hogy a technológiában hatalmas lehetőségek rejlenek.

fent: A Mercedes legújabb fejlesztése, a DICE augmented reality szélvédő-koncepció

A QR-kódok hirtelen felívelő, majd lassan lejtmenetbe váltó karrierjéhez (amiről korábban hosszabb cikket is írtunk) hasonlóan az augmented reality esetében is egyre inkább az a kérdés: meg tudjuk-e találni azokat a formákat és célokat, amelyek miatt valóban igény lesz erre az eszközre, vagy az újdonság varázsának elmúltával céltalan látványossággá és üres reklámfogássá válik majd? Érdemes-e megkeresnünk, letöltenünk és telepítenünk az AR-alkalmazást, végül beszkennelni egy kódot, ha az erőfeszítéseinkért cserébe csak a kávéscsészénk körül korcsolyázó rajzfilmfigurákat kapunk (mint a Starbucks kávézólánc legutóbbi karácsonyi kampányában), vagy találhatunk valóban hasznos új tartalmakat is a virtuális világban?

Frusztrál a Facebook? Nem vagy vele egyedül - a médiaművészek azonban stílszerűen fejezik ki az utálatukat: Laimonas Zakas görög designer Glitchr nevű projektjében a legnépszerűbb közösségi oldalakon felmerülő hibajeleket, bugokat alakítja művészeti alkotássá. A Glitchr facebookos rajongói oldalán például bármelyik linkre kattintva random unicode karakterek vagy elromlott, megsokszorozott oldal-elemek jelennek meg látványos formában, a kaotikus tumblr mikroblogról már nem is beszélve...

A férfidivat-blogokkal foglalkozó cikkünk óta figyelemmel követjük a három legnépszerűbb férfidivat-bloggert, akiktől csak ezen a héten számos újdonságról értesültünk. Többek között a Smizedivat oldaláról ma azt tudtuk meg, hogy a svéd üzletlánc, a H&M különleges alkalmazással bővítette webes felületét.

Mindenki ott van, aki él és mozog a szólásszabadságért küzdők közül az „Internet, szabadon” (Internet at Liberty) konferencián, amelyet a Közép-európai Egyetem (CEU) és a Google szervezett.

Egyre többen használják az internetet a vásárlás előtti tájékozódásra, vagy akár a termék kiválasztására, így már a kereskedőhöz határozott elképzelésekkel érkeznek. A kereskedő megtalálásában pedig az internet szintén nagy segítséget nyújthat.

Ehhez fejlesztett ki egy hasznos oldalt a magas minőségű csaptelepeket gyártó Hansgrohe magyarországi vállalata. A Kereskedő kereső segít megtalálni a legközelebbi boltot, ahol megvásárolhatók a gyártó fürdőszobai és konyhai csaptelepei, zuhanyfejei, zuhanyszettei, valamint a legújabb Hansgrohe és Axor termékek. A nagyítható térképpel ellátott oldalon megtalálható a kiindulási pont és a kiválasztott kereskedő közötti távolság, és pontos útvonalterv, valamint a kereskedők elérhetőségei.

A munka és a magánélet szétválasztása nem könnyű feladat, hacsak nem valami internet-, telefon- és térerő-mentes 8-16:30h helyen toljuk, ahonnét legkésőbb 5-kor hazazavarnak, és a munkát annak jellegéből adódóan esélyünk sincs hazavinni.

Eric Fischer rendhagyó és ambíciózus projektje szubjektív várostérképeket rajzol fel a két legnagyobb fotómegosztó oldal, a Flickr és a Picasa feltöltött és geotagelt fényképei alapján. Fischer Flickr-oldalán már több mint száz város térképe látható – többek között Budapesté is, ld. lent. A készítő egyébként a városközpontban készített és elhelyezett képek száma alapján rangsorolta a városokat; Budapest ezen a listán a 21.

Méghozzá nem is akármilyenbe: a New York-i Museum of Modern Art építészeti és formatervezési osztálya fogadta gyűjteménybe a közismert szimbólumot. Hogy miért? Mert a kurátorok úgy vélik, az évszázadok óta használt jelkép jelenlegi formája és jelentése, Ray Tomlinson 1971-es munkája, a szó szoros értelmében „design”: egy mindennapi szükséglet, probléma elegáns és gazdaságos megoldása. A múzeum gesztusa egyben a „design” fogalom jelentésváltozását is leképezi, hiszen az írásjellel nem tárgyat, hanem egy szimbólumot gyűjteményeztek.