janáky istván

Kiderül a FUGÁ-ban a héten. Emellett bemutatkozik a Karták könyve az elmúlt öt év ICOMOS-díjas helyreállításairól, lesz előadás az Ibériai-félsziget építészetéről, jazztörténet, zöldtetők és komolyzene.

2010 tavaszán indult meg az egykori Petőfi Művelődési Ház felújítása és bővítése Hódmezővásárhelyen. Az 1948-50 között készült épület, idősebb Janáky István és Jánossy György műve a második világháborút követően néhány évig virágzó modern magyar építészet egyik remeke. Az érzékeny felújításról az eredeti tervező két fia gondoskodik. Bár a munkálatok tudomásunk szerint lassan befejeződnek, igényes grafikai kivitelük miatt a terveket is fontosnak tartjuk bemutatni.

Hétfőn az építkezések és a régészet kapcsolatát, kedden Sólymos Sándort a dekonstruktivista építészetről, szerdán az ingatlanfejlesztések legjobbjait ismerhetjük meg a FUGÁ-ban.

Bár kormányzati szándéknak nem látni nyomát, az mind nyilvánvalóbb, hogy a budai volt királyi palota felújítását nem sokáig lehet halogatni. A mai formáját nagyjából hétszáz év alatt elnyert épületegyüttes a török hódítás előtt, majd rövid közjátékokkal a 18. századtól a második világháborúig javarészt az ország irányításának (a Habsburg-időszakban egyértelműen szimbolikus) központjaként szolgált, azóta pedig nemzeti kultúránk és történelmünk néhány fontos intézményének adott helyet. (Ma még megnevezése is nehézkes; az egyszerűség kedvéért a Palota szót használom majd.) Funkcióváltásáról e kevés helyen talán nem érdemes vitát indítani. Annak hogyanjáról a gondolatébresztés szintjén tán igen – várhatóan ugyanis ez a kérdés kapja majd a legkevesebb figyelmet a jövőben.

Buda városa Hartmann Schedel Nürnbergi világkrónikájában. Kép: btm.hu

A Palota jelenlegi képét a második világháború után megkezdődött régészeti feltárások, helyreállítások és átépítések eredményeként a nyolcvanas évekre nyerte el. Mint az közismert, a háború előtt nagyjából fél évszázadig fennálló állapot az Ybl és Hauszmann munkája nyomán megszületett, részben a barokk maradványait is őrző homlokzatokkal, valamint a századfordulós magyar iparművészet remekeit tartalmazó belsőkkel szinte teljesen megsemmisült. Ma az egykori enteriőrök csekély maradványai, töredékei lelhetők fel itt-ott – nem is feltétlenül az eredeti helyszínen. A Palota állapotát viszont gazdagította a háború után feltárt, dokumentált és látogathatóvá tett számos középkori maradvány, valamint a rekonstruált középkori erődítés, amelynek bemutatásához felszámolták a hauszmanni palotakertet. Eltűnt számos csatlakozó épület, tereket és udvarokat szüntettek meg, teljes homlokzatok épültek újjá, a szecessziósnak érzett és hiányzó belső tere miatt kárhoztatott régi helyébe új kupola került. Az enteriőrök a hetvenes-nyolcvanas évek esztétikai nívóját tükrözik.