Nagy titkok rejtőznek a budapesti palotanegyed elfeledett házai mögött: a Bródy Sándor utca 10. szám alatt, a Nemzeti Múzeum szomszédságában luxus magánszállás és művészszalon készül, amelyet kevesen ismernek... Egy porlepte 19. századi palota és egy csapat külföldi művész és üzletember fantáziájából még Budapesten is csodák születhetnek.

Egy délután véletlenül pillantottam meg a Nemzeti Múzeum mellett, ezt a palotát. Már igencsak megviselte az idő. Egykor még talán világosak voltak a falak, mostanra rátapadt a sűrű fekete pesti por, itt-ott már a vakolat is hullik. De rossz állapota ellenére is feltűnt gyönyörű rokokó díszeivel, hatalmas sötét ablakaival, az ablak feletti kitárt szárnyú bagollyal. Az ajtót nyitva találtam, ezért úgy döntöttem, bemegyek. Széles lépcsőház, stukkódíszek, szoborfülkék a falon, szemben kis négyszögletes udvar. Az udvaron egy óriási festményt veszek észre: egy csapat alulöltözött férfi és nő egymást tépve nyújtózkodik a kép közepén álló piros miniruhát viselő Éva almájáért. A festmény Ludo Thiriez munkája, mint később megtudom. Az angol menedzser elmeséli, hogy ez magánterület: korábban nyolc helyi és nemzetközi művész műterme volt itt, jelenleg egy privát szálló és művészeti szalon kialakításán dolgoznak. Kifelé menet az ajtó mellet elolvasom: Brody House. Magánszállás.