Generációk nőttek fel a képregényein és a karikatúráin, nem is meglepő, ha az ország újságolvasó lakosságának a Marabu szó egyáltalán nem a gólyafélék családjába tartozó Leptoptilos crumeniferust, hanem inkább egy rajzolt dodót jelenti. Képregényeket is készít, de saját bevallása szerint igazán a szigorúan szubjektív karikatúrákhoz ért. Ezzel nem is vitatkoznánk: az újságban a Marabu grafika a csattanó amiért odalapozunk, a lényeg a hírek között, vagy ahogy Marabu fogalmaz: a hangulatjavító.
Marabu 1962-ben született, hobbiként kezdett el rajzolgatni az 1980-as években, mivel akkoriban a képregényekre még nem igazán volt vevő. Az első publikált képregénye a szombathelyi Brrr Zseni Dániel TKF diáklapjában jelent meg 1985-ben, 1987-ben a Galaktika oldalain jelentkezett Hörpölin és Hupcihér fantasztikus kalandjaival, a sajtóban rajzai 1988 óta jelennek meg. A rendszerváltás után megnőtt az igény a politikai karikatúrára is, így 1990 óta rendszeresen publikál napilapokban és magazinokban, a legismertebbek a HVG-nek és a Népszabadságnak készített rajzai, de láthattuk munkáit a Hócipőben, a Kreténben, a Krampuszban, a Ludas Matyiban vagy a Népszavában is. Eleinte Sz. L. R. szignóval (Szabó László Róbert) jelentek meg a rajzai, a Marabu művésznevet 1992 óta használja. 2007-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott "képi megjelenítés" kategóriában. 2010-ben három rajzolótársával elindította a Párkocka comic strip oldalt, korábban pedig saját blogját, a Marabu BlogLapot is rendszeresen frissítette.
Eheti 9 kérdéses villáminterjúnk mellé megpróbáltunk minél több képregényt mellékelni, hangulatjavítóként. Illetve nem a rajzolásról, hanem a kedvenc zenéiről és a legfontosabb tapasztalatairól kérdeztük Marabut, aki azt is elárulta, hogy mit kezd majd a hatalmas vagyonával, ha egyszer összegyűjti.
