Gazdasági válság ide vagy oda: a neves külföldi tervezők eddig sem álltak sorba a magyarországi megbízásokért, a helyzet azonban, ha lehet, romlott. Bár a vizuális kultúra és a közízlés javulásához égető szükség lenne hozzáértő, a kortársat értő módon közvetítő külföldi mesterekre Budapesten, az utóbbi hónapok inkább csak kudarcokat hoztak ezen a téren. Az eredménytelenségről viszont biztosan nem csak a válság tehet. Tehetnek róla a befektetők, az építészek - és mi magunk, laikusok is.

Nagyjából készen áll a Nagyenyed utca új irodaháza, a Déli pályaudvartól egy ugrásra épülő Krisztina Palace; a földszinten, belül és a felső emeleteken még folyik a munka, a homlokzat nagyobb része azonban már végleges ruháját viseli. A járókelők többségének valószínűleg fel sem tűnne az épület – pedig tervezője Nyugat-Európa egyik legismertebb építésze, Dominique Perrault, a Francia Nemzeti Könyvtár mestere. A Krisztina Palace azonban nem több egy jól sikerült irodaháznál, hiába a szemközti házakat izgalmasan visszatükröző, a környék beépítésére és a telekvonalra is érzékenyen reagáló homlokzati játék. Nincs meg az érzelmi töltet, az „aha-élmény”, amit egy Perrault-féle figurától jogos elvárás a világ e fertályán is.