kiállítás

A jellegzetesen erőteljes vizuális világáról ismert amerikai fotós és filmes, David LaChapelle hamarosan az Egyesült Államokban, a Fred Torres Collaborations galériájában mutatja be legújabb sorozatát, az "Earth Laughs in Flowers" (azaz kb. a Föld virágokkal nevet) című, tíz nagyméretű fotóból álló anyagot. A túldíszített barokk csendéletek stílusát és formáját idéző képek a vétek, a hiúság és az emberi gyengeségek klasszikus kérdéseit vetik fel - persze nagyon mai és nagyon LaChapelle-es kontextusba emelve: a fotókon gyönyörű virágcsokrok mellett barbie babák, műanyagzacskók, hús, koponyák, hulladék vagy éppen gyógyszerek alkotnak gyomorforgató, mégis lenyűgöző kompozíciót.

Fent: "Tavasz"

A Chimera Project a legkülönfélébb művészeti területeket, pozíciókat és ezek újszerű kapcsolódásait kutatja, művészeti inkubátorként pedig arra törekszik, hogy növelje a művészek láthatóságát és támogassa a szcéna hálózatosodását a nemzetközi színtéren is. Megközelítésük interdiszciplináris, a szűken vett művészeti kontextus “white cube” határait kutatja hazai és külföldi kiállítások, nemzetközi kollaborációk, workshopok által. A Chimera-Project PopUp a projekt programjának kibontása egy vagabond kulturális keretben. A PopUp-pal a Chimera eddigi berlini, lipcsei és budapesti projekt alapú rezidenciái után mostantól aktív térteremtőként vesz részt Budapesten: a közelmúltban ugyanis a Madách téri Telepre költöztek.

A University of California Berkeley-i képzőművészeti múzeumában 2012. január 27-én nyílt kiállítás Andy Warhol korábban még sosem látott polaroidjaiból. Az egyszínű fehér háttér előtt készült képek 1970 és 1987 között születtek, és rengeteg különleges portré van köztük például arisztokratákról, sportolókról és sztárokról, az ismeretlen és névtelen kortársak arcképei mellett. Warhol fotói a klasszikus portréfestészet hagyományait idézik: sok szereplőt például a foglalkozásukra vagy a személyiségükre utaló tárgyakkal együtt örökített meg.

Fent: Caroline, Monaco hercegnője, 1983

Az idén negyedik alkalommal megrendezett Fresh Fishes kiállítás ismét egy színes, fiatalos és lendületes tártattal várja kedves látogatóit. A 2011-ben felvett új tagok bemutatkozó kiállításán szinte minden, a FISE által képviselt iparművészet ággal találkozhatunk: a textil, az üveg, a kerámia, a porcelán, a fémművesség, a grafika, valamint a videóművészet alkotásai egyaránt megtalálhatóak lesznek. Az igazán újszerű műveken keresztül megismerhető a fiatal művészgeneráció friss látásmódja.

Január 18-án, szerdán este két tehetséges fiatal fotós képeiből nyílik kiállítás az Artbázison: Kaulics Viola és Érmezei Lili Zoe mindketten az intimitás kérdését járják körül fotósorozataikkal, bár teljesen más megközelítésből. Lili "Body Borders" című, korábban Párizsban és New Yorkban is bemutatott izgalmas anyagáról decemberi interjúnkban is beszélgettünk vele - a most nyíló kiállításon ennek a sorozatnak a legújabb darabjait láthatják az érdeklődők.

A duóként is rendkívül aktív svéd Thobias Fäldt és Klara Källström, valamint a magyar Surányi Miklós fotó-alapú műveiből rendez csoportos kiállítást a Trafó Galéria.

kép: Klara KÄLLSTRÖM

Január 12-én nyílik a Magyar Üvegművészeti Társaság új csoportos kiállítása a B55 Galériában. A tárlatot Tarlós István, Budapest főpolgármestere nyitja meg, köszöntőt mond Wehner Tibor művészettörténész.

Vonatok és tűzfalak helyett már hollywoodi filmek és az Opera díszleteit festi a csepeli kissrácból lett underground ikon, akinek nevét az egész város ismeri,  de ma is zavarba jön, ha sztárolják. Nikon Lacival  a magyar graffiti hőskoráról és jövőjéről, művészetről és sikerekről beszélgettünk új kiállításának megnyitója előtt.

hg.hu: A graffiti szubkultúrából mára saját formanyelvvel és szabályokkal rendelkező, a mainstream művészet által is ismert és alkalmazott műfajjá vált. A világ legnagyobb múzeumai rendeznek graffiti kiállításokat, a legismertebb firkászok alkotásait milliókért árverezik el, neves márkák kampányokat és arculatokat építenek a graffiti által ihletett stílusra. Miközben a műfaj egy része ilyen módon legalizálódott, a városok szerte a világon erőteljes lépéseket tesznek a vandalizmusnak kikiáltott klasszikus falfirkák ellen. Hol a graffiti helye ma, és mi lesz vele a jövőben?

105 évesen, december 30-án New Yorkban elhunyt Eva Zeisel, világhírű magyar származású formatervező, a XX. század meghatározó keramikus művésze. Az Egyesült Államokban a legnevesebb iparművészek között számon tartott Eva Zeiselt kevesen ismerik Magyarországon, pedig pályája innen indult, és a nyolcvanas évektől többször vissza is tért az országba. 

December 30-án a New York Times hosszú nekrológot jelentetett meg Eva Zeiselről, amelyben művészetének hatását Mary és Russel Wright-hoz, illetve Ray Eames-hez hasonlítják, valamint azt írják: "elegáns, excentrikus étkészletei az 1940-es és 50-es években forradalmasították az amerikaiak asztalterítési szokásait" azzal, hogy Zeisel bevezette a modernista design letisztult, hétköznapi formáit az amerikai otthonokba. Mindez fontos része volt annak a folyamatnak, ahogy a háborút követő években megnövekedett az igény a friss, kevésbé formális életstílus iránt. 

A cikkben többek között megszólalt Paola Antonelli, a New York-i Museum of Modern Art építészeti és design részlegének kurátora is, aki szerint Éva "teremtette meg azt az organikus és elegáns formavilágot, amit ma elvárunk a kerámiáktól, és mindezt a lehető legtöbb emberhez juttatta el. Könnyű olyan látványos dolgokat tervezni, amelyek egy gyűjtő vitrinjében maradnak - Éva alkotásai azonban a valódi étkezőasztalokra kerültek, oda, ahol az emberek összegyűlnek".

Valószínűleg Barbie-baba keze is jócskán benne van abban, hogy ma milyen asszociációkat idéz fel bennünk a rózsaszín árnyalat, és talán a legritkább esetben jutnak elsőként eszünkbe pink porcelánok. Az idén elkészült pécsi Zsolnay Kulturális Negyed első – és várhatóan állandó - december 21-én megnyitott kiállításán most mégis olyan, 1880-tól több évtizeden át gyártott mindennapos használatra szánt tárgyakban gyönyörködhetünk, amelyeket végtelen gazdag árnyalataiban borít be ez a különleges színű máz. 

Winkler Barnabás építész kitartó gyűjtőszenvedélyének hála, a gyár klasszikus korszakának rózsaszín mázas tárgyait egy több mint ezer darabos páratlan gyűjteményben láthatjuk együtt. A boldogságérzetünkhöz kötődő színnel/mázzal bevont tárgytömeg atlantiszi mélységbe süllyedt nyugodt, derűs világba vezet vissza bennünket. Zsolnay tárgyai a jó ízlés határain belül tesznek eleget a „kellemes látvány” követelményeinek. Színhasználata bizonyos szempontból ellent is mond mindannak, amit a rózsaszín kultúrtörténetéről tudunk.