kikötő

Daniel Libeskind épületeit nem nehéz messziről felismerni: amellett, hogy általában óriásiak, az amerikai sztárépítész feltűnően vonzódik a fémes, csillogó, tükröződő felületekhez. Stúdiójának legújabb projektje, a Keppel Bay luxus-lakókomplexum is a tőle megszokott, látványos stílusban épült fel a világ egyik leggazdagabb államában, Szingapúrban - a gigaberuházás láttán hirtelen hajlamosak lehetünk elfelejteni a gazdasági világválság szókapcsolat értelmét. 

Bár Libeskind művének esztétikájáról ezúttal is végeláthatatlan vitákat lehetne indítani, de az még valószínűbb, hogy a legszigorúbb építészetkritikusok is félretennék a fenntartásaikat, ha akár csak néhány napra cserélhetnének a csillogó, tetőkertekkel, medencékkel, golfpályákkal felszerelt épületegyüttes 1129 lakásának egyik leendő tulajdonosával. 

Az utóbbi hetek egyeztetései után zöld utat kapott a Foster+Partners iroda tervei alapján készülő nagyszabású Thames Hub azaz a Temze Központ projekt, amit az építésziroda november elején mutatott be. A koncepció szerint a Temze folyó tölcsértorkolatánál fekvő egyik szigeten alakítanák ki az Egyesült Királyság új tömegközlekedési, ipari és kereskedelmi csomópontját, amelyben a világ eddigi legnagyobb reptere, egy kikötő, a meglévő vasúthálózat vonalait összekötő új gyorsvasút-központ és egy energiát termelő árvízvédelmi gát is épülne.

Nem csak Hollandiában építkeznek vízre a vállalkozó kedvűek: a Designs Northwest Architects Seattle kikötőjébe tervezett egy luxus úszó lakóházat, amit Vancouverben állítottak össze, majd lehajóztattak a végleges helyére, a Lake Union tóra.

A Foster+Partners iroda szerdán mutatta be a Thames Hub azaz a Temze Központ nagyszabású terveit: a koncepció szerint a Temze folyó tölcsértorkolatánál fekvő egyik szigeten alakítanák ki az Egyesült Királyság új tömegközlekedési, ipari és kereskedelmi csomópontját, amelyben a világ eddigi legnagyobb reptere, egy kikötő, a meglévő vasúthálózat vonalait összekötő új gyorsvasút-központ és egy energiát termelő árvízvédelmi gát is épülne. A terv az Egyesült Királyság hosszú távú infrastrukturális- és gazdaságfejlesztési programjának kulcsfontosságú része, és várhatóan 50 milliárd fontból készül majd el.

Európai vízparti fejlesztéseket bemutató túránk következő állomása Németországban található: az ország második legnagyobb városában, Hamburgban nemhogy egy új negyedet, hanem egyenesen az új belvárost hozták létre a kikötőnegyedben. Az új belváros gondolata az 1990-es évek elején született meg, tíz évvel később pedig, 2000-ben a város vezetése engedélyt adott HafenCity megvalósítására.

A 2. világháborút követően a várost csaknem teljesen újjá kellett építeni, ekkor számos modern épületet emeltek a belvárosban, majd később, a hetvenes évek környékén egyre inkább a kikötőterület fejlesztésére fordult a figyelem. Az 1990-es években, a Fal és a Vasfüggöny leomlása után Hamburg szerepe drámaian megváltozott az európai országok körében: az addigi Nyugat-Európa leginkább keletre eső városa hirtelen a kontinens központjába került, jelentősége Európa fejlődésével együtt nőtt.

A víz és a város kapcsolatát vizsgáló sorozatunk első részében Dublint vettük górcső alá, most pedig a dán főváros példáját vizsgáljuk: hogyan válhat egy elhanyagolt vízparti terület a város életének fókuszpontjává. Koppenhága kikötőnegyede néhány év alatt ipari kikötőből és közlekedési csomópontból nagyszerű építészeti és városrendezési munkával a város kulturális és társadalmi központjává lépett elő. Ebben az átváltozásban legnagyobb szerepe a kikötőterület mentén elhelyezkedő kortárs építészeti projekteknek van, amelyek létrehozásával egyrészt erősítették a város kapcsolatát a hozzá tartozó természetes vizekkel, másrészt pedig még élhetőbb és élvezetesebb várossá varázsolták Koppenhágát.

Nem volt azonban ez mindig így: tizenöt évvel ezelőtt az öböl vize még olajtól, algáktól és ipari hulladékoktól volt szennyezett. 1995-ben 93 csatorna engedte elhasznált vizeit a Koppenhágai-öböl és a környező vízpartok területére!

Régóta napirenden van Budapesten a Duna-part hasznosításának témája, mégis, a főváros mintha hátat fordítana saját folyójának. Most következő cikksorozatunk néhány Budapesthez hasonló vízparti nagyváros újjáéledését mutatja be. A következő hetekben Dublin, Koppenhága és Hamburg vízparti területeinek revitalizációját mutatja be, majd zárásként foglalkozunk a budapesti Duna-parttal kapcsolatos elképzelésekkel is.

A dublini kikötők története a tizennyolcadik században kezdődik, amikor az első dublini kereskedők vastag kőfallal kerítették körül a Liffey-folyó torkolatát. A helyszín kiválasztása – egy nagy folyó közvetlen kijutással az Ír-tengerhez és a távolabb elhelyezkedő óceánokhoz – nagyban hozzájárult a kikötőterület dinamikus fejlődéséhez.

New York-i építésziroda, a Reiser + Umemoto nyerte a tajvani Kaohsiung új kikötőjének megtervezésére kiírt nemzetközi pályázatot. A fejlesztés Tajvan második legnagyobb, 1,5 milliós városa nemcsak új kikötői épületet, de jellegzetes új landmarkot is kap.

Hatalmas tűzvész pusztította el a délkelet-angliai Hastings 1872-ben épült mólóját ma reggel. A hatvanas években népszerű szórakozóhelyként működő építmény, amelyben többek közt a Rolling Stones, a Who, Jimi Hendrix, a Genesis, Tom Jones és a Pink Floyd is fellépett, az első becslések szerint 95%-ban elpusztult.

Tulajdonképpen érthetetlen, hogyan maradhatott a dublini Docklands ilyen sokáig a hajózás és a kereskedelem használatában, holott alig negyedórányi sétára terül el az ír parlament belvárosi épületétől. Az egykori kikötő helyén azonban a kilencvenes évek óta Európa egyik legnagyobb szabású, sikerre ítélt városrehablitációja zajlik, amelynek legújabb gyöngyszeme, a Daniel Libeskind tervei alapján épült Grand Canal Square Theatre 2010 márciusában nyitotta meg kapuit.

A Studio Daniel Libeskind színháza egyetlen épületben képezi le azt a globális folyamatot, ahogyan a világ nagyvárosai az elmúlt évtizedekben a vízpart segítségével határozták meg új, élhető önmagukat, legyen szó folyóparti sétányokról vagy kikötő-rehabilitációkról. A dublini ház egyetlen valódi nézete a tenger felé, a Grand Canal Square-re tekintő főhomlokzat; az épület hátsó, a belváros felé irányuló részét ugyanis hatalmas irodaházak takarják. A 2007 nyarán megnyitott, tízezer négyzetméteres Grand Canal Square egész Dublin egyik legnagyobb köztere. Déli oldalán a helyi Duffy Mitchell O’Donoghue hatalmas irodaháza, északon a spanyol Aires Mateus ötcsillagos szállodája áll. Maga a tér az amerikai Martha Schwarz tervei alapján nyerte el végső képét, amelyet a színháztól a vízpartig vezető „vörös kárpit” és az ezt keresztező, növényekkel beültetett zöld sáv határoz meg.