király fürdő

A budai Király fürdő jelenlegi állapota igencsak ellentmond nevének: nem nyújt túl előkelő látványt. Pedig a hányatott sorsú létesítmény törökkori magja majd ötszáz éves, és a folyamatos átépítések, újítások, toldások-foldások ellenére is híven visszaadja az autentikus török fürdők hangulatát. A másfél milliárdos felújításhoz a tervek már elkészültek, talán előbb-utóbb pénz is kerül.

A Király fürdő a hatvanas években. Fotó: Fortepan

A korabeli forrásokban Horozkapu ilidzsazsi (vagyis a Kakaskapu fürdője) néven emlegetett Király fürdő építését még 1565-ben, Arszlán pasa uralma alatt kezdték meg, majd a munkálatok nagyobbik részét utóda, Szokolli Musztafa, a „nagy fürdőépíttető budai pasa” regnálása idején fejezték be. Jelenleg is üzemelő, de legalábbis álló török eredetű fürdőink (a Király mellett a Császár, a Rác és Rudas) mind ekkoriból, a hódoltság kezdeti idejéről származnak, hiszen a fürdőzés az oszmánok mindennapjainak és rituális életének is kiemelten fontos része volt. Kettős funkciójuk, a tisztálkodás és gyógyítás miatt a létesítmények egykor alapvető szükségletet jelentettek – ma pedig a fennmaradt néhány dzsámi, türbe és minaret mellett az egykori oszmán építészet tanúi.

Szeptember 10-én a budai Király fürdőben megnyitott a Tűzraktér kulturális központ utódja, a Vízraktér, ami színházi, filmes és képzőművészeti programokkal értelmezi újra a hagyományos fürdőkultúrát. Bár alkotóházak nem költözhettek a törökfürdőbe, és a műemléki környezet hatalmas bulikra sem alkalmas, a szervezők remélik, hogy a pesti Tűzraktér pezsgő művészeti életéből minél többet sikerül majd átcsempészniük Budára, és így a méltánytalanul mellőzött fürdő is újra felkerülhet majd a budapesti kultúra térképére.

A Vízraktér a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-vel együttműködve nyitott meg a 16. században épült törökfürdőben, amely idén május óta koedukáltan működik. A Tűzraktér - alkotóház, független kulturális gyülekezőtér, összművészeti centrum - az utóbbi években a budapesti kulturális élet egyik fontos színtere volt, a kerületi önkormányzat döntését követően azonban idén tavasszal a szervező alapítványnak és a helyszínen alkotó több száz művésznek el kellett hagynia a Hegedű utcai épületet. Az Art Sector alapítvány ennek ellenére folytatni akarta a működést, és új otthont kerestek a programjaiknak: így találtak rá a régóta kihasználatlanul működő és éppen arculatváltásra szoruló budai Király fürdőre. A fürdő vezetése úgy gondolta, hogy a kulturális rendezvényekkel plusz élményeket nyújthatnak majd a látogatóknak, a Tűzrakteresek pedig izgalmasnak találták a feladatot, hogy kortárs művészetet költöztessenek a műemléki környezetbe.

A Tűzraktér - alkotóház, független kulturális gyülekezőtér, összművészeti centrum - már több mint öt éve a budapesti kulturális élet egyik fontos központja. Miután a VI. kerületi közgyűlés gazdasági okokra hivatkozva április végén határozatban szólította fel a Tűzrakteret üzemeltető alapítványt arra, hogy ürítsék ki és hagyják el a több száz művész próbatermeinek, műtermeinek és rendezvényeknek 2008 óta otthont adó Hegedű utcai épületet, a szervezők felismerték: a központ a jelenlegi helyszínen sajnos nem működhet tovább. Abban is biztosak volt: nem hagyhatják, hogy mindez a kulturális színtér megszűnését jelentse, ezért úgy döntöttek, új vizekre eveznek. Szó szerint: szeptemberben a budai Király fürdőben megnyitják a Vízrakteret.