kis péter

A Kortárs Építészeti Filmklubjában Kis Péter a következő vendég, az általa választott filmklasszikus, a Volt egyszer egy Vadnyugat után pedig újra beszélgetés is lesz az építésszel. Helyszín: Kino Mozi. Időpont: február 21., 20 óra.

Kis Péter, Molnár Bea és munkatársaik műve, a badacsonytomaji Bazaltbor Borászat épülete nyerte az ArchDaily Building of the Year szavazásán az ipari épületek kategóriáját. Ezzel magyar tervező és épület is került a 14 kategóriában megrendezett verseny győztesei közé, olyan neves irodák munkáival együtt, mint a REX, a Weiss Manfredi vagy BIG. Gratulálunk a magyar nyertesnek!

Mindig szívet melengető, noha sajnálatosan ritka érzés azt látni, hogy magyar építészek munkáját nemzetközi fórumokon ismerik el. Kis Péter építészirodájának munkája, a badacsonytomaji Bazaltbor Badacsony Kft. feldolgozóépülete 2010 szeptemberében került fel a legolvasottabb internetes építészeti lap, az ArchDaily oldalára. Az pedig már enyhe libabőrözést is megenged, hogy ugyanez az épület bekerült az öt finalista közé a most először megrendezett Building of the Year versenyen – ezzel esélyes az év legjobb ipari épületének címére a nemzetközi mezőnyben.

Az ArchDaily 2008-ban jött létre azzal a céllal, hogy betöltse a feladatot, amire a nagy népszerűségnek örvendő nemzetközi építészeti folyóiratok sem képesek: bemutatni, mi történik a szakmában, kicsiben és nagyban, keleten és nyugaton; nap mint nap. Ami pedig még ennél is fontosabb: teret adjon az építészetről folyó párbeszédnek. Mára az ArchDaily a világ leglátogatottabb építészeti szaklapja, idén először kiírt (egyébként a magyar alapítású Graphisoft támogatásával rendezett) díja pedig arra ad lehetőséget, ami sokszor a legvitatottabb értékmérője az újító építészetnek: a közönség ítéli meg, kié az év legjobb épülete.

Az öt finalista között szerepel az ipari épületek kategóriájában a badacsonytomaji Laposa Pincészet az ArchDaily építészeti magazin első alkalommal megrendezett, „Az év épülete” szavazásán. Kis Péter és munkatársainak alkotása itthon is jó kritikai fogadtatásban részesült. Rajtunk is múlik, hogy Kis Péterék hazahozhatják-e az Év épülete címet – az ugyanis közönségszavazással dől el.

A Kortárs Építészeti Központ "Tálaló" című rendezvényének legutóbbi beszélgetésén a Corvin Sétány került terítékre. Beszámolónk kapcsán mi is feltesszük a kérdést: mi épül itt, a Józsefvárosban?

A Corvin mozi háta mögött kezdődő, és nagyjából a Szigony utcáig tartó terület évtizedeken át a leginkább lerobbantak közé számított Budapest belső területei közül. A zömében a húszas években emelt házakat soha fel nem újította senki. Sokszor tíznél is több lakó zsúfolódott össze 20-30 négyzetméteres, komfort nélküli lakásokban, amelyek többségében fürdőszoba és vécé sem volt. A bérbeadandó üzlethelyiségek sokszor még ingyen sem kellettek senkinek. Ilyen döbbenetes állapotok uralkodtak, amikor a kerületi önkormányzat 2000 körül belevágott a terület rendezésébe.

Magyarországon a szociális építészet fogalma alatt elsősorban az államilag vagy önkormányzatilag támogatott bérlakások építését szokás érteni. Erre sincs azonban elegendő pénz, sem program. A rendszerváltás után lezajlott lakásprivatizáció mértéke, mint az utóbb bebizonyosodott: túlzott volt. A közösségi tulajdonú bérlakások aránya alig 4%-ot tesz ki; ehhez ugyanennyi magántulajdonú bérlakás járul. Az itthoni összesen 8%-hoz képest az EU országaiban jellemzően 20-40% a bérlakások aránya.

Ráth Miklós (Kruppa Építész Iroda): 120 lakásos szociális bérház, Pécs

A közelmúltban két, a lakásépítést fókuszba helyező program is napvilágot látott, a Habitat for Humanity nemzetközi jótékonysági szervezet magyar szekciójától, és a Társaság a Lakásépítésért Egyesülettől, amely a hazai építőipar legfontosabb szereplőit tömöríti. Mindkét szervezet arra készül, hogy az ígéretek szerint őszre napvilágot lát a legnagyobb kormánypárt, a Fidesz lakásprogramja is. Erről egyelőre csak hívószakat tudni: a még áprilisban kiszivárgott elképzelések szerint évi 40 ezer új lakást terveznek, ennek ötöde, azaz nyolcezer bérlakás lenne, és nagyszabású felújítási programot is indítanának.

A tematika, az általánosítás és a játék kedvéért legyünk előbb pesszimisták, hogy később optimisták lehessünk! Rosszkedvűen indul a következő évtized építészeti szempontból, ha az előző eredményeit nézzük. Az ugyanis szép nyugodtan eltelt: a magyar építészet nem sok vizet zavart a világban. Igazi ötletek, innováció nélkül teljesített, legjobb pillanataiban éppen érintette azt a szintet, ahonnan egyáltalán van miről beszélni építészet kapcsán. Ha úszóverseny volna, azt mondhatnánk: nyolcas pálya a selejtezőben. Aki valamennyire is ismeri a világ építészeti színvonalát, meg fogja erősíteni, hogy megint begyűjtöttünk egy tízéves lemaradást, de most nem a „fejlett nyugathoz”, hanem egyszerűen a szomszédokhoz, például Horvátországhoz vagy Szlovéniához képest.

„Magyarország nem külföld”: a már-már legendás kiszólás egy egyeztetésen hangzott el, külföldi példák emlegetése kapcsán. A többféleképpen is értelmezhető mondat eleinte viccesnek tűnt, de mára önbeteljesítő jóslattá vált. Pontos helyzetképet ad: Magyarország tényleg nem külföld, de csak fejben nem az, valójában minden lehetőség régen adott. Lehetne tárgyalni az ország építészeti produktumát önmagához viszonyítva is, de nem ez történt eddig? Be kellene látni, ez a kibúvó nem létezik.

Budapest legtöbbet szenvedett történelmi épületegyüttesei közé tartozik a Gellérthegy lábánál található Rác fürdő. A török eredetű fürdőegyüttes a második világháború után évtizedekig várt a méltó helyreállításra, amely hamarosan befejeződik. Körülnéztünk az épületben.

A Rácfürdő történetét egy, az újkorban megtalált címeres kőre alapozva Mátyás királytól számították. A mostani építkezés során azonban több hasonló követ találtak, amelyek egy ívbe voltak illeszthetőek, ám más és más helyen bukkantak elő. Így valószínűbb, hogy a forrásra a jelenlegi fürdő legrégebbi részeit már a török hódoltság korában építették ki, felhasználva a budavári épületek romjait.

A magyarországi projektek között rendszeresen tallózó A10 folyóirat után újabb nemzetközi hírű magazin mutat be hazai anyagot. A japán Architecture + Urbanism Batár Zsolt és Polgár Attila fotóin Kis Péter villaépületét, a T2a Építész Iroda Kopaszi gáti beépítését és Turányi Gábor - Földes László visegrádi Erdei Iskoláját mutatja be.

Háromszáznegyven építészeti alkotás, köztük hét magyarországi mű indult az Európai Unió és egyben kontinensünk legnagyobb építészeti versengésén a Mies van der Rohe-díjért. Az 1987 óta kiosztott elismerést elnyerte már többek közt Rem Koolhaas, Zaha Hadid és Dominique Perrault, így a díjazottak listájába bekerülni nem kis megtiszteltetést jelent.