Pár éve a Kitchen Budapest részese volt a mára több mint nyolcmillió felhasználót számláló Prezi születésének. Tapasztalataikat kamatoztatva a KIBU most startup-programot indít, amely 26 hétnyi kreatív és produktív közeget, elismert mentorokat, nemzetközi bemutatkozási lehetőségeket, és 4-6 millió forintot kínál az ígéretes magyar startupoknak.
Névjegykártyáján annyi áll: “just google bad ass mother fucker”. Nem graffitis, de írt már lézerrel felhőkarcolókra, nem hacker, de ő indította az “occupy the internet” mozgalmat, zavarba hozta a világ legnagyobb repülőtéri biztonsági szolgálatait és a Google-nak is magyarázkodnia kellett miatta. Evan Roth képzőművész az internet és a nyílt forráskódú kultúra rajongója, aki szigorúan szórakoztató műveit a galériák közönségének és a számítógép előtt munkaidőben unatkozó millióknak készíti. Roth néhány nappal ezelőtt a Kitchen Budapest meghívására Budapesten járt, és kortárs gengszter-gyorstalpaló kurzusán többek között megmutatta, hogy hogyan hamisíthatunk könnyen és gyorsan Google Street View autót, interjúnkban pedig elmesélte, miért tartja ijesztőnek az amerikai internettörvényeket és miért nem akart soha igazi firkász lenni.
Evan, akit az urbánus művészetek rajongói leginkább nagyszabású lézer tag projektjéről ismerhetnek, a Kitchen Budapest fejlesztőlabor Storytelling rendezvénysorozatának meghívására érkezett Budapestre. Az első blikkre konszolidált értelmiségi rappernek tűnő Evan hip-hop számokkal, youtube videókkal, válogatott animált gifekkel és válogatott csínytevésekkel fűszerezett prezentációjában a művészet és a hackelés összefüggésein keresztül mutatta be legfontosabb projektjeit, a diplomamunkaként készített graffiti-rendszertantól a New York-i Museum of Modern Art állandó gyűjteményébe került alkotásaiig.
A Kitchen Budapest Storytelling sorozatának második előadója Evan Roth, a Graffiti Research Lab és a Free Art and Technology Lab egyik alapítója lesz, aki projektjeiben főként az új média eszközeit és a nyílt forráskód alapú technológiákat kapcsolja össze a graffiti kultúrájával. Így például ő és haverjai firkálták már lézerfilccel a MOMA kiállítótermeinek falára, hogy "Fuck you snobs", vagy rotterdami felhőkarcolókra óriás betűkkel, hogy "Don't Trust Bush". Nem félünk attól, hogy Roth előadása unalmas lesz - mi beszámolunk róla, sőt interjút is készítünk majd vele.
2011. december 15. és 2012. január 6. között ölelésre vár egy hóember a budapesti Goethe Intézet épülete előtt. Az Intézet és a Kitchen Budapest közös interaktív karácsonyi installációja alighanem a legragyogóbb ünnepi találkahely a városban, ráadásul igazi közösségi élmény: a hatalmas hóember teljes átfogásához ugyanis legalább három ember ölelő karjaira van szükség.
Kis fekete-fehér négyzetek az óriásplakátok alján: egyre többet látjuk őket, de vajon hányan tudják, hogy mik is pontosan és mire jók? Nálunk valószínűleg nem sokan, hiszen itthon csak a közelmúltban jelentek meg a QR-kódok a különféle hirdetésekben. A MasterCard például - Európában elsőként - néhány hete, október 25-én indította el Magyarországon azt az okostelefonos szolgáltatást, amellyel a sárga csekkekre nyomtatott QR-kód segítségével mobillal egyenlíthető ki a számla, de már számos magazinban, névjegykártyán, vagy tájékoztató táblán is találkozhatunk a pepita jelekkel.
Eközben külföldön lassan lejártnak számít az okostelefon-felhasználókat internetes oldalakra irányító, Quick Response kétdimenziós vonalkód-rendszer, ami a benne rejlő lehetőségek ellenére nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és úgy tűnik, hogy az egész technológiát hamarosan teljesen elfelejthetjük.
Łódź (amelynek neve csónakot jelent), a meglehetősen kontrasztokkal teli lengyel város leginkább a filmiparáról, Krysztof Kieslowski vagy Roman Polanski nevéről ismert. Elhagyott épületek és üzlethelyiségek a város egyetlen fő utcáján, a Piotrkowskán, egykor gyönyörű, modernista házak és az emberek kedvessége emlékeztetnek arra, hogy Łódź - ahogy a XIX. század végén elterjedt róla - valaha tényleg az "ígéret földje" lehetett a régióban. Talán ehhez a múltbéli üzenethez kapcsolódik a Change! szlogen, a Łódź Design Festival címe.
Híresen szürke, szeles, esős holland délután, az eindhoveni Design Academy előtt tucatnyian várakoznak esernyők alatt: vidám kisgyerekes család, spanyol egyetemista lányok, német fotós srácok, mosolygós holland nyugdíjas nénik, és én. Percek múlva leparkol előttünk egy színes Mini, a tetején egy órás távirányító, majd beáll mögé egy másik, a tetején egy ház makett. Miközben a fotósok és a család beülnek a távirányítósba, a második Miniből kiszálló sofőr, egy vidám holland nyugdíjas bácsi kinyitja nekünk az ajtót, hogyne, mindannyian beférünk, és hogyne, a Klokgebouw, a Design Hét központ felé megyünk. Öten hajtogatjuk be magunkat az egyedi Mini Design Taxiba, a rádióban jazz szól, a sofőrrel és a nénikkel arról csevegünk, hogy ki mit látott eddig, a spanyol lányok sajnos nem tudnak angolul, de ők is a Design Hétre jöttek. Pár perc múlva megállunk a volt Philips gyárak ipari épületei előtt, kiszállunk és különböző nyelveken elköszönünk: megérkeztünk. A hatalmas zászlók, molinók és a hatalmas tömeg is mutatja: itt van a központ, de nem csak a Holland Design Hét, hanem az egész designvilág központja ezen a héten, október végén Eindhovenben.
A nemzetközi design irányvonalait és trendjeit is meghatározó, idén éppen tíz éves Dutch Design Week kiállításai és programjai nem csak a szakma számára izgalmasak, hanem a laikus érdeklődőknek - a vidám kisgyermekes családoknak és nyugdíjas néniknek - is megmutatják: hol tart a design 2011-ben, és ez miért számít egyáltalán. A kilenc napos esemény, amelynek 85 helyszínén több mint 1800 nemzetközi tervező, stúdió és szervezet vett részt, idén közel 200.000 látogatót vonzott. A sajt, a nyugalom és a biciklik mellett ezeket a számokat is joggal irigyelhetjük a hollandoktól, ugyanakkor persze természetes, hogy az iparban és a kreatív ágazatokban évszázadok óta élen járó ország hagyományosan design-nagyhatalomnak is számít.
Hogyan találkozik hatvanezer ember, egy égő templom, egy óriás lángszórós guitar hero, rengeteg tűzijáték és egy magyar fokhagyma? Viszonylag ritkán, idén nyáron a nevadai sivatagban mégis így történt. A ReOnion csapata az első magyar installációval részt vett a világ egyik legkülönlegesebb fesztiválján, a Burning Man-en, ahol egy nagyvárosnyi ember gyűlik össze 25 éve minden nyáron, hogy lazítsanak és megvalósítsák a legvadabb művészeti ötleteiket. A hagyma születéséről és haláláról, a hihetetlen sivatagi élményekről, balesetekről, bulikról és főként különféle lángoló látványosságokról Feles Danival, a projekt egyik média designerével beszélgettünk, aki kizárólag azért jött haza nemrég San Franciscóból, hogy a hg.hu Design Award Interaktív kategóriájának első díját átvegye.
A fiatal magyar csapat tagjai (Laczkó Juli, Sztojanovits Andrea, Debreczeni Péter, Feles Dani és Ádám Zsolt) a fesztivál pályázatán a legjobbak közé kerülve még tavasszal nyerték el az egyedülálló interaktív installáció megépítéséhez szükséges összeget (erről áprilisban a hg-n is beszámoltunk). Az interjúban Sztojanovits Andrea foglalta össze a ReOnion koncepciót: “A fokhagyma lényegében egy óriási hangszer”, egy hat gerezdre osztott hagymára emlékeztető organikus forma, amely egy fa- illetve fémszerkezetből, és az arra kerülő újrahasznosított műanyagból készült borításból áll.
Immár második alkalommal rendezi meg a Kitchen Budapest a BACAROBO 2.0 - Hülyerobotok Nemzetközi Viadalát a Trafó színpadán. A Bacarobo Kupa egészen különleges esemény. Aki kicsit tud japánul, rögtön sejtheti, hogy vidám dolgok következnek - a “baka” ugyanis japánul annyit tesz: buta, őrült, hülye. Idén a verseny zsűrielnöke Fábry Sándor, a műsorvezető pedig Lévai Balázs lesz.
A Kitchen Budapest fejlesztőlabor a TENT London 2011 design kiállításon mutatta be a "Pirates of The Danube" nemzetközi workshop alatt elkészült négy projekttervet. A KIBU és a WAMP közös pályázatán a legkiemelkedőbbnek ítélt projekt - a játszótéren ugrándozó mozgékony gyerekek energiáit elektromos árammá alakító Play4Power - prototípusát az érdeklődők ki is próbálhatták a londoni kiállítás standján.
