klasszicista építészet

Ma 200 éve, hogy 1812-ben fényes ünnepségek keretében, hivatalosan is megnyitotta kapuit a pesti Királyi Városi Színház, vagyis ahogy később elnevezték (megkülönböztetve a magyar nyelvű színtől) a pesti Német Színház az egykori Színház, majd Gizella, ma Vörösmarty téren. Hogy mennyi viszontagság övezte ennek az épületnek nemcsak a felépítését, de sorsát is, azt szimbolizálja az a tény, hogy még a megnyitó napját sem sikerült egykönnyen meghatározni. A jeles eseményt tudniillik a császár születésnapjára, február 12-re időzítették, de később kiderült, hogy az hamvazószerdára esik, így végül kénytelenek voltak előrébb hozni a ceremóniát farsangvasárnapra, vagyis február 9-re.

Magát a színházat a korabeli Közép- és Kelet-Európa legnagyobb és egyik legimpozánsabb középületének tervezték. Mint ilyen, előrevetítette azt is, hogy felépítése bizony szokatlan helyzetet és bonyodalmakat generált a korabeli Pesten, különösen úgy, hogy az építkezés idejére esett az osztrák államcsőd és a napóleoni háborúk időszaka is. Igaz, hogy már II. József idején felmerült egy azonos funkciójú épület ötlete, amely egészen (a neves Franz Anton Hillebrandt, később Hild János által) a tervekig, sőt a kivitelezés megszervezéséig is eljutott, ám anyagi természetű problémák miatt az építkezés mégsem indulhatott meg. József nádor 1806-ban aztán a jó ideje tartó huzavonát megelégelte, az ügy élére állt, s a komplexum megtervezésével Johann Aman (1765-1834) bécsi építészt bízta meg.

Robert A. M. Stern, a Yale építészkarának dékánja, egyben George W. Bush elnöki könyvtárának tervezője vehette át idén a Driehaus-díjat, amellyel a klasszikus építészet terén alkotók munkáját ismerik el. Stern arról ismert, hogy a funkcióknak és a megrendelő elvárásainak megfelelően a legváltozatosabb stílusokban is megbízható színvonalon tervez.

Szerencsésebb időkben a nagyvárosok arculatának kialakulását egységes elvek segítették, ezek következetes végigvitelére alapított intézményekkel. Pesten a 19. század elején a József nádor vezette Szépítő Bizottmány, a század második felére egyesült Budapesten pedig a napjainkban annyiszor emlegetett Fővárosi Közmunkák Tanácsa őrködött a városképi harmónia felett. Az eredmény ma is lenyűgöző: a budai alagút bejáratának tetejéről a Dunán átfeszülő Lánchídon áttekintve bontakozik ki például annak a várost rendező tengelynek a képe, amely mentén a Pest középkori városfalától északra kiépülő új városrész kialakulhatott. E tengelyt a méretei miatt bazilikaként emlegetett lipótvárosi plébániatemplom monumentális toronypárja koronázza. A Lánchíd pesti oldalán születő városrész kereskedelmi központjában, az akkori Kirakodó téren (korábban Rakpiacnak, majd Ferenc József térnek nevezték, napjainkban pedig Roosevelt térnek hívják) és környékén felépülő paloták páratlanul egységes városképpé formálódtak.

E korszak kimagasló építésze kétségtelenül az Itáliában tanult Hild József (1789-1867), hiszen nagyrészt az ő munkásságához köthető Pest klasszicista városképének kialakulása. Gazdag pályafutása során Hild Pesten és Budán 917 építési engedély iránti kérelmet nyújtott be. A Kirakodó téren és a környező utcákban a legtöbb épületet is ő tervezte.